Nehéz lehet elhinni, mivel “klasszikusnak” és “magas művészetnek” hirdették, de a Kabuki olyan popos volt – és bizonyos mértékig még mindig az -, mint bármi más Japánban. A témák népszerű történetekből származnak, a cselekmény olyan nyálas lehet, mint bármelyik szappanopera (vagy ha már itt tartunk, mint a hagyományos opera, egy másik műfaj, amely nemrégiben került a magas színvonalra), a produkciót nyilvánvalóan arra tervezték, hogy lenyűgözzön és elkápráztasson, és a színészi játék túlságosan stilizált ahhoz, hogy hasonlítson bármire, amit akár csak távolról is “művészszínháznak” lehetne nevezni. 400 évvel ezelőtt azért hozták létre, hogy a műveletlen tömegeket megszólítsa, a prostitúcióhoz (férfi és női) kapcsolódott, és azért szabályozták, mert a sógunátus hatóságai mindig attól tartottak, hogy nemkívánatos reakciókat válthat ki a tömegekből – ami egyébként gyakran meg is történt.
Protipp: Ha nincs ideje sorban állni, online is foglalhat kedvező árú tokiói kabuki jegyeket.
Javasolt tevékenység
Teljesen más élményre vágyik Tokióban? Vegyen részt egy kintsugi tanfolyamon – a régi kerámiák javításának nagyra becsült japán művészete. A tanfolyam abból a hitből ered, hogy a törés a tárgy történetének része, nem pedig ok arra, hogy kidobjuk, ezért a sérült tárgyakat arannyal kevert lakkozással javítják. Ez egy egyedülálló lecke – és egy ugyanilyen egyedülálló …
A megrögzött rajongók még ma is annak tartják, pedig az idők megváltoztak, és már csak néhány kabuki színház maradt Tokióban. A jegyárak jócskán megemelkedtek (4000 jentől kezdve egészen 20 000 jenig), és a három fő színpad (a Ginzában lévő Kabukiza; a Shinbashi Enbujo kicsit feljebb a Ginza és Tsukiji között; és a Kokuritsu Gekijo, a nemzeti színház Hayabusachóban, Chiyodában) elég előkelő ahhoz, hogy estélyi ruhát és drága öltönyt – vagy finom selyemkimonót – indokoljon. És ez kár, mert amint belépsz a színházba – és különösen a Kabukizába -, a hangulat meglehetősen laza: az emberek esznek és isznak (igen, a teremben, az előadás alatt), a csúcspillanatokban cicáznak a színészeknek, szuveníreket vásárolnak és szelfiznek, nagyjából úgy, ahogy bármelyik popelőadáson tennék.
Félretéve a Kabuki iránti személyes szeretetemet, mindenképpen ajánlom bárkinek: remek módja annak, hogy megismerjük az igazi japán kultúrát, különösen az Edo-korszakot és annak városlakói-i.azaz népszerű, lármás és rikító; emellett egyedülálló lehetőség látni, hogy a színészek milyen óriási munkát fektetnek a mesterségükbe, amelyet évszázados szóbeli hagyományok finomítottak. (A színészek családokba-céhekbe tartoznak, és mindent – a sminkeléstől a játékon, a táncon és éneklésen át a rendezésig – az idősebbektől tanulnak, gyakran már óvodás koruktól kezdve.)
De mi lesz a pénzzel, mondod? Kabukiza olyan megoldást kínál, amit akár a Tokyo Cheapo kézikönyvéből is ki lehetne emelni (igen, van ilyen). “Hitomakumi” (“egyfelvonásos”) jegyeknek hívják, és ördögi módon el van rejtve a színház japán nyelvű honlapján, a “Hírek” rovatban, bár néhány általános információ az angol nyelvű honlap “Hírek” rovatában is elérhető a baloldalon. A hosszú és a rövid az, hogy ha hajlandóak vagyunk 30-120 percet sorban állni, és minél hátrébb ülni (vagy állni), akkor 800 jentől 2000 jenig terjedő áron talán sikerül a 90 ülő- és 60 állóhely egyikét megszerezni. (Az árat a felvonás hossza és a darab népszerűsége határozza meg.)
*Figyelem, online nem lehet jegyet vásárolni. A japán és angol oldalakon csak a darab/felvonás adatait, az értékesítési időpontokat és az árakat adják meg. A jegyek megvásárlásához a Kabukiza Színházban található Single Act Box Office-ba kell menned. Azt is vegye figyelembe, hogy csak készpénzzel lehet fizetni – bár ez nem más, mint a legtöbb helyen Japánban.
Egyetlen felvonás elég? A darabtól függően nagyon is lehet: egy kabuki felvonás akár 2 órán át is tarthat. Ha ezt kombinálod az egyik nagyon praktikus angol feliratos táblával (amit a bejáratnál kölcsönözhetsz 1000 jenért), akkor nagyon jó első ízelítőt kaphatsz a Kabukiból, és meglátod, hogy van-e kedved a további felfedezéshez. Amit az egyfelvonásos jeggyel nem kapsz meg, az a teljes hozzáférés az összes szuvenírbolthoz, de a Kabukiza legutóbbi, 2013-as nagy felújítása óta erre is van megoldás: a színház bejáratától jobbra lévő mozgólépcsőn lemászva a Kobikicho Plazába jutsz, a Higashi Ginza metróállomás Kabuki-témájú piactérré átalakított részébe. Ott minden a Kabukihoz kapcsolódik – a szuvenírboltoktól a kisboltokig és kávézókig, és néhány cuccot még a színházban lévő rendes üzletekben sem lehet megtalálni.
Íme tehát: Kabuki élmény kevesebb mint 2000 jenért – és anélkül, hogy amatőr előadásokhoz kellene folyamodnunk. Ez az igazi üzlet, ahol a legjobb színészek egyszerre lépnek fel az első sorokban ülő 20 000 jenes nagymenők számára. Persze, nem fogod látni az egész darabot (bár ha nagyon megtetszett, kirohanhatsz, és beállhatsz a sorba egy újabb egyfelvonásos jegyért – igen, egyszerre csak egy jegyet vehetsz minden felvonásra), de esélyt kapsz arra, hogy megnézd a japán kultúra egyik legrégebbi és leglátványosabb aspektusát. Ha pedig túl mesterkéltnek találod az ízlésednek, legalább nem költöttél egy vagyont!
- Kiemelt
- Kiemelt-ginza
- Kabuki
- Színház