- U.S. Wheat Classes
- U.S. Wheat Use
- U.S. Wheat Use
- U.S. Wheat Trade
- World Wheat Prospects
A búza a harmadik helyen áll az amerikai szántóföldi növények között a bevetett terület, a termelés és a bruttó mezőgazdasági bevételek tekintetében, a kukorica és a szója mögött. A 2018/19-es gazdasági évben az amerikai gazdálkodók a becslések szerint összesen 1,884 milliárd bushel őszi, tavaszi és durumbúzát termeltek 47,8 millió hektáron, ami némileg meghaladja a tavalyi rekordalacsony vetésterületet. A búza vetésterületének közelmúltbeli mélypontja a búza vetésterületének és termelésének hosszú távú csökkenő tendenciáját jelzi. Az 1981-es csúcspont óta az USA-ban a búza vetésterülete több mint 30 millió hektárral csökkent, a termelés pedig mintegy 900 millió bokorral esett vissza.
A nemzetközi búzapiacokon a külföldi verseny növekedésével a gazdák búzatermesztésének megtérülése az Egyesült Államokban más növényekhez képest csökkent, ami néhány gazdát a búzatelepítések csökkentésére ösztönzött. Az 1990-es évek közepén a mezőgazdasági törvények változásai, amelyek rugalmasabb terményválasztást tettek lehetővé a gazdálkodók számára, szintén csökkentették a búza vetésterületét.
Az 1996-os mezőgazdasági törvény megerősítette a növénytermesztés piacorientáltságát azzal, hogy megszüntette azt a követelményt, hogy a gazdálkodóknak a kormányzati kifizetésekre való jogosultsághoz alapterületet kell fenntartaniuk egy adott növényből. Ezenkívül a búza vetése a kukorica és a szója termelési kilátásait javító technológiai újítások miatt teret vesztett a durva gabonafélékkel és az olajos magvakkal szemben. A genetikai fejlesztések a búza esetében lassabban haladtak, mivel az étkezési gabonafélék genetikai tulajdonságai lényegesen összetettebbek, és a kutatási beruházásokból származó potenciális megtérülés alacsonyabb. A gazdálkodók elsősorban emberi táplálkozásra termesztik a búzát, és az amerikai élelmiszer-feldolgozók óvatosak a genetikailag módosított (GM) búzát tartalmazó termékek fogyasztói reakcióitól. Az Egyesült Államokban kereskedelmi forgalomban nem termesztenek géntechnológiával módosított búzát.
Amerikai búzafajták
A búza az Egyesült Államokban termesztett fő élelmiszergabona. A gabona három fő hazai vetésű fajtája az őszi búza, a tavaszi búza és a durum.
A téli búzafajtákat ősszel vetik, és általában a hideg időjárás beköszöntével a nyugalmi állapotba kerülés előtt megtelepednek. Tavasszal a növények újra növekedésnek indulnak, és a nyári betakarításig gyorsan nőnek. Az őszi búza termelése az USA teljes termelésének 70-80 százalékát teszi ki, azaz 1,100 millió és több mint 1,800 millió bushel között van.
Az északi síkságokon, ahol a tél kemény, az őszi búza vetése korlátozott, és a tavaszi vagy durum fajtákat részesítik előnyben. A tavaszi és a durumbúzát jellemzően akkor vetik, amint a talajviszonyok lehetővé teszik, március közepétől áprilisig, és ugyanazon év késő nyarán vagy ősszel takarítják be. A tavaszi búza jellemzően a teljes amerikai búzatermelés körülbelül egynegyedét, azaz 400 millió és 600 millió bushel közötti mennyiséget tesz ki. A durumbúza a három fő búzakategória közül a legkisebb, és jellemzően 75 millió bushelt, vagyis az USA teljes búzatermelésének 3-5 százalékát teszi ki.
A három búzakategória további öt fő osztályra bontható: keményvörös őszi, keményvörös tavaszi, lágyvörös őszi, fehér és durum. Mindegyik osztálynak némileg eltérő a végfelhasználása, és a termelés általában régiófüggő.
- A keményvörös őszi búza (HRW) a teljes termelés mintegy 40 százalékát teszi ki, és elsősorban a Nagy-síkságon (Texas északi részén Montanáig) termesztik. A HRW-t elsősorban kenyérliszt készítésére használják.
- A keményvörös tavaszi búza (HRS) a termelés mintegy 20 százalékát teszi ki, és elsősorban az északi síkságokon (Észak-Dakota, Montana, Minnesota és Dél-Dakota) termesztik. A HRS búzát magas fehérjetartalma miatt értékelik, ami alkalmassá teszi speciális kenyérfélékhez és alacsonyabb fehérjetartalmú búzával való keveréshez.
- A lágyvörös őszi búza (SRW) a teljes termelés 15-20 százalékát teszi ki, és elsősorban a Mississippi folyó mentén fekvő államokban és a keleti államokban termesztik. A malmi minőségű SRW-ből előállított lisztet süteményekhez, süteményekhez és kekszekhez használják.
- A fehér búza (őszi és tavaszi) a teljes termelés 10-15 százalékát teszi ki, és Washingtonban, Oregonban, Idahóban, Michiganben és New Yorkban termesztik. Lisztjét tésztatermékekhez, kekszekhez, gabonapelyhekhez és fehér kenyérhéjú kenyerekhez használják.
- A teljes termelés 3-5 százalékát teszi ki a durumbúza, amelyet elsősorban Észak-Dakotában és Montanában termesztenek. A durumbúzát tésztafélék előállítására használják.
A búzaőrlés melléktermékei – mint például a korpa (a búzamag külső maghéja), a korpa (a maghéj belsőbb rétegei, amelyek keményítőtartalmú vagy lisztes összetevőket tartalmaznak) és a korpa és a korpa kombinációjából álló köztes frakció – állati takarmányok előállítására szolgálnak.
USA búza felhasználása
A búzalisztből készült élelmiszerek iránti amerikai fogyasztói kereslet viszonylag stabil, és nagyrészt nem befolyásolják a búza árának vagy a rendelkezésre álló jövedelemnek a változásai. A kereslet azonban szorosan kötődik a népességhez és a változó fogyasztói ízléshez és preferenciákhoz.
A búza hazai piacának erőssége az USA egy főre jutó búzafogyasztásában az 1970-es években bekövetkezett történelmi fordulatból fejlődött ki. Közel 100 éven keresztül az egy főre jutó búzafogyasztás csökkent az Egyesült Államokban, mivel az étrend diverzifikálódott, és olyan helyettesítő szénhidrátokat tartalmazott, mint a burgonya és a rizs. A búzafogyasztás az 1879-es 225 font/fő értékről 1925-re 180 fontra esett vissza, majd 1972-ben 110 fonton tetőzött. E mélypont elérése után az egy főre jutó fogyasztás folyamatosan emelkedni kezdett, és 1997-re a fogyasztás újra 147 fontra emelkedett. A fogyasztás növekedése az amerikai búzafeldolgozó iparnak kedvezett, és az ipar bővült és modernizálódott.
Az egy főre jutó fogyasztás évtizedekig tartó növekedése 1997-ben véget ért, mivel a fogyasztói preferenciák változása, élén az alacsony szénhidráttartalmú étrend bevezetésével, ismét csökkentette az egy főre jutó búzafogyasztást. Az ilyen étrendek iránti fogyasztói érdeklődés a 2000-es évek elején megugrott, ami a kenyérfogyasztás és végül az egy főre jutó lisztfogyasztás erőteljes csökkenéséhez vezetett. Az egy főre jutó lisztfogyasztás 2005-re 134,4 fontra csökkent. Ahogy az alacsony szénhidráttartalmú étrendek iránti érdeklődés alábbhagyott, az egy főre jutó felhasználás a következő 3 évben nagyon szerényen nőtt. 2008-tól kezdve azonban a gluténmentes élelmiszerek iránti növekvő fogyasztói érdeklődés és az alacsony szénhidráttartalmú étrendek újbóli népszerűsítése ismét nyomást gyakorolt az egy főre jutó búzaélelmiszer-felhasználási adatra. Az ERS becslése szerint 2017-ben az egy főre jutó búzaliszt-felhasználás 131,8 font volt.
USA búzakereskedelme
Bár az Egyesült Államok a világ búzatermésének csak mintegy 7 százalékát termeli, jelentős búzaexportőr. Bár a közelmúltban átadta a világ búzakivitelében betöltött domináns szerepét Oroszországnak és az Európai Uniónak, az Egyesült Államok rendszeresen az első három globális búzaexportőr között szerepel. A világ népességének és jövedelmének növekedése, különösen a fejlődő országokban, ösztönözte a világ búzafogyasztásának és ezzel párhuzamosan a globális búzakereskedelemnek a növekedését. A bővülő globális búzakereskedelem ellenére az Egyesült Államok részesedése a globális búzakivitelből jelenleg csökkenő tendenciát mutat, és a 2018/19-es nemzetközi búza gazdasági évben (a búza nemzetközi kereskedelmi éve július-június) 16 százalék körül alakul.
Az Egyesült Államok búzaszem importja, főként Kanadából, kicsi, de az 1970-es évekbeli kevesebb mint 0,1 millió metrikus tonnáról az elmúlt 10 évben átlagosan 2,7 millió metrikus tonnára nőtt. A búzatermékek importja főként tésztából és tésztákból áll Kanadából, az Európai Unióból és Ázsiából. Az amerikai búzaimportra és -exportra vonatkozó történelmi adatok az USDA Külföldi Mezőgazdasági Szolgálatától (FAS) a Globális Mezőgazdasági Kereskedelmi Rendszerben (GATS) érhetők el.
Az amerikai búzaimport és -export osztályonkénti becslésének módszereit itt vázoljuk fel: Búza osztályonkénti kereskedelmi becslési módszerek
Búza világkereskedelem
2000 óta az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kanada, Ausztrália, Argentína és a volt Szovjetunió (beleértve a három legnagyobb búzaexportőrt, Oroszországot, Ukrajnát és Kazahsztánt) a világ búzakivitelének átlagosan mintegy 90 százalékát adta. 2000 előtt ezek az exportőrök együttesen a világ búzakivitelének legalább 95 százalékát tették ki. Az elmúlt 10 évben azonban a nagy exportőrök együttes részesedése csökkenni kezdett, és számos kisebb búzaexportőr ország részesedése nőtt a világ búzakivitelében (lásd a fenti ábrán a “Világ többi része” részt).
Míg egy maroknyi nemzet uralja a búzaexportot, számos búzaimportőr ország van. A legtöbb búzát a korlátozott termelési potenciállal rendelkező fejlődő országok importálják. A búza számos alacsony és közepes jövedelmű országban alapvető élelmiszernek számít, és a fejlődő világ különböző részein a növekvő népesség és az erős gazdasági növekedés együttesen növelte a malmi minőségű búza és a takarmánybúza iránti keresletet. Ezen országok többsége csak korlátozott mértékben képes bővíteni a búzatermelést, ami növeli a búzaimport iránti globális keresletet. A búzaimport legnagyobb növekedési piacai közé tartozik Afrika, mind az északi (Egyiptom, Algéria és Marokkó), mind a szubszaharai (Etiópia, Kenya, Nigéria, Dél-Afrika és Szudán), a Közel-Kelet (Irán, Jordánia, Libanon, Szaúd-Arábia és Szíria), valamint Délkelet-Ázsia (Indonézia, Fülöp-szigetek és Vietnam).