Acting has been around for along time, and art is a way of evolving with the time they’re set it. A művészek Michelangelo és Picasso óta feszegetik a tőlük elvárt hagyományos normákat. Ugyanez igaz a színészetre is, így a folyamatosan változó kulturális légkör miatt az előadások különböző eszközökkel valósulhatnak meg.
A drámaiskolákban tehát rendszeresen tanítanak rendszerezett színészi technikákat, hogy segítsenek szélesíteni azoknak a látókörét, akik erre a pályára szeretnének lépni. Lehet, hogy egy adott területre specializálódsz, de a lényeg ugyanaz marad; megérteni azt a kreatív aknamezőt, ahová lépni készülsz, és tudni, hogyan kezeld őket, ha szembesülsz velük.
Itt van néhány a legnépszerűbbek közül:
Sztanyiszlavszkij módszere
Konstantin Sztanyiszlavszkij neve kétségtelenül ismerős, vagy elvárható, hogy úgy ismerd, mint a sajátodat. Az ő technikája talán a legáltalánosabban elfogadott módszer, amellyel a színészethez közelíthetsz. Az elképzelés abból a szilárd alapból indul ki, hogy a színésznek minden alkalommal át kell éreznie azokat az érzelmeket, amelyeket a karaktere átél, amikor a színpadra lép. Sztanyiszlavszkij módszere szerint a színésznek úgy kell gondolkodnia, cselekednie és viselkednie, ahogy a karakter tenné; ergo eggyé kell válnia a karakterrel. Belemenni a részletekbe, hogy a karakter hogyan viselkedne bizonyos helyzetekben, és valódi pszichológiai okokat keresni arra, hogy a karakter miért teszi azt, amit tesz. Ez arra készteti a színészt, hogy megtestesítse az életet a színpadon.
A varázslatos “ha”
Egy életet élsz, és hirtelen belecsöppensz abba a helyzetbe (adott körülmények között), ami a színpadon történik. Felejtsd el a közönséget, az a negyedik fal, te csak éled az életed ezekkel a látszólag ártalmatlan történésekkel, és akkor BAM… Valami sértő történik. Mit teszel? Mi lenne, ha ez veled történne? Mit gondolnál és hogyan viselkednél? Mindenkinek van egy vágya abban, ahogy most viselkedik (Belső tárgyak), akár arra, hogy rávegyen valakit valamire, akár arra, hogy maga tegyen valamit. A nagy kérdés az, hogy mi lenne a tiéd (a karakteré) ezekben a fiktív pillanatokban, és hogyan érnéd el ezeket?”
Meisner technikája
“Ahhoz, hogy érdekes színész legyél – a pokolba is, ahhoz, hogy érdekes ember legyél – hitelesnek kell lenned, és ahhoz, hogy hiteles legyél, fel kell vállalnod azt, aki valójában vagy, szemölcsökkel együtt. Van fogalmad róla, milyen felszabadító érzés, ha nem érdekel, mit gondolnak rólad az emberek? Nos, mi azért vagyunk itt, hogy ezt tegyük.” – Sanford Meisner a színészetről
Sanford Meisner Sztanyiszlavszkij tanításait igyekezett továbbfejleszteni a karakter gondolkodásmódjában. A gyakorlatok egy komplex képzési struktúrát foglalnak magukban, amely az improvizációs készségeden dolgozik, előhozza az érzelmi reakcióidat, értelmezi a forgatókönyvet, és végül mindezeket élethűen összeadva hozza ki a karakterek vonásait, a saját tapasztalataiddal együtt, amelyek a műben kirobbanóan megjelennek. A színésznek nem kell gondolkodnia a színpadon, a pillanatban kell lennie, és ennek megfelelően kell reagálnia. Meisner technikája a karakter átfogó érzelmére összpontosít, szemben a drámaíró párhuzamosan futó szavaival.
Laban Movement
A mozgás szerves része a színészetnek, hiszed vagy sem. Ha egy helyben állva adnád elő a szöveget, vagy úgy mennél el rúgni egy szennyeskosarat, ahogyan lépsz, az furcsán nézne ki. Laban arra törekedett, hogy összegyűjtse az emberi mozgás minden vizsgálható módját, és mindenkinél tovább ment a számszerűsítésben. A 4 fő kategóriára összpontosítva (Test, Erőfeszítés, Alak, Tér), az egyes kategóriák közötti összefüggések megértése segíthet az előadónak abban, hogy a színpadi szerepét a szempontok eltérő kihasználásával jellemezze. Mint ilyen, a Laban-mozgás minden színész képzésének középpontjában kell, hogy álljon.”
-
Test – Hogyan működik a test belső szinten. Hogyan kapcsolódnak össze a végtagok/Hogyan indul ki a mozgás a testből/Mi mit befolyásol a testen.
-
Effort – A szándék, amellyel a mozgást véghezvisszük. A mozdulat ereje/az irányítás/az időzítés szerves része annak, hogy a közönség megértse, mit akarsz elérni.
-
Az alak – Az a mód, ahogyan a test változik a mozgás hatására, amelyet maga a mozgás végez.
-
Tér – Az, ahogyan egy test kölcsönhatásba lép a környezetével. Ahogyan jársz/ Ahogyan felveszel egy vödröt stb.
Michael Csehov technikája
Michael Csehov Anton Csehov unokaöccse és Sztanyiszlavszkij kikiáltott “legnagyobb tanítványa” volt. Tudott egy-két dolgot a színészetről, és Sztanyiszlavszkijét alapul véve megalkotta a saját fenevadját, mint megközelítési módot. A későbbi rendezés arra a gondolatra támaszkodott, hogy szét kell választani a lényedet a karakterétől, az egódat és az életmódodat a semmivé kell zsugorítani, hogy csak az általad játszott karakter maradjon meg. Csehov technikája Arról szól, hogy mindent elengedsz, amikor belépsz egy kreatív térbe, hogy minden előzetesen kialakult félelmedet és kétségedet csak a karakter gondolkodásmódja győzze le. Csehov számára az inspiráló alakításokat nem a sötétben való vad szurkálódás hozza létre, hanem a gondos felkészülés, hogy mentálisan a megfelelő térbe lépjünk. Így lehetővé téve, hogy bátran és egyedien beleolvadj abba, akivé akarsz. Elvégre a színészeknek az a feladatuk, hogy lenyűgözően és másként ragadják meg az emberi lelket – ha nem vagy kaméleon, akkor milyen színész vagy?