Áttekintés – John Whittakerrel
A dobómozgás az atlatl-lal ugyanaz, mint a labda vagy a kő dobásánál. A fő különbség az, hogy amikor a dobás végén a csuklódat csettinted, a csuklód egy rövid kart biztosít, míg ugyanez a csuklócsettintés az atlatl tartása közben egy hosszú kart biztosít, mintha egy újabb karízületet adnál hozzá.
Az atlatl-lal való dobáshoz fogd meg erősen az atlatl-t, és helyezd a horgot a dárda végén lévő üreges nóckba. Emelje fel a mutatóujját és a hüvelykujját, hogy a dárdát a helyén tartsa, vagy támassza azt a villás dárdatámaszra, amelyet néhány modern atlatlnál használnak. A dobást úgy írom le, hogy 4 fázison megy keresztül. A mozdulatnak simának és kényelmesnek kell lennie, olyan normálisnak, mint egy hógolyó dobása.
A kiegyensúlyozott célzási testtartásból a dobás így kezdődik:
- egy lépéssel, majd
- a test elfordul, a kar és a váll elkezdi mozgatni az atlatl-t és a dartot
- a csukló bekattan, hogy az atlatl-nak lendületet adjon, és
- a dobást követed.
Hogyan kell dobni részletesen
1) A lépés.
A dobást álló testtartással kezdem, lábak közel egymáshoz, bal lábam előre, nagyon enyhén hátradőlve, a karom hátrahajlik, a testem nem egészen 90 fokban elfordul a célponttól, hogy a bal karomat felemeljem és ráirányítsam. A dárda vízszintes vagy egy kicsit vízszintes felett van, szemmagasságban vagy szemmagasság felett, a távolságtól függően. Vizuálisan igazítom a célhoz, még akkor is, ha valójában nem tudok rá célozni, mint egy puskacsőre.
A dobás láthatóan a bal térd enyhe hajlításával kezdődik, ahogy töredékesen hátrafelé dőlök (első kép), majd a bal lábat egy teljes lépésben előreviszem, ami a testet, a kart és a dartot előreviszi, de a kar mozgatása vagy a törzs forgatása nélkül, amíg a teljes lépés be nem fejeződik, a bal láb laposan vagy majdnem a földön.
2) Kar és test.
Amint a lépés befejeződik, a törzs elkezd forogni, és a felső kar a vállnál meghajlik, előreviszi a kezet és az atlatl-t, amíg az nagyjából a tarkójával egy magasságba nem kerül.
Az atlatl mindvégig vízszintes marad. A vállhajlítás nekem úgy tűnik, hogy ezen a ponton kicsi, és a csuklónak forognia kell, hogy a dárda a cél felé irányuljon.
3) A csuklócsapás.
Kicsivel azelőtt, hogy a kéz elérné a tarkót, a kéz és az alkar emelkedni kezd.
Amint a kéz elhalad a fej mellett, adjunk egy erőteljes csuklócsapást, lendítsük fel az atlatl-t függőlegesbe és lendítsük el a dárdát. A dárda meghajlik, miközben a hegye továbbra is a célt célozza, miközben a nockot az atlatl gyorsan felemeli.
A kar ugyanakkor egyenesen kinyúlik. Figyeljük meg, milyen magasan a fej felett van a dárda, amikor éppen elhagyja az atlatl-t.
Az atlatl függőleges helyzetben van, a dárda felépült a kezdeti hajlításból, és az ellenkező irányú hajlítás közben el fog repülni az atlatl-tól.
4) Végigkövetés.
Amint a dárda elhagyja az atlatl-t, az atlatl függőlegesen vagy kissé mellette, folytassuk a dobást egy szép könnyű végigkövetéssel. Enyhén előrehajolok, és a jobb karomat és az atlatl-t lefelé és a testemen keresztül lendítem, a bal lábamon kívül végződve.