MegjelenésSzerkesztés
fiatal kék nyérc felnőtt
A tonkinese közepes méretű macska, amelyet köztes típusnak tartanak a karcsú, hosszú testű modern sziámi és brit burmai és a “bögyösebb”, vagyis testesebb felépítésű amerikai burmai között. Burmai őseikhez hasonlóan megtévesztően izmosak, és általában sokkal nehezebbnek tűnnek a vártnál, amikor kézbe veszik őket. A farok és a lábak karcsúak, de arányosak a testhez képest, jellegzetes ovális mancsokkal. Finoman lekerekített, enyhén ék alakú fejük és tompa pofájuk van, mérsékelten mandula alakú szemekkel és a fejük külső része felé eső fülekkel. Az amerikai stílus kerekebb, de faragott fejű, rövidebb testű és robosztusabb megjelenésű, hogy tükrözze a régimódi sziámit és a kerekded burmaiakat, amelyekből eredetileg az Egyesült Államokban tenyésztették ki. Míg sok amerikai tenyésztő kerülte a szélsőséges “kortárs” burmaiak használatát a mérsékeltebb “hagyományos” burmaiak javára, az eredeti tonkinese fajtastandard a Wong Mau-tól származó burmaiak szélsőségesen gömbölyded stílusán alapult. Az újabb tonkinese tenyésztők el akarták kerülni az eredeti burmai vonalak hibás génjeit, ezért kerülték az úgynevezett halálos géneket hordozó macskák használatát. Nagyon kevés régebbi tenyésztő egyszerűen szelektív tenyésztéssel megkerülte a problémát, így kiküszöbölve a problémás születéseket. A tonkinese adatbázisokban elérhető tonkinese törzskönyvek hozzáértő olvasásával lehetséges megtalálni néhány leszármazottat.
Szőrzet és színSzerkesztés
Fentről az óramutató járásával ellentétesen: blue point, platina nerc és pezsgőszínű nerc
Természetes nerc, a jellegzetes akvamarin szemekkel.
Lila nerc cicák
A tonkinese jelenleg négy alapszínben hivatalosan elismert a Macskabarátok Szövetsége (CFA) által: természetes (középbarna), champagne (halványabb buff-bézs), kék és platina. Egyes európai egyesületek a vörös, a krémszínű, a karamell, a sárgabarack és a teknőspáncél, a fahéj és az őzbarna színt is elfogadják. A TICA (Nemzetközi Macskaszövetség) mindig is minden színt és mintát elfogadott, mivel ők nem szelektív szövetség, mint a CFA, amelynek fajtáit és színeit a fajtatanácsok és a végrehajtó bizottság határozza meg. A TICA fajták, azok színei és mintázatai genetikai alapúak. Bár mindkét nagy szervezetnek vannak szabályai a fajták elfogadására és továbbfejlesztésére, a TICA a genetikán alapuló tudományos megközelítést követi, míg a CFA a fajtatanácsi tagságra támaszkodik egy-egy fajta érdemeinek meghatározásában. Így a CFA-ban a tonkinézek a talán kevésbé objektíven eldöntött színekre és mintázatokra korlátozódnak.
A színek mindegyikét viszont háromféle szőrzetmintázatra osztják: “point”, a klasszikus sziámi stílusú sötét arc, fülek, lábak és farok kontrasztos fehér vagy krémszínű alapon, kék szemekkel; “solid”, a burmaiakhoz hasonló, amelyben a szín lényegében egységes az egész testen, csak halványan látható pontokkal és arany vagy zöld szemekkel; és “mink”, a másik kettő között egyedülálló köztes szín, amelyben az alap világosabb árnyalatú, de még mindig harmonizál a point színnel, a szemek pedig világosabb kékeszöld, úgynevezett akvamarin. Bárhol lehetnek a teljes kékeszöldtől a zöldkékig terjedő spektrumon. A fajta viszonylag új keletű fejlődésének köszönhetően még mindig van némi elfogadható eltérés ezekben a színekben és mintákban.
TemperamentumSzerkesztés
A tonkinese mindkét szülőfajtához hasonlóan intelligens, aktív, hangos és általában emberközpontú macskák, játékosak és érdeklődnek minden iránt, ami körülöttük történik; ez azonban azt is jelenti, hogy könnyen hajlamosak a magányosságra vagy unalomra. Hangjuk a burmaiakéhoz hasonló, kitartó, de a sziáminál lágyabb és édesebb, a kacsák szelíd kuruttyolásához hasonló. A burmaiakhoz hasonlóan a tonkinese-ről is azt tartják, hogy néha olyan kutyaszerű viselkedést tanúsítanak, mint az apportírozás, és szívesen ugrálnak nagy magasságokba.