A tangózenekar jellemzően bandoneonokból, hegedűkből, zongorából és nagybőgőből áll, a gitár és a dobok mellett, a tangó hagyomány énekesei és táncosai kíséretében. E hangszerek közül talán a bandoneon a legfontosabb hangszer a tangó autentikus, érzelmes és nosztalgikus hangzásának előállításában. Ezt az egyedi, harmonikaszerű, gombokkal és fújtatóval ellátott hangszert eredetileg Németországban fejlesztették ki az 1850-es években, hogy olyan kis templomokban használják, amelyek nem engedhették meg maguknak az orgonát. Mobil orgonaként is használták, hogy útközben is kísérje az egyházi szertartásokat. Úgy vélik, hogy a német bevándorlók 1870 körül hozták a bandoneont Argentínába, ahol a hangszert a 19. század végén Buenos Airesben gyorsan átvették a tangó kialakulóban lévő műfajába. A német gyártmányú bandoneon billentyűzete eredetileg 60 hangot tartalmazott 30 gombra elosztva, de a 20. század elejére gyorsan átalakult, hogy megfelelően illeszkedjen a tangózenéhez. Ennek eredményeként Argentínában és Uruguayban egy kifinomult, 142 hangú, 71 gombbal rendelkező változat vált standarddá. Mivel a gombok meglehetősen logikátlanul vannak elrendezve, a hangszer két végén helyezkednek el, és minden gomb más-más hangmagasságot hoz létre a fújtató kinyitásával és zárásával, a bandoneont rendkívül nehéz elsajátítani. A 20. század közepén azonban, kezdve Aníbal Troilóval – aki a bandoneon egyik vezető képviselője és egyik legnagyobb mestere volt – hirtelen számos neves bandoneonista jelent meg a tangó színpadán. Ők buzgó és kifinomult technikát fejlesztettek ki, és egyedi, modern tangókompozícióikkal megteremtették a tangó “aranykorát”. Így lett a bandoneon a tangó jellegzetes hangját és lelkét megtestesítő végső hangszer.
A Min-On Tango sorozat 1970-es indulása óta a Min-On minden évben büszkén mutatja be a neves argentin tangóművészek előadását egy országos japán turné keretében. A lenyűgöző felállásban legendás bandoneonisták és a bandoneon-játékosok legújabb generációjának fiatal virtuózai egyaránt szerepeltek. Többek között Leopoldo Federico 1976-ban, Carlos Lazzari 1982-ben, Nestor Marconi 1991-ben, Julian Plaza 1996-ban, Carlos Buono 1999-ben, Carlos Galvan 2003-ban, Victor Lavallen 2010-ben, Roberto Alvarez 2011-ben és a fiatal Facundo Lazzari 2015-ben. A Min-On Tango Series a nemzetközi tangótörténelem négy évtizedén keresztül mutatta be a bandoneon mestereit.
2017-ben a sorozat 48. alkalmára a Min-On meghívta a fiatal bandoneon mestert, Horacio Romót és feltörekvő szextettjét egy országos turnéra, amely január 24-től március 8-ig 25 japán városba vezetett. Horacio Romo virtuóz előadása a bandoneonon több ezer tangórajongót varázsolt el Japán-szerte.