Main towersEdit
Szeptember 11-én az északi toronyba (1 WTC) az American Airlines 11-es járata, a déli toronyba (2 WTC) pedig a United Airlines 175-ös járata csapódott be, mindkettő Boeing 767-es repülőgép. A déli torony 56 perccel a becsapódás után omlott össze, az északi torony pedig 102 perccel később. A NIST vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy az összeomlást a repülőgépek becsapódásából eredő, a tartóoszlopokat és a tűzszigetelést ért sérülések, valamint a sugárhajtómű üzemanyaggal meggyújtott tüzek által meggyengített oszlopok és emeletek gyengülése együttesen okozta. A NIST továbbá “nem talált megerősítő bizonyítékot azokra az alternatív hipotézisekre, amelyek szerint a WTC tornyait 2001. szeptember 11. előtt elhelyezett robbanóanyagokkal végrehajtott, irányított robbantással döntötték le.”
Jones többek között rámutat a WTC törmelékhalmán dolgozó személyek számos leírására, amelyek olvadt acél jelenlétére utalnak a halomban, valamint a déli toronyból az összeomlás előtt kiömlő olvadt fémfolyamra, mint a tűz okozta hőmérsékletet meghaladó hőmérséklet bizonyítékára. Jones azzal érvelt, hogy az olvadt fém elemi vas lehetett, amely egy termitreakció terméke. Jones és más kutatók a World Trade Center épületeiből származó porból vett mintákat elemezték, és jelentették eredményeiket a porban található nanotermitre utaló bizonyítékokról. Jones tájékoztatta a NIST-et az eredményeiről, és a NIST azt válaszolta, hogy nincs “egyértelmű felügyeleti lánc”, amely bizonyítaná, hogy a por valóban a WTC területéről származik. Jones felkérte a NIST-et, hogy végezzen saját vizsgálatokat a saját felügyelete alatt álló porral, de a NIST ezt nem tette meg.
A NIST megállapította, hogy a tornyok roncsaiban lévő acél állapota nem nyújt meggyőző információt az épület összeomlás előtti állapotáról, és arra a következtetésre jutott, hogy a déli toronyból származó anyag a repülőgépből származó olvadt alumínium volt, amely alacsonyabb hőmérsékleten olvadt volna meg, mint az acél. A NIST arra is rámutatott, hogy a függőleges oszlopok átvágásához óriási mennyiségű robbanóanyagot kellene feltűnésmentesen elhelyezni a szigorúan őrzött épületekben, majd azt távolról meggyújtani, miközben az oszlopokkal érintkezik. Az Energetikai Anyagok Kutatási és Vizsgálati Központja hagyományos termittel végzett egy tesztet, és nem tudott átvágni egy függőleges oszlopot, annak ellenére, hogy az oszlop sokkal kisebb volt, mint a World Trade Centerben használtak. Jones és mások azt válaszolták, hogy szerintük nem termitet használtak, hanem a termit egy nano-termit nevű formáját, amely egy katonai célokra kifejlesztett nanoenergetikus anyag, hajtóanyag, robbanóanyag vagy pirotechnika. Történelmileg a hagyományos termitek robbanóanyagként való alkalmazását viszonylag lassú energiafelszabadulási sebességük korlátozta. Mivel azonban a nanotermiteket az atomi léptékhez közelítő közelségű reaktáns részecskékből hozzák létre, az energiafelszabadulás sebessége jóval jobb.
A NIST jelentése csak az összeomlás kezdetéig elemzi az épület szerkezeti válaszát, és azt állítja, hogy az épület lezuhanó része által átadott hatalmas mozgási energia elkerülhetetlenné teszi a fokozatos összeomlást, amint a kezdeti összeomlás bekövetkezik. Zdeněk Bažant tanulmánya szerint az összeomlás megkezdését követően a lezuhanó felső rész által az alatta lévő emeletre átadott mozgási energia nagyságrenddel nagyobb volt, mint amit az alsó rész el tudott viselni.
Az összeomlásokat vizsgáló mérnökök általában egyetértenek abban, hogy az épületek szerkezeti válaszának megértéséhez nincs szükség ellenőrzött bontásra. Bár az egyik torony teteje jelentősen megdőlhetett, szerintük végül nem dőlhetett az utcára, mert egy ilyen megdőlés elegendő terhelést jelentett volna az alsó szintre (amely forgócsapként működött), hogy az már jóval azelőtt összeomlott volna, hogy a teteje kellőképpen áthelyezte volna a súlypontját. Valójában – érvelésük szerint – nagyon kevés különbség van a robbanóanyaggal vagy anélkül történő fokozatos összeomlás között a szerkezetek által az összeomlás kezdete után nyújtott ellenállás tekintetében. Egy épület szabályszerű, ellenőrzött bontása hetekig tartó előkészületeket igényel, beleértve nagy mennyiségű robbanóanyag elhelyezését és a gerendák átvágását, ami rendkívül veszélyessé tette volna az épületet, és amit az épületben dolgozó több ezer ember figyelmének felkeltése nélkül kellett volna elvégezni. Az ellenőrzött bontást hagyományosan az épületek aljáról és nem a tetejéről végzik, bár a szerkezeti kialakítástól függően vannak kivételek. Aligha vitatott, hogy az összeomlás magasan, a repülőgép becsapódási pontjánál kezdődött. Ráadásul bármilyen robbanóanyagnak ellen kellett állnia az utasszállító repülőgépek becsapódásának.
A Scholars for 9/11 Truth nevű csoport tagjai szemtanúk beszámolóit gyűjtötték össze a közvetlenül a zuhanás előtti villanásokról és hangos robbanásokról. A szemtanúk többször is beszámoltak a WTC tornyainak összeomlása előtt történt robbanásokról, és az “International Center for 9/11 Studies” nevű szervezet közzétette a NIST-től kapott videókat, a jelzésekkel együtt, hogy mikor lehetett ilyen robbanásokat hallani. Számos olyan hangos, éles zaj létezik, amelyet nem robbanóanyagok okoznak, és az összeomlásról készült szeizmográfiai felvételek nem mutatnak robbanásokra utaló jeleket. Jones és mások azzal érveltek, hogy a tornyok összeomlása során látott vízszintes füstpamacsok arra utalnának, hogy a tornyokat irányított robbanásokkal döntötték le. A NIST ezeket a füstpamacsokat a felülről lezuhanó épület csökkenő térfogata által létrehozott légnyomásnak tulajdonítja, amely a liftaknákon lefelé haladva az alsóbb szinteken lévő nyitott liftaknaajtókon távozik.
2011 szeptemberében Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök, aki közlekedésmérnöki és -tervezési tudományokból doktorált, azt mondta, hogy lehetetlen lett volna, hogy két utasszállító repülőgép egyszerűen ütközéssel ledöntse a tornyokat, és hogy valamilyen tervezett robbanásnak kellett történnie. Az al-Kaida élesen bírálta Ahmadinezsádot angol nyelvű kiadványában, az Inspire-ben, állításait “nevetséges hitnek nevezve, amely minden logikával és bizonyítékkal szemben áll”.
7 World Trade CenterSzerkesztés
A World Trade Center irányított rombolásáról szóló elméletek hívei azt állítják, hogy a 7 World Trade Centert – egy 47 emeletes felhőkarcolót, amely a Vesey Street túloldalán állt a World Trade Center fő részétől északra – szándékosan, robbanóanyaggal semmisítették meg. Az ikertornyokkal ellentétben a 7 World Trade Centert nem találta el repülőgép, bár az ikertornyok törmelékei eltalálták, és hét órán át égő tüzek rongálták meg, amíg szeptember 11-én este 17:20 körül teljesen össze nem omlott (a régi helyén új épületet emeltek, amelyet 2006 májusában nyitottak meg). Az összeomlás eseményéről több videó is elérhető a nyilvánosság számára, ami lehetővé teszi az összehasonlító elemzést különböző nézőpontokból. A támogatók jellemzően azt állítják, hogy a 7 World Trade Center összeomlása nem került említésre a 9/11-es bizottsági jelentésben, és hogy az esemény kivizsgálásával megbízott szövetségi szervnek, a NIST-nek hét évre volt szüksége a vizsgálat lefolytatásához és a jelentés kiadásához.
2010 novemberében a Fox News riportere, Geraldo Rivera látta vendégül a “BuildingWhat?” nevű televíziós reklámkampány tagjait, egy olyan reklámsorozatot, amelyben a 9/11-es események családtagjai kérdéseket tesznek fel a 7 World Trade Centerrel kapcsolatban, és az összeomlás kivizsgálását követelik. Rivera a televíziós hirdetéseket “nem olyan könnyű elutasítani, mint azokat a tüntetőket”, és kijelentette, hogy “ha robbanóanyagról van szó, az azt jelentené, hogy az utóbbi évek legundorítóbb tüntetőinek … igazuk volt”. Napokkal később Rivera megjelent a Fox Business Network Freedom Watch című műsorában Andrew Napolitano bíró, jogi elemzővel, hogy megvitassák a BuildingWhat? TV reklámkampányt. Napolitano kijelentette: “Nehéz elhinnem, hogy ez magától jött le. Örömmel láttam, hogy Geraldo Rivera utánajárt a dolognak.”
A World Trade Center irányított lerombolásáról szóló elméletek egyes hívei szerint a WTC 7-et azért rombolták le, mert az iker-tornyok lerombolásának operatív központjaként szolgálhatott, míg mások szerint a kormány bennfentesei a vállalati csalásokkal kapcsolatos, az épületben tárolt kulcsfontosságú aktákat akarták megsemmisíteni. A WTC épületei szövetségi, állami és helyi kormányzati ügynökségek tucatjainak adtak otthont. A BBC által közölt nyilatkozat szerint Dylan Avery, a Loose Change filmproducere úgy véli, hogy az épület lerombolása azért volt gyanús, mert néhány szokatlan bérlőnek adott otthont, köztük a CIA titkos irodájának a 25. emeleten, az amerikai titkosszolgálat, az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet és New York város vészhelyzeti parancsnoki központjának. Az elnök egykori terrorizmus elleni főtanácsadója, Richard Clarke nem tartja rejtélyesnek a WTC 7-et, és azt mondta, hogy bárki bérelhetett volna emeletet az épületben.
Akkoriban még egyetlen acélvázas magasépület sem omlott össze tűz miatt, bár korábban már előfordult, hogy kisebb acélépületek tűz miatt omlottak össze vagy omlottak össze részben. Azt azonban, hogy egy ilyen épület tűz által teljesen megsemmisülhet, a teheráni Plasco épület 2017-es összeomlása és a brazíliai São Paulóban található Wilton Paes de Almeida épület egy évvel későbbi összeomlása bizonyította volna. Emellett a 7 WTC is jelentős szerkezeti károkat szenvedett az 1 WTC összeomlása során a kidobott törmelékektől.
A BBC News húsz perccel a tényleges összeomlás előtt számolt be a 7 WTC összeomlásáról. A BBC azt állította, hogy számos hírforrás a támadások napján a 7 WTC közelgő összeomlásáról számolt be. Jane Standley, a riporter, aki idő előtt jelentette be az összeomlást, “nagyon kis és nagyon őszinte hibának” nevezte, amit az okozott, hogy a saját lábán gondolkodott, miután szembesült egy jelentéssel, amit nem tudott ellenőrizni.
A PBS 2002 szeptemberében sugárzott America Rebuilds című dokumentumfilmjében Larry Silverstein, a WTC 7 tulajdonosa és a WTC-komplexum többi részének bérlője és biztosítója felidézte a tűzoltósággal folytatott beszélgetést, amelyben kétségek merültek fel a tüzek megfékezésével kapcsolatban. Silverstein így emlékezett vissza: “Olyan szörnyű veszteségeket szenvedtünk, hogy talán a legokosabb, amit tehetünk, hogy leállítjuk”. “Meghozták azt a döntést, hogy kihúzzák”, emlékezett vissza, “és mi végignéztük, ahogy az épület összeomlik”. Silverstein kiadott egy nyilatkozatot, miszerint nem az épületet, hanem a tűzoltócsapatot kellett volna kihúzni, ami ellentmond a teoretikusok állításának, miszerint a “kihúzni” szót a bontással kapcsolatos értelemben használták.
NIST jelentésSzerkesztés
2002-ben a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) általános vizsgálatot kezdett a World Trade Center összeomlásával kapcsolatban, de hamarosan úgy döntött, hogy először az ikertornyok összeomlására összpontosít. A WTC 7 összeomlásáról szóló végleges jelentés tervezetét 2008 augusztusában adták ki. Az ügynökség a vizsgálat lassúságáért az általa használt számítógépes modell bonyolultságát okolta, amely az összeomlást a kezdetektől egészen a földig szimulálta; a NIST szerint pedig a 7 WTC vizsgálatának időigénye egy repülőgép-szerencsétlenség kivizsgálásához hasonlítható. Az ügynökség szerint további 80 doboznyi, a 7 WTC-vel kapcsolatos dokumentumot találtak, amelyeket elemezni kellett. Ezek a késedelmek táplálták a gyanút azok körében, akik már amúgy is megkérdőjelezték a szeptember 11-i támadások megalapozottságát, hogy az ügynökség nehezen tudott hihető következtetést levonni.
A NIST 2008. november 20-án adta ki a 7 World Trade Center összeomlásáról szóló végleges jelentést. A nyomozók videókat, fényképeket és épülettervezési dokumentumokat használtak fel a következtetéseik levonásához. A vizsgálat nem tartalmazhatott tárgyi bizonyítékokat, mivel az épületből származó anyagok nem rendelkeztek olyan jellemzőkkel, amelyek lehetővé tették volna azok egyértelmű azonosítását, ezért azokat a vizsgálat megkezdése előtt ártalmatlanították. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az épület összeomlása a közel hét órán át égő tüzek hatására következett be. Az épületet ért végzetes csapás akkor érte, amikor a 13. emelet összeomlott, meggyengítve egy kritikus acél tartóoszlopot, ami katasztrofális meghibásodáshoz vezetett, és a rendkívüli hő hatására néhány acélgerenda elvesztette szilárdságát, ami további meghibásodásokat okozott az egész épületben, míg végül az egész szerkezet összeomlott. Szintén tényezőként említették a közeli tornyok összeomlását, amely elszakította a városi vízvezetéket, így az épület alsó felében lévő sprinklerrendszer víz nélkül maradt.
A NIST megvizsgálta annak lehetőségét, hogy a 7 WTC-t robbanóanyaggal döntötték le, és arra a következtetésre jutott, hogy robbanás nem történt, hogy “termit használata a 7 WTC oszlopainak leválasztására 2001. szeptember 11-én valószínűtlen volt”. A vizsgálat bizonyítékként hivatkozott arra az állításra, hogy az összeomlásról készült felvételeken nem volt hallható robbanás, és a szemtanúk sem számoltak be robbanásról, azt állítva, hogy az 130-140 decibeles hangerővel fél mérföldes távolságból is hallható lett volna. A rombolás hívei szerint a szemtanúk többször is beszámoltak a tornyok összeomlása előtt bekövetkezett robbanásokról, és a NIST-től kapott videókat tettek közzé, az ilyen robbanások időpontjára vonatkozó jelzésekkel együtt, amelyek alátámasztják az összeomlás előtti robbanások hangjait.
A NIST azt is megállapította, hogy nem valószínű, hogy a szükséges mennyiségű termitet észrevétlenül be lehetett volna vinni az épületbe. A rombolás hívei azt válaszolták, hogy nem azt állítják, hogy termitet használtak, hanem azt, hogy a termitnél sokkal erősebb nanotermitet használtak. Végül a NIST megvizsgálta és kizárta azt az elméletet, hogy az épületben tárolt nagy mennyiségű gázolajból származó tüzek okozták az összeomlást.