“VILÁG “ZENE
(Nem NYUGAT)

Általános háttér a világzenéhez

A nyugati világ hatalmas zenei örökséggel rendelkezik, amely több évszázadon keresztül fejlődött; azonban egyes ázsiai, polinéziai, afrikai és közel-keleti zenei hagyományok évezredek óta virágoznak. Míg Japán, Kína, India és Indonézia régóta fennálló művészi zenei hagyományokkal rendelkezik (amelyekben a zenét néhány kiválasztott, jól képzett művész adja elő), a nem nyugati társadalmak többsége nem rendelkezik művészi zenei (“hivatalos koncert”) hagyományokkal – ehelyett a zenélést a mindennapi élet funkcionális részének tekintik, amelyben a társadalom egésze részt vesz.E zene nagy része improvizált és kizárólag szóbeli átadás útján él tovább; ezért nem lehet leírni a szokásos nyugati zenei kifejezésekkel, vagy leírni nyugati kottajelekkel. Az ilyen zenét csak a zenetudományi és antropológiai eszközök aprólékos kombinációjával lehet a legjobban tanulmányozni.

Az úgynevezett “művészi zene” (amelyet profik játszanak) és a “funkcionális” zene más típusai között különbséget kell tenni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a “művészi zene” művészibb vagy magasabb rendű lenne bármely másnál.

Fontos zenei megfontolások a nem nyugati zenében

A nem nyugati zene legtöbb típusa a nyugati hagyományoktól teljesen eltérő koncepciókon alapul:

ritmus
A nem nyugati zene (különösen az afrikai) nagyobb és kreatívabb ritmushasználatra képes, mint a nyugati idiómák.

Dinamika
A nem nyugati zene ritkán használja a dinamikát mint önálló fogalmat. A hangerő/csendesség változása az előadók számának növelésével/csökkentésével történik.

Melódia
A nem nyugati zene gyakran használ mikrotonális dallamintervallumokat, amelyek kisebbek vagy nagyobbak a hagyományos nyugati skáláknál

Harmónia
A harmónia általában nem olyan fontos a nem nyugati idiómákban, mint a Nyugaton. A nem nyugati zenében előfordulhat, hogy egyáltalán nincs harmónia, vagy a nyugati zenétől teljesen eltérő skálarendszerekre alapozza harmóniáit.

Hangszín
Noha a nem nyugati zene elsősorban vokális jellegű, egyes kultúrák egyedi, független hangszercsaládokat is kifejlesztettek. Leggyakrabban színes ütőhangszereket, valamint egyedi vonós és fúvós hangszereket használnak.

Textúra
Mivel a harmónia nem fontos szempont, a nem nyugati zene gyakran vagy monofonikus (egyetlen hang vagy dallam hangzik egyedül) vagy heterofonikus (ugyanazon dallam két, egymástól kissé eltérő változata szólal meg egy időben).

Forma
A nem nyugati zene szabadabban strukturált, mint a nyugati zene, és a legtöbb típus nagymértékben támaszkodik az improvizációra (helyszíni kreativitásra). Az ilyen zenét szóban adják át; így ritkán – ha egyáltalán – adják elő kétszer ugyanúgy.

VÁLASZTOTT PÉLDAI A VILÁGZENE

AFRIKAI ZENE

A zene – különösen a vokális zene – az afrikai világban a mindennapi élet szerves része. Gyakorlatilag minden olyan eseményt, amely fontos az egyén vagy a kultúra egésze számára, zenével ünnepelnek meg. Sok afrikai nyelv “tonális” (egy szó jelentése attól függ, hogy milyen hangmagasságon beszélik); így az afrikai dallamok általában a szövegek hangmagasságát követik. Az afrikai dallamok a nyugatiaktól teljesen eltérő skálákon alapulnak.

Az afrikai énekes dalok közös jellemzője a “hívás és válasz”, amelyben a dal vezetője improvizál egy elbeszélő “hívást” egy múltbeli vagy aktuális eseményről, majd az egész csoport egy ismétlődő “választ” énekel, amely a dal során ugyanaz marad. A calland response technika végül a nyugati világ feketék által befolyásolt könnyűzenéjének fontos jellemzőjévé vált.

Az improvizáció és a bonyolult poliritmika (két vagy több különböző ritmikai minta egyidejű kombinációja) bőségesen megtalálható az afrikai zenében, és az afrikai zenészek ezeket sokkal magasabb szintre fejlesztették, mint amivel általában a hagyományos nyugati zenei stílusokban találkozunk.

Jóval azelőtt, hogy a nyugati világban feltalálták volna a táviratot, a telefont vagy a Morse-kódot, már régóta hagyománya volt a különböző dobok használatának “beszélgetésre” (versek szavalására, “szóbeli” figyelmeztetések küldésére vagy tényleges összetett üzenetek továbbítására a beszélt szó módján nagy távolságokra).

1. ábra: Az afrikai kontinens különböző zenei régiói (lásd a jobb oldali térképet)

Zenei példák:

A YouTube-on keresztül ide kattintva afrikai dobolás, ének, tánc Angolából (Nyugat-Afrika alsó része).

Kattints ide, hogy megnézd a Korát (13 húros hídhárfa), amelyet Kinobe–egy ugandai (Dungu–Kongói Demokratikus Köztársaság) énekes/előadó játszik és magyaráz.

Kattintson ide, és nézze meg egy nigériai dobos magyarázatát és rövid példáját, hogyan játszanak egy afrikai “beszélő dobon” (vegye észre, hogy a játékos bal karja megszorítja a húrokat, amelyek a dob üveg alakú külső fahéját veszik körül a dob hangjának emelése érdekében). Ily módon a dobok felhasználhatók a tényleges nyelv szimulálására és összetett üzenetek szó szerinti továbbítására.

* * * * * * *

ART MUSICFROM INDONESIA

Az Indonéz Köztársaság mintegy 13.000 szigetből áll a Csendes-óceánon, amelyek közül csak 4.000-nek van neve és csak 1.000 lakott. Ez az összetett társadalom több mint 300 etnikai csoportot és több mint 250 különböző nyelvet egyesít. Ebből a sokféleségből alakult ki a jellegzetesen “indonéz” zene egyetemes változata, a Jáva és Bali szigetek gamelánja (különösen Bali, amelynek nagyon összetett hagyományai vannak). A gamelán egy színes hangszeres együttes, amely elsősorban szokatlan ütőhangszerekből áll, többek között dobokból, gongokból és xilofonokból, amelyek fából (például a gender vagy bronzból (például a bonang) készültek. Ezeket az ütőhangszereket kiegészítheti egy kis bambuszfuvola vagy egy egyszerű vonós hangszer, és hagyományos rituális táncok kísérőhangszereként használhatók. A gamelán hangszerek olyan hangmagasságokkal rendelkeznek, amelyek a nyugati fül számára “hangolatlanul” hangzanak (mikrotónusok). Ennek eredményeképpen ez a zene nem ábrázolható pontosan a nyugati notációval.

2. ábra: Indonézia térképe (kiemelve Bali és Jakarta (Jáva szigetének fővárosa)

Zenei példa:

Kattints az alábbi gamelánillusztrációra a YouTube-klip megtekintéséhez.

3. ábra: A gamelán közös hangszerei

* * * * * *

MEXIKÓ ZENÉJE

A spanyol hódítás (1519-21) előtt a zene fontos része volt a mexikói félsziget azték és maja társadalmi életének. A spanyolok érkezésével az európai hangszerek gyorsan keveredtek a bennszülött zenei hagyományokkal. A hatások e kombinációjának legjelentősebb eredménye a mexikói Mariachi zene, amely énekeseket, szoprán és basszus akusztikus gitárokat, hegedűt, trombitát és néha hárfát tartalmazó ének- és tánchagyomány. Európai származásuk ellenére ezek a hangszerek olyan hangzásokat adnak ki, amelyek egyedülállóan spanyolajkúak.

4. ábra: Mexikó térképe, kiemelve Jalisco-t – a Mariachi zene szülőhelyét.

5. ábra: A mexikói Mariachi zenekar hagyományos hangszerei

Zenei példa:

Kattintson a fenti Mariachi fotóra a híres Mariachi Vargas YouTube-klipjéhez.

* * * * * * *

Művészi zene Japánból

A japán zene gazdag népszerű és klasszikus hagyományokkal rendelkezik, amelyek több mint 1000 évesek, sokféle stílusban és idiómával. A legfontosabb japán hangszerek a koto, a shamisen (3 húrú “bendzsó”) és a shakuhachi (4 lyukú bambuszfuvola).A koto 13 húrját 5 hangú pentaton skálára hangolják. A húrokat pengetik, kaparják vagy ütik elefántcsont “ujjpiszkálókkal”, hogy különféle zenei effektusokat hozzanak létre. A játékos a húr hangmagasságát a húr bal kézzel történő nyomásával vagy húzásával is megváltoztathatja.

6. ábra: Japán hagyományos régióinak térképe

7. ábra: Japán hagyományos művészeti-zenei hangszerei

Zenei példák:

Kattintson a fenti japán hangszerek ábrára, és hallgassa meg a YouTube-on a híres japán népdal, a “Sakura” koto-n játszott gyönyörű előadását.

Kattintson ide, hogy megnézze a YouTube-on látható alapdemonstrációt a “Sakura” koto-n való játszásáról.

Kattintson ide, hogy megnézze a koto, a shamisen és a shakuhachi összeolvadását rock hangszerekkel a “Sakura” (“Cherry Blossoms”) YouTube-klipjében.

* * * * * * *

A KÖZEL- ÉS KÖZEL-KELET MŰVÉSZETI ZENE

A Közel- és Közel-Kelet számos, a Földközi-tengerrel, Nyugat-Ázsiával és Észak-Afrikával határos országot foglal magában, amelyeket az iszlám arab, perzsa és török nyelvű népek uralnak, és amelyeknek népi és művészeti zenei hagyományai a 7. századig nyúlnak vissza. A Közel-Kelet művészi zenéjének egyik legelterjedtebb eleme az “Ud”, a körte alakú testtel és öt pár húrral rendelkező, rövid nyakú, bund nélküli lant. A nyugati lantoktól eltérően az ‘Udis egyszólamú dallamhangszer, amelyhez gyakran csatlakozik a darabukkah (más néven “Darbuka” vagy “Doumbek”) színes ritmikus kísérete – egy kis agyagdob, amelynek hangmagassága megváltozik, amikor a játékos változó ujjnyomással a dobfejre nyomja.

8. ábra: A Közel-Kelet politikai térképe

9. ábra: Traditional Instruments ofthe Middle East

Musicalxamples:

Click on theMidde-Eastern Instruments illustration above to see a YouTube clip of the ‘Ud and Darabukkah playingt together). Ha érdekli a török “sama’i” eme példájának belső szerkezetének tanulmányozása, akkornézze meg az egész videót, amely rámutat a váltakozó szakaszokra, amelyeket kjana és thetaslim néven emlegetnek.

Kattints ide, hogy megnézd a YouTube-on, ahogy egy mesteri darabukkah dobos lenyűgözően játszik.

Kattints ide, hogy lásd az “Ud és a darabukkah kíséretében a bűnbánati imák éneklését egy zsidó szelichot szertartás YouTube-klipjében, a Nagy Szent Napokra készülve.

* * * * * * *

KÍNA MŰVÉSZETI ZENE

A hagyományos kínai zene 7000-8000 évre vezethető vissza egy csontfurulya felfedezése alapján, amelyet a neolitikumban készítettek. A Xia, Shang és Zhou dinasztiákban csak a királyi családok és a méltóságos tisztviselők élvezték a zenét, amelyet harangjátékkal és harangokkal készítettek. A Tang-dinasztia idején a tánc és az éneklés elterjedt a királyi udvarból a köznép körében. Az idegen vallások, például a buddhizmus és az iszlám bevezetésével az egzotikus és vallási dallamok bekerültek a kínai zenébe, és a kínai nép a vallási templomok által szervezett vásárokon élvezte őket.

A Ming (1300-1600-as évek) és a Csing (1600-1900-as évek) dinasztia alatt a kínai opera különböző típusai alakultak ki, a híres pekingi opera a kínai kultúra három fő aspektusának egyikévé vált (a kínai orvoslás és a kínai festészet mellett) Két fontos kínai hangszer a Zheng (egy nagy, pengetett hangszer 13-21 áthúzott húrral) és az Erhu (egy 2 húrú vonós hangszer).

10. ábra: Kína, India, Indonézia, Japán és a Közel-Kelet közelségét bemutató térkép

11. ábra: Hagyományos kínai hangszerek – az erhu és a Zheng

Kattintson a fenti kínai hangszerek képre, és nézzen meg egy YouTube-klipet a TheOrchid Ensemble erhu, Zheng, valamint különböző kínai és nyugati ütőhangszerek játékáról.

Kattintson ide, és nézzen meg egy példát a hagyományos kínai operából a YouTube-on, beágyazott fordítással, és a nyugati operától teljesen eltérő hangzással és esztétikával. (Itt nem az a cél, hogy megítéljük, hogy a zene “jó” vagy “rossz”, hanem csak az, hogy képet kapjunk arról, hogy a világzenében milyen széles hangzás- és kifejezésmódok lehetségesek.)

* * * * * * *

ART MUSIC FROM INDIA

India zenei hagyományai mintegy 3000 évre nyúlnak vissza. Az indiai klasszikus zene improvizatív, kifinomult dallami és ritmikai rendszereket használ, amelyeket ragáknak (dallami minták) és taláknak (ritmikai minták) neveznek, és amelyek szabályozzák az előadó bonyolult hangmagasságok, díszítések és ritmusok kiválasztását.Az indiai előadók zenéjüket spirituális természetűnek tartják – minden ragához egy adott hangulat társul, mint például a nyugalom, a szerelem vagy a hősiesség.Az indiai zenét szóban adják át a mester-tanítótól (guru) a tanítványnak, és a tanító szigorú utánzásával – nem írásos hagyományból. Csak a darab alapelemeit jegyzik le – a lényeges díszítéseket és kidolgozásokat nem lehet leírni, azokat évekig tartó intenzív tanulással kell elsajátítani.

India legfontosabb művészi hangszere a szitár – hosszú nyakú lant széles fogólappal és mozgatható bundokkal. Az 1960-as években, amikor a rockzenészek, mint például a Beatles, a megvilágosodást az Indiangurukon keresztül keresték, a szitár népszerűvé vált Nyugaton. A legismertebb indiai guru/gitármester Ravi SHANKAR, akit Nyugaton leginkább az 1969-es woodstocki fellépéséről ismernek. A szitárt egy Tabla nevű ütőhangszer is kísérheti.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.