Háttér A De Quervain-tenosynovitis miatt végzett első háti rekesz felszabadítása során prospektíven értékeltük a sebészeti anatómiát, különös tekintettel a nervus radialis superficialis ágára (SBRN). Emellett felmértük az ín instabilitásának előfordulását a műtét során. Módszerek Ez a prospektív kohorszvizsgálat 130 olyan De Quervain-betegből állt, akiknél az első háti rekesz felszabadítása történt. A kezelő sebészek feljegyezték az alkalmazott metszés típusát, az abductor pollicis longus (APL) és az extensor pollicis brevis (EPB) íncsúszások számát, az előforduló SBRN-ágak számát, az esetleges szeptumok által létrehozott további alkompartmenteket, valamint az aktív/passzív ínstabilitást. Eredmények Az esetek 37%-ában egyetlen első háti rekeszt találtak, míg a betegek 55%-ánál két, 8%-ánál pedig három alrekeszt találtak. A betegek 78%-ánál többszörös APL íncsúszást (tartomány: 1-4) állapítottak meg. Ezzel szemben a betegek 92%-ánál egyetlen EPB-íncsúszást találtak (tartomány: 0-2). Az esetek 61%-ában legalább egy SBRN-t találtak. A műtétet követően a betegek 9%-ánál mutatkozott instabilitás, akiknél passzív csuklóhajlításkor az inak peregni kezdtek. Ezen betegek egyikénél (<1%) az inak aktív flexió során volárisan kimozdultak az első háti rekeszből. Következtetések Az első háti rekesz felszabadításán átesett De Quervain-betegek viszonylag nagy, prospektív vizsgálatának anatómiai eredményei összhangban vannak a korábbi kisebb és/vagy retrospektív vizsgálatokkal. Összességében arra számítunk, hogy az első háti rekesz felszabadítása során a betegek több mint 50%-ánál találkozunk az SBRN-nel, de nem aggódunk, ha az óvatos megközelítés során nem láthatóvá válik. Az ín instabilitásának előfordulási gyakorisága 9%; a ficam azonban ritka (<1%).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.