Nem vagyok olyan rossz
Most ezen a ponton azt fogod gondolni: “Persze, hogy nem vagyok Gandhi, de def nem vagyok gonosz. Nem bántok senkit. Jó barát vagyok. Vigyázok magamra”. Van valami vigasz ebben a semlegességben, ugye? Nincs a gonosz bűntudata, vagy a hős terhe. Te magadat teszed, és gondoskodsz a tieidről.
De jónak lenni a családoddal könnyű. A barátaidért fizetni könnyű. Valakinek az ajtót tartani könnyű. Egy kis aprót adni a hajléktalanoknak könnyű. Együttérzőnek lenni az interneten könnyű. Meglepni a párodat Valentin-napon könnyű. A törvényt betartani (többnyire) könnyű.
Mindegy, hogy ezek a dolgok milyen érzéseket keltenek bennünk, ezek csak a legszükségesebbek, és könnyedén és természetesen jönnek. NEM seggfejnek lenni nem ugyanaz, mint Jónak lenni.
A boldog középút ritkán ideális. Adott két szélsőség- azaz: nincs rákos sejt és sok rákos sejt, a középső még mindig halálos.
De mégis, mi a gonosz?
Teljesen nem hasznos, pontatlan, karikatúraszerű képünk van a gonoszról, mert a jóról és a rosszról olyan történetekből tanultunk, ahol mindkét oldalt karikírozzák. Az erkölcsről alkotott hiedelmeinket nagyrészt olyan produkciókból merítjük, ahol kirívóan nyilvánvaló, hogy ki a rosszfiú. Nincsenek árnyalatok vagy a szürke árnyalatai. Figyeljük meg Darth Vader meghatározó jellemzőit:
Fekete robotmaszk, vörös fénykard, hangos, fenyegető főcímzene, torz hang, telekinetikusan fojtogatja az embereket, önmagát a “Sötét Oldallal” azonosítja, egész bolygókat robbant fel
Abszurd módon, nyilvánvalóan és karikatúraszerűen felismerhető, mint a rosszfiú. Ez lowkey egy hatalmas probléma. A jó és a rossz, amit az irodalomból megismerünk, egyszerűen nem létezik a való világban. Az ilyen forrásokból való tanulás során valami olyasmi hibás logika alakul ki bennünk, mint a következő:
“Nem viselkedem úgy, mint egy világuralomra megszállott szupergonosz, tehát jó ember vagyok.”
Mégis, ez a fajta szupergonoszság nem létezik a fikción kívül. Nem fenyeget minket az a veszély, hogy megadjuk magunkat ennek a Gonosznak, ahogyan mi azonosítottuk, ennek a Gonosznak, ahogyan a “Sötét Oldal” tájékoztat minket. Ez rendkívül kényelmes a főszereplő énünk számára: Amit mi rosszként azonosítunk, az még csak nem is vonzó. Tehát mi vonzó számunkra?
A laza, ártalmatlan létezés.
“Nem teszek kárt, ezért jó ember vagyok.”
Ez a legtöbb ember filozófiája, és bár önmagában nem gonosz, megkönnyíti, hogy rossz emberekké váljunk. Most végre rátérek arra, hogy definiáljam, mi a rossz ember. Bár a szupergonoszok konkrét tettei nem segítenek annak bemutatásában, hogy mi a gonosz viselkedés, a megközelítésük lényegi filozófiája igen.
A gonoszság egyszerűen az, hogy az öncélú vágyaidat minden más fölé helyezed.”
Valószínűleg nem fogsz egyetérteni a következő pontommal: Nem számít, hogy mi a vágy. A vágy és annak indoklása lehet akár látszólag nemes is- jó jegyeket szerezni, bajnokságot nyerni, sikeres üzletet csinálni ect. De mi történik, ha ezeknek a vágyaknak a megszállottjaivá válunk?