https://www.joniandfriends.org/wp-content/uploads/2019/01/01312019-What-Glorifies-God.mp3
Azt mondjuk, hogy dicsőíteni akarjuk Istent, de mit jelent ez?
Hi, Joni Eareckson Tada vagyok, és elgondolkodtál már azon, hogy pontosan miért is teremtett téged Isten? Vagy miért teremtette a gyermekeidet vagy az unokáidat? Isten nem is tudta volna egyértelműbben megfogalmazni, mint az Ézsaiás 43:6-7-ben. Egyetlen céllal teremtett téged és engem: hogy megmutassuk az Ő dicsőségét, hogy élvezzük, mutogassuk és bizonyítsuk minden nap mindazoknak, akikkel találkozunk. Isten azt mondja Ézsaiás 43-ban: “Hozd el fiaimat messziről, mindenkit, akit nevemről hívnak, akit dicsőségemre teremtettem, akit formáltam és alkottam”. Ó barátom, Ő formált téged, úgy teremtett, ahogy vagy; arra teremtett, hogy tükrözd, tükrözd Isten dicsőségét; hogy megjelenítsd és megmutasd az Ő dicsőségét. De a dicsőség egy érdekes szó, hogyan dicsőítjük Őt?
Mit jelent az Ő dicsőségének bemutatása? Nos, a következő a lényeg: azt jelenti, hogy kiemeljük az Ő tulajdonságait és jellemzőit. Természetesen ezt tesszük, amikor az Atya Istent, vagy a Szentlelket, vagy Krisztust, a mi Megváltónkat emlegetjük, amikor másoknak kifejezzük az Úr iránti odaadásunkat, vagy az Őbenne való örömünket, amikor leírjuk az Ő gyönyörűségét, és másokat arra kényszerítünk, hogy bízzanak benne, mindez nagyobbnak és fényesebbnek mutatja Őt, mások szemében. Ha szavainkkal dicsőítjük Istent, az azt jelenti, hogy felnagyítjuk – nagyobbnak látszóvá tesszük – Jézus kiválóságát mások szemében. Elmondani másoknak, hogy miért tartjuk Őt méltónak, és miért tartjuk Őt dicséretesnek; bölcs dolog bízni benne, mindezek Isten dicsőítésének módjai.
Amikor a szegényeknek adakozunk, Istent dicsőítjük, mert Ő gondoskodik a szegényekről. Amikor segítünk a fiatal anyának az utcában, aki elvesztette a férjét, Istent dicsőítjük, mert Ő gondoskodik az özvegyasszonyról. Amikor kiállunk egy idősek otthonában élő idős ember érdekében, Istent dicsőítjük, mert Ő törődik az elnyomottak jogaival, a magányosok szükségleteivel és az elfeledettek jólétével. Amikor irgalmasságot tanúsítunk egy barátunk iránt, aki megbántott minket, ó, te jó ég, akkor Istent és az Ő megbocsátó természetét dicsőítjük.
De azt is jelenti, hogy nehéz döntéseket hozunk, hogy a helyes dolgot tegyük: vagyis az igazat. Azt jelenti, hogy megharapjuk a nyelvünket a pletykálástól, hogy kitérünk a rászoruló felebarátunkért, hogy elmondjuk az igazat, még akkor is, ha az nehéz, hogy nem vágunk vissza, ha valaki megbánt, vagy hogy szabadon és nyíltan beszélünk mennyei Atyánkról. Röviden, ez azt jelenti, hogy úgy élsz, ahogy Jézus élt, amikor a földön járt.
Isten láthatatlan. Az Ószövetségben, te is ugyanolyan jól tudod, mint én, amikor meg akarta mutatni a jellemét, a legbelsőbb lényét, akkor ezt valami láthatóval tette, mint például egy égő csipkebokor, egy felhő- vagy tűzoszlop, vagy egy “teofánia”, ahogy ők hívják (a megtestesülés előtti Krisztus megjelenése). Az Újszövetségben azonban Isten a Fián, Jézuson keresztül mutatta meg dicsőségét. De hé, 2000 évvel később vagyunk, Jézus fizikailag már nem jár a földön, és égő bokrok csak préritűzben vagy gereblyézett levélkupacokban vannak. Hogyan mutatja meg tehát egy láthatatlan Isten az Ő dicsőségét ebben a korban? Rajtad keresztül! Te jó ég, micsoda kiváltság!
Ezért teremtett téged Isten. Te vagy Krisztus nagykövete, az Ő képviselője, te vagy az Ő tükre. Amikor az emberek rád néznek és beszélgetnek veled, Jézust kell látniuk. És Krisztusban gyönyörködni annyi, mint az Atyát dicsőíteni. Olyan csodálatos belegondolni, hogy te és én Isten égő bokrai vagyunk, mi vagyunk az Ő felhő- és tűzoszlopa, akik Krisztusra irányítjuk az embereket, és dicsőséget és dicsőséget és dicsőséget és dicsőséget hozunk Neki. Megtennéd ezt ma? Isten áldjon meg titeket, és köszönöm, hogy hallgattátok a Joni and Friends-t.