Ammon Shea nemrég egy évet töltött azzal, hogy az OED-et elejétől a végéig elolvassa. A következő
hónapokban hetente blogot fog írni azokról a meglátásokról, gyöngyszemekről és nyelvvel kapcsolatos gondolatokról, amelyek ebből az élményből fakadtak. Reading the OED című könyve a Perigee kiadónál jelent meg, úgyhogy nézzétek meg a helyi könyvesboltban. Az alábbi bejegyzésben Ammon azt vizsgálja, hogy ki írta az első amerikai szótárt.
Samuel Johnson nem írta az első angol szótárt, és ezt a tényt gyakran figyelmen kívül hagyják, annak ellenére, hogy számos kiváló Johnson-kutató, például Jack Lynch, igyekszik eloszlatni ezt a nézetet. De ő írta az első amerikai szótárt.
Valójában ifjabb Samuel Johnson volt az, aki 1798-ban megírta az első angol szótárat Amerikában; egy iskolai tanár, akinek semmi köze a 18. század korábbi szakaszának híres lexikográfusához, ez a tényfoszlány úgy tűnik, minden lexikográfiatörténésznek örömet okoz, akivel eddig találkoztam.
(Az első Amerikában kiadott szótár William Perry művének 1788-as, átdolgozott kiadása volt – The Royal Standard English Dictionary, de azt nem egy amerikai írta.)
Ezt az igazságot nem rejtették el a világ elől – sok történész és író vette tudomásul az amerikai Johnsont és az ő hozzájárulását a szótárakhoz az Atlanti-óceánnak ezen a partján. És mégis makacsul tartja magát az a felfogás, hogy valahogyan Noah Webster írta az első amerikai szótárat.
Ha rákeresünk a Google Books-on az “első amerikai szótár” kifejezésre, valamivel több mint 500 találatot kapunk, amelyek közül néhány ismétlődik vagy nem alkalmazható. A többi többé-kevésbé egyenletesen oszlik meg aközött, hogy ezt a művet Johnsonnak és Websternek tulajdonítják.
Frank H. Vizetelly, a Funk and Wagnalls szótár korábbi szerkesztője 1915-ben megjelent, The Development of the Dictionary of the English Language című könyvében Samuel Johnsont említi az első amerikai szótár készítőjeként. Nem sokkal e találat után azonban a Google Books-on is szerepel egy említés, miszerint a The Twentieth Century Biographical Dictionary of Notable Americans azt írja Webster szótáráról, hogy “ez volt az első amerikai szótár.”
A National Historical Society által 1909-ben kiadott Journal of American History úgy említi Webstert, mint “Writer of the first American Dictionary”, és még aktuálisabban a History For Little Pilgrims (1998, Christian Liberty Press) című könyvben olvashatjuk, hogy “1807-ben Webster elkezdte a legnagyobb munkát, amelyet Isten készített neki – az első amerikai szótár megírását.”
De nem csak elavult szövegekben és evangélikus kiadványokban találkozhatunk ezzel a tévhittel – egy 1997-es, számomra meglehetősen tudományos igényűnek és kutatottnak tűnő könyvben a következő sor jelenik meg: “Webster zseniális nyelvész volt, aki megírta az első amerikai szótárat, és felelős az amerikai helyesírás minden különbségéért.”
Nem akarom hangoztatni, hogy szegény ifjabb Samuel Johnsont hogyan csalták meg jogos jutalmától és hírnevétől, és nem is érdekel, hogy Noah Webster emlékét még jobban gyalázzák, mint ahogyan azt már megtették. De lenyűgözőnek találom megfigyelni, hogy milyen különböző módon lehet egy hibát kinőni.
A szerzők közül sokan, akik azt állítják, hogy Noah Webster írta az első amerikai szótárt, valószínűleg tisztában voltak azzal, hogy létezhettek korábbiak is, de valamilyen okból úgy döntöttek, hogy Websteré az első, “igazi” amerikai mű, vagy azért, mert látszólag hazafiasabb volt a helyesírása, vagy azért, mert nagyobb volt benne a jámborság. Úgy tűnik, mások csak valamiféle közismertségre támaszkodtak, amely arról tájékoztatta őket, hogy Webster kellett, hogy legyen az első amerikai lexikográfus – mi másért hallanánk róla olyan sokat?”
Régebben nagy felháborodást engedtem meg magamnak, amikor ilyen hibákat találtam. Hogy miért éreztem szükségét, nem egészen világos számomra – elvégre én magam sem tettem nagy felfedezést; csak sikerült egy olyan szerzőt olvasnom, aki jobban kézben tartja a tényeket, mint néhányan mások. Most mindig érdekesnek találom, ha olyan általánosan elterjedt hiedelmeket fedezek fel, amelyek egyszerűen tévesek – és ez segít emlékeztetni arra, hogy nekem is megvan a magam dédelgetett és kusza gyűjteménye azoknak a dolgoknak, amelyeket “egyszerűen csak tudok”. És minél több idő telik el, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy a “dolgok, amiket csak úgy tudok” nem más, mint a “tévedések” eufemizmusa.