Hirdetés:
Az emberi érdekű történet olyan típusú hír, amely egy személyre, embercsoportra és/vagy kultúrára összpontosít érzelmi módon. A cél az, hogy empátiát keltsen a közönség és a téma között, gyakran azzal a szándékkal, hogy ezzel együttérzést és/vagy figyelmet szerezzen.
A humán érdekességű történetnek több formája is lehet. A leggyakoribb a “történet a történet mögött” megközelítés, amely a történelem egy meglehetősen sarkalatos pillanatát veszi alapul, és a háttérben álló egy vagy több emberre összpontosít. Például egy történet egy olyan nőről, akinek a férje 2001. szeptember 11-én a World Trade Centerben volt, egy humán érdekességű történet lenne. Egy másik megközelítés az, hogy találunk valakit, akinek érdekes, de egyébként történelmileg jelentéktelen története van, és expozét készítünk róla.
A leglátványosabb megközelítés azonban az, hogy valamilyen ellentmondásos témát célzunk meg, abban a reményben, hogy a közönséget valamilyen cselekvésre motiváljuk. Ilyen lehet például egy cikk egy kisebbségi családról, amely egy helyi fehér felsőbbrendűségi bandától való félelemben él. Egy embercsoport szemszögéből nézve a cikk célja szintén az lenne, hogy felhívja a figyelmet egy társadalmi rosszra, és megpróbálja a közönséget egy cselekvésre ösztönözni (ebben az esetben a rendőrség nyomására, hogy csapjon le a bandára).
Hirdetés:
Bár a kifejezés eredendően semleges, az évek során mégis meglehetősen negatív megbélyegzést kapott. A címke általában csak akkor kerül elő, amikor egy történetet érzelmileg manipulatívnak, a bázisnak pátyolgatónak, és gyakran a Glurge felé kanyarodónak ítélnek. Az újságírói közösségen belül a humán érdekű történeteket megvetéssel tekintik, az erre szakosodott emberekre pedig úgy tekintenek, mint akik nem igazán “igazi” újságírók. A szerkesztők szeretet-gyűlölet viszonyban vannak egymással, mivel egy humán érdekességű történet segít több olvasót/nézőt szerezni a szájhagyomány útján, de általában nem vet jó fényt az ő integritásukra. Ezért a humán érdekű történetek sokkal kisebb prioritást élveznek az újságban/magazinban/műsorban való elhelyezés szempontjából. Lassú hírnap az, amikor egy humán érdekű történet kerül a címlapra. Az elsőbbséget azonban regionálisan is befolyásolja, mivel ezek a világ egyes részein gyakoribbak és elfogadottabbak, mint máshol. Attól függően, hogy ez hogyan alakul, a valaha volt legrosszabb hírbírálathoz vezethet.
Hirdetés:
Kontrasztban a Ha vérzik, az vezet, amikor az emberek másodlagos érdeklődésre tartanak számot a halálukat övező hátborzongató részletekhez képest. Ha egy nevetségesen aranyos állatról van szó, akkor Yet Another Baby Panda.
A valós életben előforduló emberi érdekű történetek példái túl sokan lennének ahhoz, hogy felsoroljuk őket, és az értékelésük is potenciálisan ellentmondásos lehet, ezért a példák rész a fikcióban való megjelenésekkel foglalkozik.
Példák:
- Az 1951-es Ász a lyukban című filmben Chuck Tatum riporter emberi érdekű történetet kreál magának; amikor egy beomlott barlangban rekedt emberről hall, a helyi hatóságok manipulálásával szándékosan meghosszabbítja a mentést, csak hogy tudósíthasson róla, és helyreállítsa a karrierjét.
- Egy szerkesztőségi megbeszélésen, amelyet az All the President’s Men című filmben ábrázoltak, megemlítik, hogy helyet adnak egy Human Interest Story-nak.
- A Titanic (1997) című film lényege egy Human Interest Story. A nagyobb eseményt nagy vonalakban hamar részletezik, de Rose kitart amellett, hogy ez nem “az igazi történet”. Az igazi történet középpontjában ő és Jack áll, natch…
- Az Anchorman: The Legend of Ron Burgundy tisztán egy human interest story volt, minden komolyabb hír nélkül. Bár ez a paródia és a Yet Another Baby Panda szó szerinti esete miatt indokolt.
- Played for Laughs a Run, Fat Boy, Run! című filmben; egy különösen túlérzelmes riporter, aki a maratonról tudósít, annyira belefeledkezik Dennis szívmelengető történetébe, hogy végül csak arról tudósít. Nem mintha lenne miről beszámolni, hiszen mindenki más már átment a célvonalon, miközben Dennis még mindig biceg a kificamodott bokájával, elszántan, hogy célba érjen.
Riporter: És az mi? Van egy fia! Nem is tudtam, hogy van egy fia! Tudtad, hogy van egy fia!”
- Korongvilág:
- A Szörnyű ezredben William de Worde végigkergeti Borograviát a háborúról szóló tudósításokkal, és emberi érdekességű történetei megváltoztatják a közvéleményt a háborúról, és garantálják, hogy Borograviának lesz élelme és ellátmánya a télre.
- Korábban parodizálva Az igazságban, ahol William azon kapja magát, hogy a patríciusnak magyarázza, hogy “emberi érdekű” történetekre van szükség ahhoz, hogy az emberek elolvassák a “közérdekű” történeteket. A patrícius csodálkozik, hogy ez azt jelenti, hogy az emberek és a nyilvánosság különböző emberek. Ahogy de Worde fogalmaz, az, hogy mi a közérdek és mi érdekli a közönséget, nem feltétlenül fedi egymást.”
- Ezek állnak John Grisham Az utolsó esküdt című regényének középpontjában. Egy fekete családról szóló történet, amely öt főiskolai diplomával büszkélkedhetett, nyereségessé tette az újságot, és a könyv végére a főhős a város minden emberéről készített egy ilyen történetet.
- A miniszterelnök és én: Egy koreai sorozat. Ahelyett, hogy hírértékű kérdéseket tenne fel a miniszterelnöknek, inkább megkérdezi tőle, milyen alsónadrágot visel és mi a kedvenc fagylaltíze, majd ír egy cikket, melynek előzetes címe: “A miniszterelnök, aki alsónadrágot visel”.
- Mystery Show fut rajta. Rejtélyei főleg olyan apróságok, mint egy videotéka hirtelen bezárása vagy egy elveszett övcsat és egy furcsa hiúsági rendszámtábla tulajdonosának megtalálása.
- Parodizálva A fickó, aki nem szerette a musicaleket című műsorban, ahol “Peanuts, a hatchetfieldi zsebmókus” a hatchetfieldi helyiek egyik kedvence. A műsor elején látunk egy részletet a róla szóló híradóból, ahol a híradósok elárulják, hogy Peanuts egy kicsi, beteges kis mókus volt, akire egy csúnya esés után halál várt, de egy Ed nevű ember befogadta, aki hagyta, hogy Peanuts a zsebében éljen, és ápolta, hogy újra egészséges legyen. Paul boldogan nézi a történetet, majd kikapcsolja a tévét, amikor a híradósok egy meteorbecsapódásról kezdenek beszélni. A műsor végén ez egy téglaviccbe torkollik, amikor Emma megtudja, hogy az egyetlen túlélő Hatchetfieldből rajta kívül egy mókus volt, akit egy férfi mellkasába fúródva találtak meg.
Emma: Jaj, Peanuts! Örülök, hogy kijutott onnan.
- A Simpson családnak volt egy epizódja, ahol Bart riporterként és műsorvezetőként végezte egy gyerekhíradóban. Kent Brockman tanácsára a humán érdekességeket szinte kirekesztő módon csillogtatta meg.
- “És más hírekben… bohócok!”
- BoJack Horseman: Dekonstruálva a “Feel-Good Story” című epizódban. Stefani Stilton azt mondja Diane-nek és Guy-nak, hogy kevesebb leleplező cikket írjanak Stilton blogoldalának, a Girl Croosh-nak, és több “feel-good” történetet az emberi érdekekről. Diane azonban nehezen talál jó sztorit, mert sok közülük valójában nem hangzik számára “feel good”-nak – hall egy kislányról, aki limonádéstandot üzemeltet, hogy kifizesse az apja rákgyógyítását, és megjegyzi, milyen lehangoló, hogy egy gyereknek azért kellett munkába állnia, mert az országban nincs támogatott egészségügyi ellátás. Amikor Diane interjút készít két lánnyal, akik egy olyan céget alapítottak, amely újrahasznosított anyagból készült, különböző testalkatú babákat árul, megtudja, hogy felvásárolta őket a Whitewhale megacég, és az olcsóbb munkaerő miatt elköltöznek. Az interjúba beszivárog az undora, ami megnehezíti, hogy a vlog “feel-goody”
maradjon.