Közösségi kertészkedés

A Marin Master Gardeners szerint “a közösségi kert olyan földterület, amelyet emberek egy csoportja művel, egyéni vagy közös parcellákat használva magán- vagy közterületeken”. A közösségi kertek friss termékeket és növényeket biztosítanak, valamint hozzájárulnak a közösségi érzéshez és a környezethez való kötődéshez, továbbá lehetőséget nyújtanak a munka kielégítésére és a környék javítására. A tulajdonjog, a hozzáférés és az irányítás tekintetében nyilvánosan működnek, valamint jellemzően helyi önkormányzatok vagy nonprofit egyesületek vagyonkezelésében vannak.

A közösségi kertek széles körben változnak a világon. Észak-Amerikában a közösségi kertek a jól ismert “győzelmi kert” területektől kezdve, ahol az emberek kis parcellákban termesztenek zöldségeket, a természeti területek megőrzését célzó nagy “zöldítési” projekteken át a városi utcasarkokon lévő apró utcaszépítő ültetőkig terjednek. Egyesek csak virágokat termesztenek, másokat közösségi szinten ápolnak, és termésüket megosztják egymással. Sok nagyvárosban vannak olyan nonprofit szervezetek is, amelyek segítséget nyújtanak az alacsony jövedelmű családoknak, gyermekcsoportoknak és közösségi szervezeteknek, segítve őket saját kertek kialakításában és termesztésében. Az Egyesült Királyságban és Európa többi részén a szorosan kapcsolódó “allotment-kertek” több tucatnyi parcellát foglalhatnak magukban, amelyek egyenként több száz négyzetméteresek, és amelyeket ugyanaz a család bérel generációk óta. A fejlődő világban a közösen birtokolt kiskertek a táj megszokott részei, még a városi területeken is, ahol ezek a kertek zöldségeskertként is működhetnek. Emellett vetésforgót is gyakorolnak olyan sokoldalú növényekkel, mint a földimogyoró, a paradicsom és sok más.

A közösségi kerteket gyakran használják a városi negyedekben az élelmiszersivatag-hatás enyhítésére. A városi területeken leírt élelmiszer-hozzáférhetőség azokra a lakosokra utal, akik csak korlátozottan jutnak friss termékekhez, például gyümölcsökhöz és zöldségekhez. Az élelmiszersivatagok gyakran az alacsonyabb jövedelmű környékeket szolgálják általában, ahol a lakosok kénytelenek az egészségtelen élelmiszer-választékra támaszkodni, mint például a drága feldolgozott élelmiszerek a vegyesboltokból, benzinkutakról és gyorséttermekből. A közösségi kertek hozzáférést biztosítanak a friss élelmiszerekhez, amelyek közelebb vannak a helyi lakónegyedekben. A közösségi kertek segíthetnek kiterjeszteni azt a területet, amely biztosítja a lakosok számára az egészséges és megfizethető élelmiszerekhez való hozzáférést egy közösségben.

A közösségi kertek segíthetnek enyhíteni az éghajlatváltozás egyik hatását, amely várhatóan a mezőgazdasági termelés globális csökkenését fogja okozni, ami egyre inkább megfizethetetlenné teszi a friss termékeket. A közösségi kertek az épített környezet megváltoztatásának egyre népszerűbb módszere is, hogy az urbanizációval szemben elősegítsék az egészséget és a jó közérzetet. Az épített környezetnek számos pozitív és negatív hatása van az adott területen dolgozó, élő és játszó emberekre, beleértve az elhízás kialakulásának esélyét is A közösségi kertek elősegítik a városi közösségek élelmezésbiztonságát, lehetővé téve a polgárok számára, hogy saját maguk termesszenek élelmiszert, vagy másoknak adományozzák azt, amit megtermeltek. A szószólók szerint a helyben termesztett élelmiszer csökkenti a közösségnek a nagy mezőgazdasági területekről származó élelmiszerek szállításához szükséges fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, és csökkenti a társadalom általános fosszilis tüzelőanyag-felhasználását a mezőgazdasági gépek meghajtásához. Les Kishler, a közösségi kertek szószólója egy 2012-es véleménycikkében azt vizsgálja, hogy a közösségi kertészkedés hogyan erősítheti az Occupy mozgalom úgynevezett “pozitív” elképzeléseit és tevékenységeit.

A közösségi kertek javítják a felhasználók egészségét a friss zöldségfogyasztás növekedésével és a testmozgás lehetőségének biztosításával. A jó egészség alapvető része a friss gyümölcsökben, zöldségekben és más növényi alapú élelmiszerekben gazdag étrend. A közösségi kertek hozzáférést biztosítanak az ilyen élelmiszerekhez azon közösségek számára, amelyekben találhatók. A közösségi kertek különösen fontosak azokban a közösségekben, ahol nagy számban élnek alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű emberek, mivel a friss gyümölcsök és zöldségek elérhetőségének hiánya aránytalanul nagy mértékben sújtja ezeket a közösségeket.

A kertek a modern városi életet sújtó elidegenedés két formája ellen is küzdenek azáltal, hogy a városi kertészek közelebb hozzák a kapcsolatot az élelmiszerforrással, és a szociális közösség létrehozásával megtörik az elszigeteltséget. A közösségi kertek más társadalmi előnyökkel is járnak, mint például az élelmiszertermeléssel kapcsolatos ismeretek megosztása a szélesebb közösséggel és biztonságosabb életterek. Az aktív közösségekben kevesebb a bűnözés és a vandalizmus.

TulajdonjogSzerkesztés

A közösségi kertek földje lehet állami vagy magántulajdonban. Az észak-amerikai közösségi kertészkedés egyik erős hagyománya a városi területeken az elhagyott üres telkek megtisztítása és termő kertekké alakítása. Alternatív megoldásként a közösségi kerteket egészségügyi vagy rekreációs szolgáltatásként is tekinthetik, és a labdapályákhoz vagy játszóterekhez hasonlóan a közparkok részévé tehetik. Történelmileg a közösségi kertek háborús vagy gazdasági válság idején is szolgálták az élelmiszerellátást. A földhöz való hozzáférés és a földbirtoklás biztonsága továbbra is nagy kihívást jelent a közösségi kertészek és támogatóik számára szerte a világon, mivel a legtöbb esetben a kertészek maguk nem birtokolják vagy ellenőrzik közvetlenül a földet.

Egyes kerteket közösen művelnek, ahol mindenki együtt dolgozik; mások egyértelműen felosztott parcellákra vannak osztva, amelyeket egy-egy kertész (vagy csoport vagy család) kezel. Sok közösségi kertben vannak “közös területek” közös gondozással és egyéni/családi parcellák is. Bár a közösségi területek egyes esetekben sikeresek, más esetekben a közös területek tragédiája tapasztalható, ami a résztvevők egyenlőtlen munkaterhelését, és néha demoralizálódást, elhanyagolást és a közösségi modell elhagyását eredményezi. Egyesek ezt a kollektív gazdálkodás nagyrészt sikertelen történetével hozzák összefüggésbe.

A közparkokkal ellentétben az, hogy a közösségi kertek nyitva állnak-e a nagyközönség előtt, a park kezelőszervével és a közösségi kert tagságával kötött bérleti szerződésektől függ. A nyitott vagy zárt kapuk politikája kertről kertre változik. A legfontosabb különbség azonban az, hogy a közösségi kerteket maguk a kertészek aktív részvételével kezelik és tartják karban, és nem csak egy hivatásos személyzet gondozza őket. A második különbség az élelmiszertermelésben rejlik: A parkokkal ellentétben, ahol az ültetvények díszítő (vagy újabban ökológiai) jellegűek, a közösségi kertek gyakran ösztönzik az élelmiszertermelést azáltal, hogy a kertészek számára helyet biztosítanak zöldségek és más növények termesztésére. Ennek elősegítése érdekében a közösségi kert lehet egyéni parcellákra osztott vagy közösségi módon gondozott, a kert méretétől és minőségétől, valamint az érintett tagoktól függően.

A kertek típusaiSzerkesztés

A közösségi kerteknek több típusa létezik, különböző fajtákkal, amelyekben a közösség részt vehet.

• A szomszédsági kertek a leggyakoribb típus, amelyet általában olyan kertként határoznak meg, ahol emberek egy csoportja összejön, hogy gyümölcsöket, zöldségeket és dísznövényeket termesszen. Magán- vagy közterületként azonosíthatóak, ahol az egyes parcellákat a kertészek névleges éves díj ellenében bérlik.
• A lakókertek jellemzően lakóközösségek, támogatott lakások és megfizethető lakások lakói között közös használatúak. Ezeket a kerteket a helyiségben élő lakók szervezik és tartják karban.
• Az intézményi kertek állami vagy magánszervezetekhez kapcsolódnak, és számos hasznos szolgáltatást nyújtanak a lakóknak. Az előnyök közé tartozik a mentális vagy fizikai rehabilitáció és terápia, valamint a munkához kapcsolódó elhelyezkedéshez szükséges készségek megtanítása.
• A bemutató kerteket oktatási és rekreációs céllal használják. Gyakran kínálnak rövid szemináriumokat vagy előadásokat a kertészkedésről, és biztosítják a közösségi kert működtetéséhez szükséges eszközöket.

Parcella méreteSzerkesztés

Britanniában az 1922-es allokációs törvény előírja, hogy “egy allokáció nem haladja meg a 40 rúdnyi területet”; mivel egy rúd, rúd vagy sügér 5,5 yard hosszú, 40 négyzetrúd 1210 négyzetyardnak vagy 10890 négyzetlábnak felel meg (ami egy 90 láb x 121 láb méretű nagy parcellának felel meg). A gyakorlatban a telekméretek változnak; Lewisham “125 négyzetméteres” “átlagos méretű” telkeket kínál.

Amerikában nincs egységesített telekméret. Alaszkában például 3 m × 6 m (10 láb × 20 láb = 200 négyzetláb) és 3 m × 4,5 m (10 láb × 15 láb) méretű telkek szerepelnek. A marylandi Montgomery Parks 200, 300, 400 és 625 négyzetláb méretű parcellákat sorol fel.Kanadában Vancouverben 20 láb x 20 láb és 10 láb x 10 láb méretű parcellák, valamint kisebb “emelt ágyások” szerepelnek.

HelyszínSzerkesztés

A közösségi kertek megtalálhatók a városrészekben, iskolákban, kórházakban és lakóházak területén. A közösségi kert elhelyezkedése döntő tényező abban, hogy a közösségi kertet milyen gyakran használják és kik látogatják. A közösségi kertek látogatottsága sokkal valószínűbb az egyén számára, ha gyalog vagy autóval tud eljutni a helyszínre, szemben a tömegközlekedéssel. Az utazási idő hossza szintén tényező. Azok, akik 15 perces vagy annál rövidebb utazási távolságon belül laknak, nagyobb valószínűséggel látogatnak el egy közösségi kertbe, mint azok, akiknek hosszabb az utazási idejük. Az ilyen statisztikákat figyelembe kell venni a célcsoportnak szánt közösségi kert helyszínének kiválasztásakor.

A helyszín helyét a talajviszonyok, valamint a napfényviszonyok szempontjából is figyelembe kell venni. A napfényviszonyok kiemelkedő fontosságúak, mivel a föld feletti kertészkedés mindig lehetséges. Egy olyan terület a legideálisabb, ahol a reggeli napfény megfelelő mennyiségű, délután pedig árnyékos. Bár a sajátosságok növényenként eltérőek, a legtöbb növény 6-8 teljes órányi napsütés mellett is jól érzi magát.

A helyszín kiválasztásakor az ipari övezetek közelében lévő területeken talajvizsgálatra lehet szükség a szennyező anyagok szempontjából. Ha a talaj biztonságos, az összetételének laza és jó vízelvezetésűnek kell lennie. Ha azonban a helyszín talaját nem lehet használni, szintetikus talaj is használható a magasított kerti ágyásokban vagy konténerekben.

Az ausztráliai Melbourne-ben, Victoria államban található Bushall Garden olyan földterületen található, amely korábban egy kisebb vasúti csomópont volt, amelyet most újrahasznosítottak.

Növényválasztás és fizikai elrendezésSzerkesztés

Míg az élelmiszertermelés sok közösségi és kisparcellás kertben központi szerepet játszik, nem mindegyikben a zöldség a fő hangsúly. A természeti területek helyreállítása és az őshonos növénykertek szintén népszerűek, akárcsak a “művészeti” kertek. Sok kert több különböző ültetési elemet tartalmaz, és a parcellákat olyan projektekkel kombinálja, mint a kis gyümölcsösök, gyógynövények és pillangókertek. Az egyes parcellák “virtuális” hátsó kertekké válhatnak, amelyek mindegyike rendkívül változatos, és a virágok, zöldségek és népművészeti alkotások “paplanját” alkotják.

A növényválasztástól függetlenül, a kert elrendezésének előzetes megtervezése segít elkerülni a későbbi problémákat. Az Arizona Master Gardener kézikönyv szerint a kert méretének, a napfény helyének és az ültetett növényeknek a termésmennyiséggel szembeni arányának mérése részletes nyilvántartást biztosít, amely segít a következő évekre vonatkozó döntések meghozatalában. A kert elrendezésének további szempontja lehet a hatékony helykihasználás a kúszónövényekhez használt rácsok használatával, a magasabb növényeknek a napfényt a rövidebb növények számára eltakaró, valamint a hasonló életciklusú növények egymáshoz közeli elhelyezése.

Csoport és vezetőség kiválasztásaSzerkesztés

A közösségi kertészeti mozgalom Észak-Amerikában befogadó, sokszínű, demokráciapárti és támogatja a közösségi részvételt. A kertészek bármilyen kulturális háttérrel rendelkezhetnek, lehetnek fiatalok vagy idősek, új kertészek vagy tapasztalt kertészek, gazdagok vagy szegények. Egy kertben lehet csak néhány aktív ember, de akár több száz is.

Egyik közösségi kert “önfenntartó” a tagdíjak révén, míg másoknak szponzorra van szükségük szerszámok, vetőmagok vagy pénzadományok formájában. Egyházak, iskolák, magánvállalkozások vagy parkok és rekreációs részlegek támogatói és közösségi vezetők.

Végül minden közösségi kertnek van egy struktúrája. A szervezet részben attól függ, hogy a kert “felülről lefelé” vagy “alulról építkezik”. Sokféle szervezeti modell van használatban a közösségi kertek esetében. Egyesek demokratikus módon választanak vezetőséget, míg másokat kinevezett tisztségviselők vezethetnek. Egyeseket nonprofit szervezetek irányítanak, mint például egy közösségi kertészeti egyesület, egy közösségi szövetség, egy egyház vagy más földtulajdonos; másokat egy város rekreációs vagy parkügyi osztálya, egy iskola vagy egyetem.

A kertészek létrehozhatnak egy alulról szerveződő csoportot a kert kezdeményezésére, mint például a New York-i Zöld Gerillák, vagy a kertet “felülről lefelé” szervezheti egy önkormányzati hivatal. A kaliforniai Santa Clarában létezik egy Appleseeds nevű nonprofit szervezet, amely világszerte ingyenes segítséget nyújt új közösségi kertek indításához.

Tagsági szabályok és díjakSzerkesztés

A legtöbb esetben a kertészeknek éves tagdíjat kell fizetniük, hogy segítsenek a kert fenntartásában, és a szervezetnek kell kezelnie ezeket a díjakat. Egy közösségi kertben a feladatok sokrétűek, beleértve a karbantartást, az utak mulcsozását, a tagok toborzását és az adománygyűjtést. A szabályok és egy “működési kézikönyv” egyaránt felbecsülhetetlen értékű eszközök, és az ACGA-nál mindkettőre találhatók ötletek.

A közösségi kertek egészségügyi hatásaiSzerkesztés

A közösségi kerteknek bizonyítottan pozitív egészségügyi hatásai vannak a programokban résztvevőkre, különösen a testtömegindex csökkenése és az elhízás alacsonyabb aránya terén. Tanulmányok szerint az iskolai közösségi kertek javították a gyermekek átlagos testtömegindexét. Egy 2013-as tanulmány szerint az elhízott vagy túlsúlyos gyermekek 17%-ának javult a testtömegindexe hét hét alatt. Konkrétan az elhízott gyermekek 13%-a a túlsúlyos tartományba eső testtömegindexet, míg a túlsúlyos gyermekek 23%-a normál testtömegindexet ért el. Számos vizsgálatot végeztek nagyrészt alacsony jövedelmű, spanyolajkú/latinó közösségekben az Egyesült Államokban. Ezekben a programokban a kertészeti órákat táplálkozási és főzőtanfolyamokkal és fakultatív szülői bevonással kísérték. A sikeres programok rávilágítottak a kulturálisan testre szabott programozás szükségességére.

Van némi bizonyíték arra, hogy a közösségi kertek hasonló hatást fejtenek ki a felnőtteknél. Egy tanulmány megállapította, hogy a Utah államban a közösségi kertészkedők testtömegindexe alacsonyabb volt, mint a nem kertészkedő testvéreiké és a nem kertészkedő szomszédoké. Adminisztratív nyilvántartások segítségével hasonlították össze a közösségi kertészkedők testtömegindexét a nem rokon szomszédokéval, testvérekével és házastársakéval. A kertészek kisebb valószínűséggel voltak túlsúlyosak vagy elhízottak, mint szomszédaik, és a kertészek testtömegindexe alacsonyabb volt, mint testvéreiké. A testtömegindexben azonban nem volt különbség a kertészek és házastársaik között, ami arra utalhat, hogy a közösségi kertészkedés egészséges szokásokat teremt az egész háztartás számára.

A közösségi kertben való részvétel bizonyítottan növeli a gyümölcsök és zöldségek elérhetőségét és fogyasztását a háztartásokban. Egy tanulmány kimutatta, hogy a közösségi kertben való részvétellel átlagosan 2,55 gyümölcs és 4,3 zöldség elérhetősége nőtt. Azt is kimutatták, hogy a részt vevő háztartásokban élő gyermekek átlagosan heti két adag gyümölcsöt és heti 4,9 adag zöldséget fogyasztottak többet.

Politikai következményekSzerkesztés

Az amerikai felnőttek körében nagy a támogatottsága a közösségi kerteket támogató helyi és állami politikáknak és politikai változásoknak. Egy tanulmány szerint az amerikai felnőttek 47,2%-a támogatja az ilyen politikákat. A közösségi kertek azonban versenyeznek a fejlesztők érdekeivel. A közösségi kerteket nagyrészt a városi szintű politikák befolyásolják és szabályozzák. Különösen a területrendezési törvények befolyásolják erőteljesen a közösségi kertek lehetőségét. Az átminősítés lendülete gyakran abból fakad, hogy a lakosságnak szüksége van a gyümölcsökhöz és zöldségekhez való hozzáférésre. Az átminősítés sok városban szükséges ahhoz, hogy egy földterületet közösségi kertnek lehessen kijelölni, de az átminősítés nem garantálja, hogy a kertet a jövőben nem fogják beépíteni.

A közösségi kertek jövőbeli fejlesztésekkel szembeni védelme érdekében további irányelveket lehet hozni. New York állam például 2002-ben egyezségre jutott, amely a Parkok és Rekreációs Minisztérium GreenThumb Programja által létrehozott több száz közösségi kertet védett meg a jövőbeni fejlesztéstől.

Az övezeti politika időnként elmarad a közösségi kertek fejlesztésétől. Ilyenkor előfordulhat, hogy a közösségi kertek illegálisan léteznek. Ilyen volt a helyzet Detroitban, amikor több száz közösségi kertet hoztak létre a város elhagyott területein. Detroit városa 2013-ban mezőgazdasági övezeteket hozott létre a városi területek közepén, hogy legitimálja a több mint 355 “illegális” közösségi kertet.