A Jared Taylor által 1990-ben alapított New Century Foundation egy önjelölt agytröszt, amely olyan áltudományos tanulmányokat és kutatásokat népszerűsít, amelyek a feketék fehérekkel szembeni alsóbbrendűségét igyekeznek bizonyítani – bár olyan hifalutin nyelven, amely kerüli a nyílt faji sértéseket, és megpróbálja magát komoly tudományosságnak beállítani. A szervezet leginkább az American Renaissance magazinjáról és weboldaláról ismert, amelyeken rendszeresen megjelennek az eugenika hívei és nyíltan feketeellenes rasszisták. Az alapítvány kétévente American Renaissance konferenciákat is szponzorál, ahol a rasszista “értelmiségiek” Klán-tagokkal, neonácikkal és más fehér fajgyűlölőkkel dörzsölődnek.
A saját szavaival
“Valójában a feketék és a spanyolajkúak a fehérekhez képest sokkal nagyobb valószínűséggel szegények, analfabéták, segélyezettek vagy börtönviseltek; sokkal valószínűbb, hogy törvénytelen gyermekeik vannak, drogfüggők vagy AIDS-esek. A nemzetközi versenyképesség egyetlen definíciója szerint sem jelenthet mást ezeknek a népességcsoportoknak a jelenléte, mint hátrányt.”
– “‘Ki beszél helyettünk? (Egy bevezető szó olvasóinknak)”, American Renaissance, 1990
“A feketék és fehérek között – az intelligencia különbségével analóg módon – van különbség a személyiségvonásnak tekintett pszichopata személyiségben. … A pszichopata személyiség esetében az átlag és a szórás magasabb a feketéknél. Ennek az a hatása, hogy a feketék között több a fekete pszichopata és több a pszichopata viselkedés.”
– Richard Lynn, American Renaissance, 2002
“A feketék és a fehérek különböznek. Ha a feketéket teljesen magukra hagyják, a nyugati civilizáció – bármilyen civilizáció – eltűnik.”
– Jared Taylor, American Renaissance, 2005
Háttér
A New Century Foundationt Jared Taylor vezeti, aki egyben az American Renaissance szerkesztője is, amely magát a nyitott gondolkodók fórumaként mutatja be, akik nem félnek felvállalni a kor faji tabukat anélkül, hogy faji jelzőkhöz és hasonlókhoz folyamodnának. De nyugodt hangvételétől és akadémikus megjelenésétől függetlenül a magazin nyíltan a fehér nacionalizmussal házal, és Taylor támogatja Amerika “öntudatosan európai, többségi fehér nemzetként” való elképzelését, amely szerinte “az eredeti elképzelés volt, és amely az 1960-as évekig szinte általánosan elfogadott volt”. 2002-ben például az American Renaissance “Faj és a pszichopata személyiség” címmel közölt egy cikket Richard Lynn fajkutatótól (lásd Pioneer Fund), amely azt állította, hogy a feketék “pszichopatábbak, mint a fehérek”, és “személyiségzavarban” szenvednek, amelyet az érzelmek szegénysége, a szégyenérzet hiánya, a kóros hazudozás stb. jellemez. Miután 2005-ben a Katrina hurrikán lecsapott New Orleansra, a magazin felerősítette a feketék elleni szokásos támadásait, különösen Taylor tévedésekkel teli esszéjében, amely szerint a hurrikán “ürügy volt a fosztogatásra, rablásra, erőszakra és gyilkosságra”. Az American Renaissance, amelynek székhelye Taylor otthonában, a Va. állambeli Oaktonban található, gyakran közöl cikkeket az eugenika diszkreditált területéről is, amely az emberi genetikai állomány javítását célzó szelektív tenyésztést támogatja.
A feketék bűnözéséről és hasonlókról szóló történeteket közlő alapítvány honlapja 2008-ra a világ húszezres toplistájának egyikévé emelkedett, miután átalakították, és naponta új, a rasszisták számára érdekes híreket közlő funkcióval bővítették. Az elmúlt években Taylor több fiatal rasszista értelmiségit is felvett a munkatársai közé, köztük Ian Joblingot, aki 2006-ig a honlap szerkesztője és az E-lista moderátora volt, és most saját rasszista csoportját, az Inverted Worldöt vezeti, valamint Stephen Webstert, az American Renaissance segédszerkesztőjét. A New Century Foundation más faji témájú műveket is kiad, köztük Taylor 1992-es, Jó szándékkal kikövezve című könyvét, amely amellett érvelt, hogy mivel a jóléti anyák sterilizálása nem lenne nyilvánosan elfogadott, a hatóságoknak ehelyett “ötéves, beültethető fogamzásgátlót” kellene beültetniük az ilyen nőkbe.”
A New Century Foundation 1994 óta házigazdája az American Renaissance konferenciáknak is, öltönyös-nyakkendős rendezvényeknek, amelyek a rasszista jobboldal résztvevőinek széles spektrumát vonzzák, beleértve a neonácikat, a fehér felsőbbrendűséget, a Ku Klux Klan tagjait, a holokauszttagadókat és az eugenikusokat. A konferenciáknak még nemzetközi jelenléte is van. 2002-ben például Nick Griffin, a neofasiszta brit Nemzeti Párt vezetője és Bruno Gollnisch, aki akkoriban Jean Marie Le Pen bevándorláspárti Nemzeti Frontjának második embere volt Franciaországban.
Az egyik kérdés, amely problémásnak bizonyult Taylor és alapítványa számára, az antiszemitizmus volt. Taylor, ellentétben a radikális jobboldalon sokakkal, arról ismert, hogy nem antiszemita, és a rasszista zsidókat is bevonja a rendezvényeibe. Az MSNBC TV interjúalanyának, Phil Donahue-nak 2003-ban azt mondta, hogy a zsidók “számomra rendben vannak”, és “nekem fehérnek tűnnek”. Egyszer még az úgynevezett “zsidókérdés” megvitatását is megtiltotta az American Renaissance rendezvényein, 1997-ben pedig már a holokauszttagadókat és a neonácikat is kirúgta az e-mail listájáról. Ezen erőfeszítések ellenére Taylor továbbra is lehetővé tette, hogy olyan emberek, mint Don Black, a Klan egykori vezetője, aki a neonáci Stormfront.org internetes fórumot vezeti, és Jamie Kelso, a Stormfront egyik moderátora, részt vegyenek a kétévente megrendezett American Renaissance konferenciáin. Taylor számára az a probléma, hogy az American Renaissance konferenciák legaktívabb résztvevői és az amerikai radikális jobboldal legelkötelezettebb tagjai közül sokan nyíltan és szenvedélyesen antiszemiták. Ha betiltanák őket, az tönkretenné Taylor erőfeszítéseit, hogy folyóiratát és konferenciáit az amerikai radikális jobboldal zászlóshajójává tegye.
Dacára Taylor minden erőfeszítésének, hogy megőrizze a belső békét, ez a régóta parázsló kérdés végül akkor tört ki, amikor David Duke, a Klán egykori vezetője és a Jewish Supremacism című könyv szerzője megragadta a mikrofont a 2006-os American Renaissance konferencián, és vékonyan leplezett antiszemita szónoklatba kezdett “egy olyan hatalomról a világban, amely uralja a médiánkat, befolyásolja a kormányunkat, és amely akaratunk és szellemünk belső pusztulásához vezetett”. Válaszul Michael Hart, egy zsidó asztrofizikus, aki régóta részt vesz a konferencián, felugrott a helyéről, és kijelentette: “Te f—— náci, szégyent hoztál erre a találkozóra”. Ami ezután következett, az egy ingerült oda-vissza vita volt, amelyben Duke támogatói, köztük Black és Kelso, gúnyolták Hart megjegyzéseit, míg mások, akik Hartot támogatták, elítélték Duke-ot. Ez az incidens hónapokig tartó szócsatát indított el, amelyben mindkét fél kijelentette, hogy a másik aláássa a mozgalom szélesebb körű erőfeszítéseit.
“Ezek egy nagy skizma előjelei” – írta Shawn Mercer, az American Renaissance AR List nevű e-mail csoportjának társalapítója és moderátora közvetlenül a konferencia után. “Ha az American Renaissance végül kudarcot vall a kongresszuson lezajlott huzavona következtében, az szomorú, talán végzetes fordulat lesz a fehérek jövője szempontjából.” 2006-ban Taylor kiadott egy, a zsidó támogatói által gyenge térdűnek tartott nyilatkozatot, amelyben elítélte az antiszemitizmust, de egyértelműen kijelentette, hogy mindenkit szívesen lát a konferenciáin, függetlenül a nézeteitől, és mindaddig, amíg betartják a megfelelő illemszabályokat. Ez nem volt elég Taylor sok támogatójának és munkatársának, akik közül az egyik, Ian Jobling elment, hogy megalapítsa saját csoportját, az Inverted Worldöt, amely rasszista, de nem antiszemita.
A vitától függetlenül a 2008-as American Renaissance-konferencia jól látogatott volt, a közönség soraiból csak néhány korábbi zsidó támogató hiányzott, mint például Michael Hart.
2012-ben Jobling kapcsolatba lépett az SPLC-vel, mondván, hogy lemondott rasszista nézeteiről. Jobling elmondta az SPLC-nek, hogy a fehér nacionalizmust olyan ideológiának tekinti, amely népirtáshoz vezet.
2013-ban az American Renaissance megszüntette a névadó nyomtatott hírlevelének kiadását, és úgy döntött, hogy teljesen elektronikusan fog megjelenni. A csoport emellett a korábbi kétévente megrendezett konferenciáról áttért az évente megrendezett konferenciára. A 2013-as konferencia, amelyet Tennessee-ben tartottak, különösen szélsőséges volt. Az egyik állandóan felmerülő téma a fehér haza létrehozásának szükségessége volt.
Matthew Heimbach, egy rasszista, aki részt vett a rendezvényen, azt szerette volna tudni, hogyan lehet továbblépni a csak fehérek hazájának létrehozásában. “Hol hozzuk létre az etnikai államunkat?” Heimbach megkérdezte Paul Ramsey-t, az egyik aznapi felszólalót, aki RamZPaul online. Ramsey válasza: “Balkanizálódnunk kell, és meg kell teremtenünk a saját hazánkat. Jogunk van a létezéshez”. A latinóknak a délnyugatot, az afroamerikaiaknak pedig a délkeletet javasolta.
Taylor szintén a fehér haza üzenetét vette át. Beszédét így nyitotta: “Olyan hazát akarunk, ahol mi vagyunk a többség. Az Amerikai Egyesült Államokban már majdnem megvolt”. Taylor attól tart, hogy 2060-ra a fehérek már csak a lakosság harminc százalékát teszik majd ki, és a latinok lesznek többségben (Az amerikai népszámlálási hivatal előrejelzése szerint a 2040-es évekre a fehérek kisebbségbe kerülnek, és egyetlen etnikai vagy faji csoport sem lesz többségben). “Kormányunk engedélyezi, hogy egy szomszédos ország megszállja hazánkat. Árulók kormánya van” – dühöngött Taylor. Siránkozott: “Azokat a fehér embereket, akik kifejezik a haza iránti vágyukat, gyűlölködőknek bélyegzik.”
Richard Spencer a fehér nacionalista National Policy Institute-tól szintén a fehér hazáért szállt síkra. Spencer a “békés etnikai tisztogatás” mellett érvelt – ezt a folyamatot nem magyarázta meg -, amely Észak-Amerika egyes részeit megtisztítaná a kaukázusiak számára, és azt javasolta, hogy az új állam fogadjon be fehér menekülteket Európából. Spencer egyfajta “fehér cionizmust” szorgalmazott, amely a fehéreket egy ilyen haza álmával ruházná fel, ahogyan a cionizmus is hozzájárult Izrael létrehozásához. “Tökéletesen megvalósítható egy fehér állam létrehozása az észak-amerikai kontinensen. A cselekvés a könnyebbik része” – vélekedett Spencer, hozzátéve: “Van egy álmom.”