Hím Trichinella spiralis, egy fonálféreg.
A Nematódák világa
Kétségtelenül a fonálférgek a legfontosabb pszeudoelomata állatok, mind számukat, mind az emberre gyakorolt hatásukat tekintve. A fonálférgek a világ nagy részén nagy számban fordulnak elő, mégis a legtöbb ember csak alkalmanként tud róluk, mint az emberek vagy háziállataik élősködőiről. Nem vagyunk tudatában annak, hogy ezek a férgek milliószámra élnek a talajban, az óceáni és édesvízi élőhelyeken, a növényekben és mindenféle más állatban. Drámai bőségük késztette N. A. Cobbot* arra, hogy 1914-ben ezt írja:
Ha a világegyetemben a fonálférgek kivételével minden anyagot elsöpörnénk, világunk még mindig halványan felismerhető lenne, és ha testetlen szellemként megvizsgálhatnánk, hegyeit, dombjait, völgyeit, folyóit, tavait és óceánjait fonálférgek vékony rétegével ábrázolva találnánk. A városok elhelyezkedése is megfejthető lenne, mivel minden egyes emberi lénytömeghez bizonyos fonálférgek megfelelő tömege társulna. A fák még mindig kísérteties sorokban állnának az utcáinkat és autópályáinkat jelképezve. A különböző növények és állatok elhelyezkedése még mindig megfejthető lenne, és ha elegendő ismerettel rendelkeznénk, sok esetben még a fajukat is meg lehetne határozni az egykori fonálférgek parazitáinak vizsgálatával.
Pozíció az állatvilágban
Az ebben a fejezetben tárgyalt kilenc törzsben az embrió eredeti blasztocellája az enteron és a testfal közötti tér vagy testüreg formájában megmarad. Mivel ebből az üregből hiányzik a valódi coelomátákban található peritoneális bélés, pszeudocoelomának nevezik, és az ezzel rendelkező állatokat pszeudocoelomátáknak nevezik. A pszeudocoelomáták a kétéltű állatok Protostomia osztályába tartoznak, de polifiletikusak (több akoelomát ősöktől függetlenül származnak).
Biológiai hozzájárulások
- A pszeudoelomáták az acoelomáták tömör testfelépítéséhez képest a testfelépítésben egy határozott fokozatot jelentenek. A pseudocoel lehet folyadékkal kitöltött, vagy tartalmazhat zselatinos anyagot néhány mesenchimasejttel. A valódi coelomhoz hasonlóan bizonyos adaptív potenciálokkal rendelkezik, bár ezek korántsem minden tagjánál valósulnak meg: (1) nagyobb mozgásszabadság; (2) hely az emésztő-, kiválasztó- és szaporodási rendszerek fejlődéséhez és differenciálódásához; (3) a keringés egyszerű eszköze vagy az anyagok elosztása a testben; (4) a kiválasztó csatornákon keresztül a külvilág felé ürülő salakanyagok tárolóhelye; és (5) hidrosztatikus szerv. Mivel a legtöbb pseudocoelomata meglehetősen kicsi, a pseudocoelomata legfontosabb funkciói valószínűleg a keringésben és a magas belső hidrosztatikus nyomás fenntartásában rejlenek.
- Teljes, szájon át a végbélnyílásig tartó emésztőrendszer található ezekben a törzsekben és minden összetettebb törzsben.
Pseudocoelomates
A gerincesek és az összetettebb gerinctelenek valódi coelommal vagy peritoneális üreggel rendelkeznek, amely az embrionális fejlődés során a mezodermában alakul ki, ezért egy mezodermális hámréteg, a peritoneum béleli (15-1. ábra). A pszeudokelomátus fajok inkább pszeudokelommal, mint valódi coelommal rendelkeznek. Ez inkább az embrionális blastocoelből származik, mint a mezodermán belüli másodlagos üregből. Ez a bél és a testfal mezodermális és ektodermális komponensei közötti tér, és nem béleli peritoneum.
15-1. ábra Acoelomát, pszeudocoelomát és eucoelomát testfelépítés.
A pszeudocoelomát kategóriába kilenc különböző állatcsoport tartozik: Rotifera, Gastrotricha, Kinorhyncha, Nematoda, Nematomorpha, Loricifera, Priapulida, Acanthocephala és Entoprocta. Mivel e csoportok közül az első ötnek bizonyos hasonlóságai vannak, korábban osztályokként az Aschelminthes (as´kelmin ´theez) (gr. askos, hólyag, + helmins, féreg) törzsbe sorolták őket. Azonban annyira különböznek egymástól, hogy filogenetikai kapcsolataik erősen vitathatók, és ma már különálló törzseknek tekintik őket. Egyesek lazán, önálló törzsekként csoportosítják az ötöt az Aschelminthes szuperfarmon belül. Az Entoproctákat néha az Ectoproctákkal együtt csoportosítják, amelyeket együttesen Bryozoa (mohaállatok) néven emlegetnek. Mivel azonban az ectoproctáknak valódi bélrendszerük van, általában külön törzsnek tekintik őket, és a “bryozoák” kifejezést jelenleg úgy használják, hogy kizárja az entoproctákat.
Molekuláris bizonyítékok most azt sugallják, hogy a Protostomia két nagy csoportból áll, amelyek a prekambriumban váltak szét: Lophotrochozoa és Ecdysozoa. Néhány pseudocoelomata phyla nyilvánvalóan mindkét csoportba tartozik.
Bárhogyan is osztályozzuk őket, a pseudocoelomata állatok heterogén csoportot alkotnak. Legtöbbjük kicsi; néhányuk mikroszkopikus; néhányuk meglehetősen nagy. Egyesek, mint például a fonálférgek, édesvízi, tengeri, szárazföldi és parazita élőhelyeken fordulnak elő; mások, mint például az Acanthocephala, szigorúan paraziták. Némelyikük egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, mint például az acanthocephalák lacunáris rendszere vagy a rotifecskék csillós koronája.
Még egy ilyen változatos csoportosításban is vannak közös tulajdonságok. Mindegyikük testfala epidermiszből (gyakran szintszikus), dermiszből és az álhártyát körülvevő izmokból áll. Az emésztőrendszer teljes (az Acanthocephala kivételével), és a gonádokkal és a kiválasztószervekkel együtt az álhártyán belül van, és perivisceralis folyadékban fürdik. Az epidermisz sokaknál élettelen kutikulát választ ki, amely néhány specializációval, például sörtékkel vagy tüskékkel rendelkezik.
A sejtek vagy sejtmagok állandó számát egy faj egyedeiben vagy testük egyes részeiben eutanáziának nevezzük, amely több csoportra is jellemző. Legtöbbjüknél a hosszanti izomrétegre helyeződik a hangsúly.