Biográfia
b. 1906. december 19. – meghalt 1982. november 10.
Szovjet miniszterelnök 1964-1982 között. Brezsnyev érvényesítette a Szovjetuniónak azt a jogát, hogy beavatkozzon más szocialista államok ügyeibe, amit “Brezsnyev-doktrínaként” emlegetnek.
Leonyid Iljics Brezsnyev, a világ két legerősebb nemzetének egyik vezetője 1906-ban született orosz szülők gyermekeként az ukrajnai Kamensk bányászvárosban. Fiatalkoráról keveset tudunk, csak annyit, hogy 15 évesen az apját foglalkoztató acélgyárba ment dolgozni.
Az orosz forradalom után Brezsnyev műszaki tanulmányokat folytatott, és földmérő lett. Politikai ambíciói azonban hamarosan nyilvánvalóvá váltak: 1931-ben belépett a Kommunista Pártba, majd egy sor helyi párttisztséget töltött be. A fiatal apparatcsik figyelemre méltó képességet mutatott a politikai táj helyes felmérésére. Sztálin halála után Brezsnyev helyesen kötötte szerencséjét Nyikita Hruscsovhoz, segítve az új szovjet miniszterelnököt a “szűzföldek” mezőgazdasági kampányának folytatásában Kazahsztánban (ahol Brezsnyev a Kommunista Párt első titkáraként szolgált), és támogatta Hruscsovot a hatalomból való eltávolítására tett sikertelen kísérlet során. Hamarosan Brezsnyevet a Politbüro teljes jogú tagjává nevezték ki.
Az 1960-as évek elejére őt tekintették Hruscsov valószínű utódjának. 1960-ban a Legfelsőbb Szovjet Elnökségének elnökévé nevezték ki, 1964-ben lemondott, hogy Hruscsov közvetlen segítője, a Központi Bizottság második titkára legyen. Az általa nyújtott segítség azonban nem volt olyan, mint amilyet Hruscsov remélt. Mindössze három hónap után a posztján Brezsnyev segített vezetni azt a konzervatív koalíciót, amely kiszorította Hruscsovot a hatalomból.
Brezsnyev maga is Hruscsov leváltásának egyik legfőbb haszonélvezője volt. A kommunista párt első titkárává nevezték ki, így ő lett a Szovjetunió két legfontosabb emberének egyike. A másik Alekszej Koszigin miniszterelnök volt. Végül azonban Brezsnyev vált a domináns erővé, és őt nevezték ki a Kommunista Párt főtitkárának.
Brezsnyev színtelen vezetői stílusa erős ellentétben állt Hruscsov dinamikus, de viharos uralkodásával. Ez megnyugtató volt a hatalmas szovjet bürokrácia számára, amelyet Hruscsov reformjai fenyegettek. Tény, hogy Brezsnyev alatt a szovjet bürokrácia virágzott, és az olyan kormányzati hatalmi központok, mint a KGB, visszanyerték azt a tekintélyt – ha nem is egészen azt a brutalitást -, amelyet Sztálin idejében élveztek.
Brezsnyev világnézetének korai jele volt az 1968-as szovjet döntés Csehszlovákia lerohanásáról, hogy leverje a prágai tavaszt. A lépést indokló beszédében kifejtette azt, amit később “Brezsnyev-doktrínának” neveztek, és megerősítette Moszkva jogát arra, hogy beavatkozzon más szocialista államok ügyeibe.
Brezsnyev mindenekelőtt hidegháborús harcos volt, aki elkötelezte magát az Egyesült Államokkal folytatott folyamatos küzdelem mellett. Bár óvatosabb volt, mint Hruscsov, ennek ellenére támogatta az amerikai ellenfeleket és a baloldali rezsimeket szerte a világon, leginkább Vietnamban, a Közel-Keleten és a harmadik világban. Az enyhülés új korszaka 1972-ben kezdődött, amikor Brezsnyev és Richard Nixon amerikai elnök aláírta a SALT-szerződést, amely befagyasztott bizonyos amerikai és szovjet fegyverrendszereket. Az új korszak azonban rövid életű volt, mivel a hidegháború elhúzódó ellenségeskedései megmaradtak. 1979-re már csak emlék volt, mivel Brezsnyev és elvtársai jóváhagyták Afganisztán szovjet invázióját.
Brezsnyev ekkorra már egyre gyengébb öregember volt. Ahogy Brezsnyev egészsége romlott, úgy romlott a szovjet gazdaság is. A védelmi és űrhajózási iparra fordított évekig tartó súlyos kiadások a mezőgazdaság és a gazdaság más ágazatainak rovására megterhelték a gazdaságot. Az egyszerű szovjet állampolgároknak hosszú sorokban kellett várakozniuk az alapvető szükségleti cikkekért, a gazdasági termelékenység és a szovjet életszínvonal pedig lassú, de folyamatos hanyatlásnak indult.
Amikor Brezsnyev 1982. november 10-én, 75 éves korában meghalt, a Szovjetuniónak magának is kevesebb mint 10 éve volt hátra.