Új tótulajdonosként lehet, hogy egy kicsit túlterheltnek érzi magát az összes létező lehetőségtől és a saját idilli díszhalas tavacskája létrehozásának dinamikájától. Mivel a koi és az aranyhal a dísztavakban leggyakrabban előforduló két halfaj, megpróbálunk segíteni Önnek abban, hogy feltárja, melyik lehet a legmegfelelőbb Önnek és egyéni igényeinek, mint új tógazdának!
A díszhalak rövid története & Fajták
1) Koi díszhalak
A koi a közönséges ponty, a Cyprinus carpio háziasított alfaja. A Japánból származó Koi, vagy Goi, ahogy hazájukban általában nevezik, szó szerint “pontyot” jelent. Jellemzően gyönyörű színeik és mintáik egyedi, változatos választékáért tenyésztik őket, és minden dísztavacskát feldobnak. Bár természetüknél fogva fenéklakók, ez az édesvízi faj mindenevő (hús & növények), és bármilyen mélységben táplálkozik, ahol táplálék áll rendelkezésre. Léteznek természetes ökoszisztémákban is, bár a vadon élő koik ma már a védelemre szoruló, veszélyeztetett fajok közé tartoznak, elsősorban az élőhelyüket megváltoztató emberi tevékenységek és az íváshoz nélkülözhetetlen elárasztott területek csökkenése miatt. A koik elképesztő számú változatának áttekintése érdekében a koikat 13 alaposztályba sorolják, amelyeknek különböző altípusai a mintázat és a színkülönbségektől függenek.
A modern koik ma már több mint 100 különböző fajtában kaphatók, és hihetetlenül sokféle szín, minta és pikkelyelrendezés közül választhatunk. A normál fajták méret vagy forma tekintetében nem sokban különböznek egymástól, bár minden fajtából vannak “jumbo” fajták, amelyek nagyobb méretnek és kiváló tenyésztésnek felelnek meg.
Ezek a nagyobb típusok sok hobbistának nagyon kívánatosak, azonban drágábbak, és több helyet igényelnek a tóban, valamint extra etetést az optimális egészség érdekében. A legtöbb tótulajdonos számára a normál méretű koik bőven elegendőek, mivel mérettől függetlenül megtartják ugyanazokat a gyönyörű mintákat és színeket.
2) Díszes aranyhalak
Az aranyhalakat is eredetileg az ázsiai pontyokból háziasították, és ma már a formák és minták hatalmas változatossága miatt tenyésztik őket. Színeik nagyon változatosak lehetnek, bár közel sem annyira, mint közeli rokonuk, a koi. Az aranyhalakat eredetileg az ősi Kínában tenyésztették több mint egy évezreddel ezelőtt a harmónia és a szerencse szimbólumaként, majd fokozatosan Japánba, Portugáliába, Európába és Észak-Amerikába kerültek, és mindenhol nagy népszerűségre tettek szert. Az idők során az aranyhalak több alfaját tenyésztették ki, amelyek a méret, az alak, a színezet és a mintázat tekintetében számtalan lehetőséget biztosítanak – ezért is nevezik őket ma már “díszes” aranyhalaknak is.
A különböző kívánt tulajdonságok elérése érdekében végzett több száz éves gondos tenyésztés eredményeként nagyjából 200-300 elismert aranyhalfajta alakult ki. A színben és a mintázatban van némi eltérés, bár nem olyan mértékű, mint a koiknál. A koival ellentétben azonban az aranyhalfajták számtalan lehetőséget kínálnak a testméret és -forma, az uszonyok mérete és formája, a szemek kialakítása és a farok hossza tekintetében. Emellett kisebbek, ami azt jelenti, hogy könnyebb őket gondozni egy kisebb tavi környezetben.
Míg a modern aranyhalak megtalálhatók a vadonban (valószínűleg azért, mert az ember helyezte őket oda, ahelyett, hogy természetes módon léteztek és szaporodtak volna ezeken a természetes helyeken), csak háziasított fajnak számítanak, és általában nem maradnak életben sokáig fogságon kívül.
Méret, ellenálló képesség & A koik élettartama & Aranyhalak
1) Díszes koi pontyok
A koik havonta átlagosan két centimétert nőnek, gyakran elérik a 3 láb feletti maximális hosszúságot (néha “jumbónak” tekintik őket). Megfelelő gondoskodás esetén a legtöbbjük körülbelül 50 évig él – ezt a kulcsfontosságú tényt érdemes szem előtt tartani, amikor eldöntjük, hogy tartjuk-e őket a tavunkban -, de akár 100 évesnél is idősebbek lehetnek, és a legidősebb ismert koi 226 évet élt!
Meglehetősen ellenálló faj, amely képes ellenállni számos olyan parazitának és betegségnek, amelyekről ismert, hogy számos más édesvízi halat érintenek. Azonban fogékonyak a koi herpeszvírusra (amellyel sokan születnek), és a legjobban olyan tavi környezetben élnek túl, ahol kevés a hulladék, magas a levegőztetés és stabilak a víz paraméterei. A koikra a legnagyobb veszélyt a vízminőségben és a környezetükben bekövetkező hirtelen változások jelentik, ezért a stabilitás megőrzése a koi tartás egyik legfontosabb szempontja. A vízminőséget rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az optimális paraméterek teljesüljenek, és ne történjenek hirtelen változások.
Mivel a koik sokkal nagyobbak, mint az aranyhalak, valószínűleg nem fogjuk tudni őket télen a házba vinni. A koik azonban gond nélkül elviselik a nagyon alacsony hőmérsékletet, és ahogy a víz hőmérséklete csökkenni kezd, téli álomba merülnek. Mindaddig, amíg a télre való felkészülés során gondoskodik a tóról (ezt a folyamatot “téliesítésnek” nevezik), a koik egész évben jól megélnek a szabadban.
2) Díszes aranyhalak
Az aranyhalak viszont a fajtától függően nagyobb méret- és alakváltozásokat mutatnak. Egyesek csak néhány centiméter hosszúak lehetnek, és legfeljebb elérik az egy láb hosszúságot. Gyakran előfordul, hogy az aranyhalakhoz rövid élettartam társul. Ez leggyakrabban a nem megfelelő gondozás sajnálatos következménye, mivel az aranyhalak jó körülmények között könnyen élhetnek átlagosan 10 vagy több évet is!
Az aranyhalakat is meglehetősen szívósnak tartják mindaddig, amíg a víz megfelelően szűrt és oxigénnel ellátott, és a kültéri tavakban rövid ideig elviselik a felszíni jégképződést (bár ajánlott őket a házba áthelyezni, ha lehetséges, hogy a hőmérséklet ilyen mélyre csökken), vagy a biztonság kedvéért felszerelni néhány téli védőberendezést.
Az aranyhalak számára az ideális hőmérsékleti tartomány általában 68 és 72 Fahrenheit-fok között van. Bár más halfajoknál jobban elviselik a pH-szint ingadozását, a 7,2 és 7,6 közötti pH a legjobb. Sok díszes aranyhalfajta hajlamosabb a betegségekre és a betegségekre, mint a koi, de ez ismét elsősorban a hiányos gondozásnak vagy a túl kicsi helyen, például egy akváriumban való tartásnak tudható be.
Az összes aranyhalfajta közül a “közönséges” aranyhal a legkitartóbb, és a koihoz hasonlóan a szabadban is viszonylag jól megél. Más díszes aranyhalfajták, amelyeket túltenyésztettek a változatosság érdekében, jól teszik, ha a zordabb időjárás beköszöntével, például télen beviszik őket a házba.
Halastó mérete – tényleg tarthatóak?
1) Díszes koi ponty
Mivel a koik fajtától függően meglehetősen nagyra nőhetnek, a tó méretét és azt, hogy hány halat szeretnénk tartani, az átlagos felnőttkori méretükre kell alapozni, nem pedig a vásárláskori méretükre (nőni fognak – gyorsan!). Az általános szabály az, hogy 10 gallon vízre 1 inch hal jut, de mivel a koik nagyobb méretük miatt jelentősen növelik a tó bioterhelését (hulladékszintjét), 1000 gallon vízre legfeljebb 4 koi juthat. Mégis, sokan azt állítják, hogy 1000 gallon egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy a kifejlett koik kényelmesen mozoghassanak és élhessenek, és egy még nagyobb lenne ideálisabb.
Noha a vásárláskor nagy mennyiségű koit láthatunk kis helyen összezsúfolva, a tenyésztők valószínűleg hatalmas szűrőrendszerekkel rendelkeznek a nagy bioterhelés kezeléséhez. Hasonlóképpen, a koik nem lesznek sokáig ebben a kis környezetben, így ez kevés negatív hatással lehet az egészségükre. Ha személyesen szándékozik koikat tartani, és nem akar több ezer dollárt költeni drága szűrőberendezésekre, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a tava elég nagy legyen ahhoz, hogy életük végéig jól érezzék magukat!
2) Díszes aranyhalak
Az aranyhalak ezzel szemben természetesen kisebbek, mint a koik, és természetesen kevesebb helyet igényelnek, bár a tó méretére vonatkozó irányelvek némileg függnek az aranyhal fajtájától. Mint korábban, az általánosan elfogadott szabály az, hogy 10 gallon vízre 1 inch hal jut. Ez azonban még mindig gyakran vitatott, mivel minden hal más és más.
Az aranyhalak kisebb, díszes fajtái úgy tűnik, hogy 10-20 gallonra 1 hal jut, míg a nagyobb fajtáknak, például a közönséges aranyhalaknak és az üstökösöknek legalább 20 gallonra van szükségük halanként. Ismétlem, minden hal más és más, és meg kell győződnie arról, hogy rengeteg kutatást végzett, mielőtt egy adott tóméretet vagy aranyhal fajtát (fajtákat) választ. Például a gyöngyhalak (a képen) kis és közepes méretű díszes aranyhal fajtának számítanak, mégis legalább 30 gallon vízre van szükségük halanként a virágzásukhoz, mivel meglepően sok hulladékot termelnek.
Ha viszont jobban tetszik a díszes aranyhalak gondolata, mint egy kültéri tó, egyszerűbb (és olcsóbb) lehet, ha egyszerűen egy nagy beltéri akváriumot vásárol helyette. Ez megkönnyítené a tisztítást és a karbantartást, és télen máris szép és kényelmes lenne nekik.
Folyamatos tógazdasági halápolás – megfontolások, karbantartás & többletköltségek
1) Tavi mélység, hőmérséklet & éghajlat
A koikat legalább egy méter mély vízzel rendelkező tavakban kell tartani, mivel ez biztosítja, hogy elegendő helyük legyen az úszáshoz, és a víz ne fagyjon be könnyen télen. Ha olyan helyen él, ahol hidegebb hőmérséklet uralkodik, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a tavacska mélysége közelebb legyen a 1,5 vagy több méterhez, mivel az utolsó dolog, amit szeretne, hogy a tavacska befagyjon. A mélyebb vízben a hőmérséklet-ingadozások sem jelentkeznek olyan gyorsan, és a téli álom idején jobb szigetelést biztosít a halak számára. A legtöbb esetben a tél folyamán érdemes egy felszíni fűtőberendezést (a képen) felszerelni, hogy a jégen egy lyuk maradjon nyitva, hogy a gázcsere megtörténhessen, mivel a jeges tavakban veszélyesen fogyhat az oxigén. Végül, ha a koiknak mély tava van, akkor könnyebben el tudnak bújni a ragadozók, például a kócsagok elől, vagy ha stresszesek, és szükségük van egy kis időre a csoporttól távol. Alapvetően, ha koi halakra gondolsz, minél mélyebb, annál jobb!
Ugyanez a koncepció vonatkozik az aranyhalakra is, bár mérsékelt körülmények között nekik csak körülbelül fél méteres tómélységre van szükségük. Hűvösebb éghajlaton egy méter mélység is elegendő ahhoz, hogy a víz ne fagyjon be teljesen (hacsak nem élsz különösen zord éghajlaton). Egyes aranyhalfajták télen is képesek a szabadban túlélni, egyszerűen csak összegyűlnek a tó melegebb, be nem fagyott alján, és lomhábbá válnak a tavasz beköszöntéig. Mindezt szem előtt tartva, ha olyan területen építünk kerti tavat, ahol a tél miatt rendszeresen befagy a víz, az aranyhalak megfelelőbb választás lehetnek, mivel kisebbek, mint a koik, és a fagyos időkben könnyebben áthelyezhetők egy beltéri akváriumba. A legtöbb aranyhal faj egy nagy akváriumba vagy tartótartályba helyezhető a tavaszi melegebb időjárás beköszöntéig, ami a koi pontyokhoz képest kicsit könnyebben kezelhetővé teszi őket a nagyon hideg éghajlaton.
2) Vízszűrés & Felszerelési költségek
Amint korábban említettük, mind a koik, mind az aranyhalak bizonyos pH-értékekhez és vízparaméterekhez alkalmazkodnak a legjobban. A vízminőséget rendszeresen ellenőrizni kell (hetente egyszer, nagyjából a nap azonos szakában ajánlott), és megfizethető árú tesztpálcikákat lehet vásárolni, amelyek egyszerre mutatják ki az ammónia, a nitrit, a nitrát és a pH szintjét, ha a pálcikát egyszerűen a vízbe mártjuk. Bármilyen szintű ammónia vagy nitrit halálos lehet a koi és az aranyhalak számára, és mindkét toxin nagyobb valószínűséggel van jelen a magasabb pH-szintű vízben vagy a túl sok halat tartalmazó tavakban. A megfelelő szűrőrendszer létfontosságú a tó egészének egészsége és túlélése szempontjából, és a vízi növényeket is lehet stratégiailag használni a tavakban, mivel segítenek a felesleges nitrogén és tápanyagok felszívásában, így megakadályozzák a halálos túladagolást (eutrofizáció).
Ha koikat vagy nagy mennyiségű kisebb halat szeretne vásárolni, akkor egy hatékonyabb szivattyúba és vízszűrő rendszerbe is be kell fektetnie. Minél több halat adsz a tóhoz, annál nagyobb a bioterhelés, és annál több szűrésre lesz szükséged ahhoz, hogy az ökoszisztémát biztonságos paramétereken belül tartsd. A nagyobb berendezések magasabb beszerzési ára mellett a nagyobb berendezések havi üzemeltetése is többe kerül, ezért a jövőbeli költségeket is be kell kalkulálnia a beszerzési költségvetésébe. Íme egy rövid lista arról, hogy milyen felszereléseket kell figyelembe vennie, ha kerti tavát aranyhalakkal és koikkal is bővíti:-
- Tavi szivattyú (a szűrőrendszer működtetéséhez)
- Szűrődoboz (a hulladék eltávolításához)
- UV tisztító (az algák & káros baktériumok csökkentéséhez)
- Szellőztető/légszivattyú (a víz oxigénellátásához)
3) Etetési gyakoriság & Táplálás
A koikat a nyári hónapokban naponta kétszer-négyszer kell etetni, ami az állomány méretétől függően elég sok eleséget jelenthet! Az optimális egészség érdekében az etető pelletnek is jó minőségűnek kell lennie, 30-40% vízi eredetű fehérjét, egészséges zsírokat, alacsony hamutartalmat, valamint széles vitamin- és ásványi anyag profilt kell tartalmaznia. A boltokban kapható kereskedelmi forgalomban kapható tápok közül sok nem jó minőségű, ezért is olyan olcsó az áruk. A legjobb egészség érdekében mindig az optimális egészségre, az immunrendszer támogatására, a növekedésre és a színre tervezett, kiváló minőségű takarmányt kell választania – ez biztosítja, hogy a tavi halai gyarapodjanak, ne csak túléljenek! Nézze meg itt a legjobb koi etetési útmutatót.
A koikhoz hasonlóan az aranyhalak etetésének szokásos gyakorisága napi kettő-négy alkalom, de a hőmérséklettel együttesen csökkenteni kell. Opportunista táplálkozóként az aranyhalak folytatják az evést, ha táplálékot kapnak – ez hasznos viselkedés a vadonban, ahol a táplálék nem mindig bőséges, és létezik verseny és természetes szelekció, de fogságban halálos. A szokásos aranyhaleledel szénhidrátokban gazdag, de viszonylag kevés fehérjét tartalmaz, hasonlóan a kereskedelmi forgalomban kapható koi-tápokhoz. Itt is érdemes magasabb minőségű takarmányt választani, amely minden olyan összetevőt biztosít, amelyre az aranyhalaknak szükségük van ahhoz, hogy erősek és egészségesek legyenek. A jó vízminőség fenntartása mellett a jó minőségű takarmány valószínűleg a második legfontosabb szempont az optimális tógazdálkodásban! Tekintse meg itt az aranyhalak legjobb takarmányozási útmutatóját.
Az aranyhalak és a koik takarmányozási és vízminőségi követelményei összességében hasonlóak. A legfontosabb részlet, amit szem előtt kell tartani, hogy a koik nagyobbak, mint az aranyhalak. Mint ilyenek, nagyobb méretű tavat igényelnek, több táplálékot, több hulladékot termelnek, és erősebb szűrőberendezést igényelnek. Mindez több havi költséget és kezdeti beruházást jelent!
4) Tisztítás, karbantartás & Vízcsere
Míg az aranyhalakat egyesek szívósabbnak tartják, mint a koikat, az igényeik fajtától függően nagyobb mértékben változnak. Bár kisebbek, mint a koik, testméretükhöz képest nagyobb mennyiségű hulladékot termelnek, ezért több oldott oxigént igényelnek (és gyakrabban tisztítják a tavat). Minél több hal van a tóban, annál gyakrabban kell vizsgálni a vízminőséget, és annál több levegőztetésről és szűrésről kell gondoskodni. És a több felszereléssel több felelősség is jár…
Általánosságban elmondható, hogy a vízszűrőt legalább hetente egyszer ki kell tisztítani az optimális, hatékony működés érdekében. Tavasszal alaposabb tisztításra lehet szükség. Ez a halak és az esetleges növények biztonságos eltávolításából, a tó leeresztéséből, a béléscső és az esetleges kövek súrolásából és/vagy motoros mosásából, a szerves és mesterséges törmelékek eltávolításából, a szivattyúrendszer kitisztításából stb. áll. A vízcserék szintén elengedhetetlenek a tavak és a halak számára, mivel pótolják a víz lúgosságát (kh), amely pH-pufferként működik a veszélyes ingadozások ellen. A friss víz hozzáadása növeli a nyomelemek, például a kalcium és a magnézium mennyiségét is, amelyekre mind a koiknak, mind az aranyhalaknak szükségük van az egészséges testi működéshez (közvetlenül a kopoltyúkon keresztül szívódnak fel). A vízcserék gyakorisága és mérete az Ön által tartott halak típusától vagy az állomány méretétől függ, a koiknak gyakoribb vízcserére van szükségük, mint a kis mennyiségű aranyhalaknak.
Ezt mind figyelembe kell venni a halak hozzáadása előtt, mivel ha nem tud lépést tartani a tisztítással és a rendszeres vízcserével, akkor inkább alacsony halállományt kell tartania, vagy csak kis számú aranyhalat kell választania a minimális biológiai terhelés és a ritkább karbantartás érdekében.
Szóval, melyik halat? Végső gondolatok…
A koik több szín- és mintázati lehetőséget kínálnak, mint az aranyhalak, és méretük és általános alakjuk nem sokat változik fajtáról fajtára. Egy kis kutatással és gyakorlattal viszonylag könnyen gondozhatók, bár nagyobb méretük miatt több táplálékra és nagyobb tóra van szükségük, jelentősebb biológiai terhelést jelentenek a rendszerben, és erősebb felszerelésre van szükség a vízminőség megfelelő fenntartásához.
A goldfishek közel sem kínálnak ilyen széles szín- és mintaválasztékot, de testméretük, alakjuk és konfigurációjuk fajtánként eltérő. Mivel sok fajta ennyire eltérő, az aranyhalak megfelelő gondozása nehezebb lehet, mint a koiké (bár semmiképpen sem jelentenek túlzott kihívást, mivel még a kezdő halrajongók is nagy sikereket érhetnek el velük). Kisebb méretük kisebb tavat tesz szükségessé, ami viszont az arányosan nagyobb hulladéktermelésük ellenére könnyebb tófenntartást jelent. Jelentősen olcsóbbak, mint a koik, és képesek ellenállni a hűvösebb hőmérsékletnek és a felszíni fagyás átmeneti időszakainak, de hajlamosabbak a betegségekre és a megbetegedésekre is.
Összességében, ha a tava kevesebb, mint 1000 gallon, vagy ha új a hobbiban, és tudatosabb a költségvetése, akkor az aranyhalak valószínűleg kompatibilisebb opciót jelentenek az Ön számára. Alternatívaként, ha hajlandó egy kicsit több pénzt költeni, nagyobb tavat szeretne, mérsékeltebb, a fagynak kevésbé kitett területen él, és a díszesebb és egyedibb halakat kedveli, akkor a koik jól illenek Önhöz és a tavacskájához.