Egy új Frank Lloyd Wright-életrajz megmagyarázza az építész bonyolult kapcsolatát az apjával

Frank Lloyd Wright híresen bámulatos karrierje során több mint 1000 épületet tervezett, ezek több mint felét meg is építette, és most, 60 évvel Wright halála után, feltűnő elkötelezettséget mutat a munkái megőrzése iránt. Ez év elején például az UNESCO nyolc épületét, köztük a Fallingwater és a Taliesin West épületeket a világörökség részévé nyilvánította, ami megerősíti a folyamatos megőrzésük kilátásait. Még ezt a lenyűgöző életművet figyelembe véve is kiderülhet, hogy Wright egyik legmaradandóbb terve, nos, Frank Lloyd Wright. Az egyedülálló zseni közvéleményben kialakult képe, amelynek ápolásáért oly sokat tett, még a halála utáni években is megmaradt. Frank Lloyd Wright karakterének, a magazinokban és a televízióban megjelenő figurának a megteremtéséhez a mindennapi viseletét használta – disznókalap, köpeny, sétapálca, sétapálca, nyakkendő -, de hogy megteremtse az évszázadonként egyszeri zseni mítoszát, saját élettörténetét úgy építette fel, hogy éppen ezt az elképzelést erősítse.

Wright önéletrajza Paul Hendrickson szavaival élve “a 20. század egyik nagy memoárja, még akkor is, ha minden oldalon bizalmatlanul kell fogadnunk”. Ebből a szkepticizmusból kiindulva Hendrickson, aki korábban újságíró volt, hét éven át kutatta Wright életét, amelynek eredménye a most megjelent Plagued by Fire: The Dreams and Furies of Frank Lloyd Wright (Knopf, 2019) című könyv. A Plagued by Fire nem bölcsőtől a sírig terjedő életrajz, hanem inkább epizódok gyűjteménye, amelyek mindegyike Wright életéből származik, és amelyek mindegyike rámutat arra, amit Hendrickson Wright emberségének bizonyítékaként tart számon. Az 1914-es tragédia, amelynek során egy Taliesinben dolgozó háztartási alkalmazott baltával lemészárolta Wright régi társát és munkatársait, miközben lángra lobbantotta az építész szeretett műtermét, kitartó és koncentrált figyelmet kap, de Hendrickson azokra az emberi történetekre is figyelmet fordít, amelyek kevésbé drámaiak, mint egy tömeggyilkosság és tűzvész, de nem kevésbé hatnak az emberi tapasztalatra: Wright elutasított kapcsolata az apjával, például, vagy az öregedéssel kapcsolatos tapasztalatai. Nem sokban különbözik egy másik, a közelmúltban megjelent építészéletrajztól, Walter Gropiustól: The Man Who Built the Bauhaus (Harvard University Press, 2019), a Plagued by Fire nem az építész munkásságát kívánja vizsgálni, hanem inkább az építész emberi karakterét kívánja visszaadni.

A Frank Lloyd Wright könyvespolc zsúfolt. Hendrickson már az előszóban elismeri ezt, a Wright-életrajzokról ezt mondja: “Attól függően, hogyan számoljuk, körülbelül nyolc vagy kilenc van belőlük, és nem számít, hány száz történeti tanulmány, monográfia, kávézóasztalra való feldolgozás, tudományos vizsgálat”. A Plagued by Fire friss anyagot és újdonsült bizonyítékokat kínál. “Régi cipőbőrű újságíró vagyok” – mondja Hendrickson, utalva arra az ösztönére, hogy nehezen fellelhető bizonyítékokat bukkanjon fel. “A módszerem az volt, hogy belenyúltam a dokumentumokba. Mindezt úgy, hogy megpróbáltam odamenni, ahol néhány elhallgatott dolog van.”

Ezeket az elhallgatásokat kiterjedt kutatások segítségével tudta kiszínezni, mind a magára Wrightra vonatkozó dokumentumokat és archívumokat, mind pedig a történelmi feljegyzéseket, amelyek Wright kontextusát jelentették volna. Miután például értesült az 1914-es taliesini mészárlásról, Wright vonattal indult el Chicagóból, hogy felkeresse a tragédia helyszínét. Hendrickson nem hagyja annyiban a dolgot. Ehelyett kutatja az általa bejárt útvonalat, hogy jobban megértse Wright életének ezt a pillanatát. “A régi CM&SP menetrendeket tanulmányozni annyit tesz, mint megérteni annak az estének a kúszó gyötrelmét” – mondja a könyvben, ez az egyik ilyen példa a Wright élményeivel kapcsolatos tényekre való kereszthivatkozások közül.”

A könyv során Hendrickson a Wright saját sebezhetőségének túlságosan is gyakran figyelmen kívül hagyott bizonyítékaira összpontosít, így a könyv legmeghatóbb passzusai az építész archívumából származó friss meglátásokból származnak. Hendrickson példaként említi azokat a vasárnap reggeli beszédeket, amelyeket Wright a Taliesin Fellowshipnek tartott. “A Columbia Avery Könyvtárában találtam meg az ösztöndíjas beszélgetéseit, és ezeket nagyjából még nem vizsgálták a tudósok. Ezeket a beszédeket rögtönözve tartja, és olyan erőteljes dolgokat mond az apjáról”. Ez a felfedezés egy a sok közül a könyvben, amely – ahogy Hendrickson fogalmaz – kezdi feltárni Wright emberségét. “Túl könnyű őt úgy dobozolni, mint egy kiváló művészt és kiállhatatlan egoistát” – mondja. “Ha közelebbről megnézzük, elkezdjük meglátni a bonyolult igazi embert.”