Szárazföldi gazdálkodás, más néven szárazföldi gazdálkodás, a növények öntözés nélküli termesztése korlátozott nedvességű, jellemzően évi 20 hüvelyknél (50 centiméternél) kevesebb csapadékkal rendelkező területeken. A szárazföldi gazdálkodás a talajban lévő korlátozott nedvesség hatékony tárolásától, valamint az ezt a nedvességet legjobban kihasználó növények és termesztési módszerek kiválasztásától függ. A talaj röviddel a betakarítás után történő megművelése és gyommentesen tartása a jellemző módszerek, de bizonyos szélességi körökben a betakarítás után a földeken hagyják az avarokat a hó megkötése érdekében. A növénytermesztés során a nedvességszabályozás nagyrészt a gyomok elpusztításából és a lefolyás megakadályozásából áll. Az ideális talajfelszín gyommentes, de elegendő rögöt vagy elhalt növényi anyagot tartalmaz, hogy akadályozza a lefolyást és megelőzze az eróziót.
A szárazföldi gazdálkodáshoz alkalmazkodott növények lehetnek szárazságtűrőek vagy a szárazságot elkerülő növények. A szárazságtűrő növények, mint például a cirok, képesek csökkenteni a transzspirációt (a nedvesség kibocsátását), és a nedvességhiányos időszakokban szinte leállíthatják a növekedést, majd újraindítják a növekedést, amikor a körülmények ismét kedvezővé válnak. A szárazságtűrő növények az év azon időszakaiban érik el fő növekedésüket, amikor a hő- és aszályviszonyok nem súlyosak. A száraz gazdálkodáshoz alkalmazkodott növények általában kisebbek és gyorsabban érnek be, mint a nedvesebb körülmények között termesztett növények, és általában több helyet kapnak.