Wattle and Daub

Ian Pritchett

	Egy favázas épület wattle and daub kitöltéssel, középkori módon meszelve

A középkori favázas épületek vonzerejét sokak számára a csodás szabálytalanságok és a torz tetővonal hullámzása adja. A falak jellegét a faváz adja, amely az épület teherhordó szerkezetét alkotja, és amely között nyitott területeket hagy, amelyeket ki kell tölteni, hogy az időjárás ne érje őket. A kitöltés típusa az épület funkciójától és státuszától, az országon belüli elhelyezkedésétől és a helyben rendelkezésre álló anyagoktól függően változik. Valószínűleg joggal feltételezhetjük, hogy ha egy anyag könnyen hozzáférhető és felhasználható volt, akkor azt valamikor, valahol, valahol már használták egy faszerkezetű épület kitöltésére.

A cserepek az egyik leggyakoribb kitöltés, amely könnyen felismerhető a szabálytalan és gyakran kidudorodó panelek megjelenéséről, amelyeket általában vakolnak és festenek. Apró fák (wattle) elrendezéséből áll, amelyek mátrixot alkotnak a sár alapú daub alátámasztására. A faanyagok általában két csoportba sorolhatók: az elsődleges faanyagok vagy vesszők, amelyeket a keretben rögzítenek, és a másodlagos faanyagok vagy szőttesek, amelyeket a vesszőkhöz szögeznek vagy kötnek, illetve a vesszők köré fonnak. A táblák elrendezése és mérete területenként változik, csakúgy, mint a rudak tájolása. A dubot mindkét oldalról egyszerre hordták fel “macskák” (nedves, megmunkálható golyók) formájában, amelyeket a fácskákba és azok köré nyomtak, hogy homogén masszát képezzenek. A száradás során gyakran karcolással vagy “csipegetéssel” rögzítették a fátylat. Miután a dub megszilárdult, a felületet megnedvesítették, hogy mészvakolatot kapjon. A felületi vakolat általában mészből és homokból vagy más, állati szőrrel vagy növényi rostokkal megerősített adalékanyagból készült. A vakolatot síkban fejezték be, vagy egyes esetekben a vakolat a táblákon és a faanyagon egyaránt folytatódott. Ez lehetővé tette, hogy a kevésbé fontos faanyagokat elrejtsék, és csak a fő elemek legyenek láthatóak. A vakolat lehetett simára simított, durván öntött vagy akár parádézott (metszett és/vagy mintával vagy mintával felépített).

TÖRTÉNELEM

	A wattle and daub tartósságát szemlélteti ez a fal, amely még mindig áll, miután a tűz leégette a tetőt.
	A wattle and daub panel in need of repair
	Egy daub panel erodált felülete, melyből kiderül a haj és szalma kötőanyag

A daub nem biztos, hogy a legmerevebb anyag, de ebben rejlik az ereje. Még a legsúlyosabb szerkezeti mozgásokat is képes felvenni; általában jól rugózik a favázba, és olyan támaszt nyújt a gyengülő faanyagoknak, amit más kitöltési formák nem. A gyékény nem könnyű vagy gyenge. Súlya nem különbözik a tégláétól, azonban szigetelése jobb, és biztonsági szempontból sokkal nehezebb áttörni, mint a téglát. Bár a gyékény és a gyékény porózus, és eső esetén a nedvesség felszívódik, a nedvességtartalom alacsonyan tartható, mivel a gyékény úgy viselkedik, mint egy törlőpapír, amely eloszlatja a nedvességet, valamint a felületéről történő nagyfokú párolgás miatt.

Mérsékelt, védett körülmények között és megfelelő karbantartás esetén a gyékény és gyékény paneleknek korlátlan ideig kell kitartaniuk.

A gyékény és gyékény paneleknek korlátlan ideig kell kitartaniuk. Ismeretesek 700 éves példányok is.

A fakeretes épületek hagyományos kitöltőpaneljei rendkívül jól teljesíthetnek, ha megfelelően vannak kialakítva és karbantartva. Bár az ország egyes területein szokásos volt, hogy a kitöltőpaneleket védő vakolattal vonták be, amely a favázra is kiterjedt, mára divatossá vált a vakolat eltávolítása a faanyagok feltárása érdekében. Ez valószínűleg rontja az épület teljesítményét, és felgyorsítja a korábban védett szerkezet pusztulását. Ésszerűtlen elvárni, hogy a fakeret mindkét oldalról látható legyen, és ne legyen huzat és/vagy vízbehatolás, akár hagyományos, akár modern a kitöltőpanel.

Ahol a faszerkezetet nem vakolták be, ott a szokásos gyakorlat szerint minden tavasszal meszelni kellett. Bár ez részben higiéniai okokból történt (a friss mészkő enyhén maró hatású, enyhe biocidként és fertőtlenítőszerként működik), óriási előnye volt, hogy a szezonális mozgások okozta kisebb repedéseket is kitöltötte. A középkori épületek egészen másképp nézhettek ki, mint az újabb kori fekete-fehér értelmezés, amelyet ma oly gyakran látunk.

Egyes esetekben a kitöltési panelek fölé, különösen a szabadon álló nyeregtetőkön, időjárás elleni védelem céljából időjárási deszkázatot vagy cserépfedést helyeztek. A védőburkolat eltávolítása a régi problémák újbóli megjelenéséhez vezethet. Bölcsen tennénk, ha tanulnánk elődeink tapasztalataiból, és csak alapos átgondolás után és jó okokból, nem pedig pusztán esztétikai megfontolásból fontolnánk meg a változtatásokat.

A pusztulást gyakran okozza a kemény cement bevezetése az új vakolatokba és javításokba, valamint a modern, áthatolhatatlan festékek használata. Ennek oka, hogy a cementalapú vakolatok törékenyek és gyakran megrepednek, különösen a favázzal való csatlakozásnál. Amikor esik az eső, a víz végigfolyik a panelek felületén, mivel mind a cement, mind a modern festékek áthatolhatatlanok, és a repedés helyén egyenesen a fal mögé szivárog. Így a falazat idővel egyre nedvesebb lesz, ami a fakeret és a gyékényszálak pusztulásához, valamint átázott, instabil falazathoz vezet. A daubra mindig csak puha, porózus és rugalmas felületeket, például szőrös mészvakolatot és mészmosást szabad alkalmazni.

JAVÍTÁSI FIGYELMEZTETÉSEK

Az idő múlásával az épületek elhanyagolttá válhatnak, és bizonyos károk elkerülhetetlenek. Annak eldöntése, hogy egy sérült panelt meg kell-e javítani vagy ki kell-e cserélni, még a tapasztalat birtokában is gondos mérlegelést igényel, számos tényezőt mérlegelve, mint például a kor, a fontosság, a ritkaság, az épületen belüli helyzet és funkció, az állapot és a költségek.

A költségek szándékosan kerültek a lista végére, de sok esetben döntő tényezőnek bizonyulnak. A kor, a fontosság és a ritkaság meghatározása kutatás nélkül nehéz lehet, azonban ne feledjük, hogy az ősi szövet minden eleme fontos, és bármelyik elvesztése felemészti örökségünket.

A SZŐNYEGEK JAVÍTÁSA

A szőnyegek javítása általában megvalósítható, még a legszélsőségesebb esetekben is, feltéve, hogy a szőnyegek még jó állapotban vannak vagy javíthatók. Ezzel szemben egy olyan panel javítása, ahol a gyékényt teljesen felemésztette a gombásodás vagy a rovarok támadása, nagyon nehéz lehet, még akkor is, ha a dúc/vakolat nagy része megmaradt. A mogyorófa különösen akkor károsodhat, ha nedves volt, különösen, ha nem tölgyfa, vagy ha nem tölgyfából készült, és a mogyorófa különösen hajlamos a faféreg (közönséges bútorbogár) okozta rothadásra. A rovarok által megtámadott vesszőlemezek némi helyi kezelést igényelhetnek, de gyakran elég erősek ahhoz, hogy hordozzák a dúcot. További támaszték bevezetésével növelhető a szilárdságuk. Ez történhet új rudak vagy fahasábok, illetve a gyengébb területeken rögzített fa lécek vagy rozsdamentes acélháló formájában. A körülményektől függően minden javítás más és más lesz. Általában a megfelelő megoldás megtalálása a feltárt hibák és körülmények alapján leleményesség kérdése.

A szőnyeglemez javítása nem lehet túl nehéz, ha a dúc már leesett. A mögötte lévő fonatnak nem kell teljesen merevnek lennie, de elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy elbírja az új daubot. Szükség lehet arra, hogy a fonatot szilárdan tartsuk, miközben az új festéket felhordjuk.

Ahol a festék még mindig a helyén van, ott a fonatlap javítása sokkal nagyobb kihívást jelenthet. Bizonyos esetekben lehetséges lehet a meglazult daub újratámasztása vagy újbóli rögzítése színesfém drótkötegek vagy csavarok és alátétek használatával. Bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy a lambériát óvatosan a helyén tartsuk, vagy akár egy darabban teljesen eltávolítsuk, amíg a fakeret javítását elvégezzük, majd visszahelyezzük. Ebben az esetben a katasztrófa elkerülése érdekében feltétlenül szükség van szakértői tanácsadásra.

A TÁBLA JAVÍTÁSA

Némely zsugorodás még a legsikeresebb történelmi tatarozásnál is normális, és a panel széle körüli rések általában a tatarozáson belüli zsugorodás és a fakeret érlelésének kombinációjából adódnak. Ezek a rések lehetővé teszik a panel mozgását, ezért az időjárásállóság megőrzése érdekében ezeket ki kell tölteni. Ezek a hézagok könnyen kitölthetők habarccsal vagy mészhabarccsal. Ha túlzott zsugorodással kapcsolatos problémák merülnek fel, az vagy azért van, mert a meglévő dúcban túl nagy a nedvszívás, vagy a javítókeverék nem megfelelő, de mindig könnyebb ellenőrizni az egész panel zsugorodását azonos nedvességtartalom mellett. Ha a kenceficék területei meghibásodtak vagy leváltak, a hiányzó területek kitöltésére új kenceficét lehet felhordani (gondos előkészítés és előnedvesítés után).

A problémák néha a meglévő kenceficék további nedvesítésével vagy a javítókeverék módosításával orvosolhatók. Az eredeti daub-keverékben használt összetevőket általában azért használták, mert helyben elérhetőek és olcsók voltak, nem biztos, hogy ideálisak voltak. Mindazonáltal a kompatibilis anyagra vonatkozó első ajánlás mindig az eredeti anyag használata lenne. A sérült panelekből megmentett régi daubot fel lehet törni és egy kis vízzel összekeverni, hogy újra használhatóvá váljon. Előfordulhat, hogy további anyagot kell hozzáadni a tömegnöveléshez, vagy módosítani kell a teljesítményét. A javítókeverék előírt teljesítménye azonban eltérhet a teljes panelre vonatkozó követelményektől. Hasznos tipp, ha egy rész daubot egy rész jó durva mészhabarccsal keverünk össze, hogy jobb viselkedésű anyagot kapjunk.

ÚJ DAUB KEVERÉKEK

A daub általában az alábbi táblázatban látható összetevők kombinációjából áll.

Kötőanyagok	Adaganyagok	Erősítőanyag	Más
Agyag	föld	szalma	trágya
mész	homok	haj	vér
Krétapor	Morzsolt kréta	Lenész	Húgy
Kőmészkő Por	Zúzott kő	Széna vagy fű	Trágya

A kötőanyag tartja össze a keveréket, az adalékanyagok adják a térfogatot és a méretstabilitást, az erősítés pedig segít összetartani az egészet, szabályozni a zsugorodást és hosszú távú rugalmasságot biztosítani. Egyes helyben elérhető anyagok az adalékanyagok és egyéb összetevők közül többet is tartalmazhatnak. Például az altalaj tartalmazhat agyagot, homokot és földet. Van némi vita arról, hogy a trágyát szándékosan adtak-e a dubkeverékekhez. Valószínűleg ésszerű azt feltételezni, hogy a trágya jelenléte a daubkeverékekben annak köszönhető, hogy az állatistállókból származó régi szalmát használták (miért használnának friss szalmát, ha az értékes állati alomnak?) és állatokat használtak a daub taposásának nehéz munkájához.

Történelmileg a daub olcsó anyag volt, a mész pedig viszonylag drága, így nem valószínű, hogy a daubba meszet tettek, kivéve különleges körülmények között. Sokkal valószínűbb, hogy a drága meszet a vakolathoz és a meszeléshez tartogatták, ahol szükség volt rá.

Valószínűleg annyi daubkeverék létezik, ahány daubos épület. Próbálj meg kísérletezni a helyben elérhető anyagokkal. Ne feledje, hogy csak annyi vizet adjon hozzá, hogy a keverék megmunkálható legyen, ne annyit, hogy túlzott zsugorodást okozzon. Egy másik tipp, hogy a hozzávalókat (szőr vagy szalma nélkül) előre keverjük össze, és hagyjuk a keveréket “temperálódni”. Ezután szükség esetén újra össze lehet keverni, és hozzá lehet adni a megerősítést. Ez lehetővé teszi, hogy a száraz összetevők felszívják a vizet, és az egész keverék egyenletes nedvességtartalmú legyen.

A FELÜLETI GYAKORLAT JAVÍTÁSA

Ahol a felületi vakolat meghibásodott, de a mögötte lévő vakolat még ép, ott általában lehetséges a vakolat javítása. Előfordulhat, hogy a panel teljes felületi vakolata meghibásodott vagy eltávolították a múltban, ebben az esetben az egész területet ki kell cserélni. A levált vakolat néha kis rozsdamentes acélcsavarokkal és alátétekkel újra rögzíthető a mögötte lévő vakolathoz, vagy mészkeverékkel újra felragasztható a vakolat felületére.

Ha a mészvakolat területeit kell javítani vagy cserélni, és kisebb javításokat kell végezni a mögötte lévő vakolaton, akkor érdemes lehet megfontolni, hogy a vakolás mellett a vakolatjavításhoz is mészvakolatot használjunk. Ez gyakran ésszerű megközelítés, mivel így csak egyféle anyaggal kell foglalkoznia, és minimálisra csökkentheti a zsugorodási problémákat, amelyek a kisebb vakolatjavításoknál előfordulhatnak.

	Új fonott mogyorófa kész a vakoláshoz

Pótlólapok

Ha egy vakolólap javíthatatlan vagy teljesen hiányzik, akkor pótlólagos lapra lesz szükség. Mielőtt egy műemléképület bármely paneljét eltávolítaná, konzultáljon a helyi műemlékvédelmi tisztviselővel. A műemléki engedély általában szükséges, és előfordulhat, hogy a folytatás előtt a meglévő panelek felvételét is el kell végezni. Néhány, a 18. század előtt épült épületet falfestményekkel díszítettek, hogy feldobják az otthont. A korai művészet e fontos alkotásai az ismétlődő motívumok egyszerű mintáitól a finom műalkotásokig és a trompe lloeil építészeti elemekig terjednek. Amikor egy panel eltávolítását fontolgatjuk, feltétlenül tisztában kell lennünk azzal, hogy az eredeti falfestmények vagy minták a meszelés, a vakolat vagy a lambéria rétegei alatt rejtve lehetnek.

Az új panelek kialakításának eldöntése előtt meg kell értenünk, hogy a régiek miért nem működtek, és foglalkoznunk kell ezekkel az okokkal. Például nyilvánvalóan nincs értelme kicserélni egy szivárgó ereszcsatorna által megrongált panelt, ha a szivárgás még mindig fennáll. A cserepanel természetes választása a cserepanel. Az előző panel nyomai általában meghatározzák a gyékényzet faját és mintázatát. A legtöbb megfelelően megépített és karbantartott szőttes és dúc panel túléli építtetőjét.

A hagyományos teljesítmény és a régi épületek igényeinek megértését ötvözve a szőttes és dúc az idők során bizonyított. Megfelelően karbantartva a kitöltőlemezek nemcsak az időjárást tartják távol, hanem olyan környezetet is teremtenek, ahol a szerkezeti faváz nincs veszélyben. A wattle and daub nem csak építési szempontból a legmegfelelőbb választás, hanem a legkörnyezetbarátabb megközelítés is. Az anyagok megújuló, fenntartható erőforrásokból származnak, és előállításuk során minimális energiát használnak fel.

~~~~

Refer recommended reading

• Kenneth Reid, Panel Infillings to Timber-framed Buildings, SPAB technical pamphlet No 11, SPAB
• John Ashurst, Practical Building Conservation 3. kötet: Mortars, Plasters and Renders, English Heritage, Gower Technical Press, Aldershot, 1988
• Adela Wright, Craft Techniques for Traditional Buildings, Batsford, London, 1991
• John McCann, ‘Brick Nogging in the Fifteenth and Sixteenth Centuries, with examples drawn mainly from Essex”, Transactions of the Ancient Monuments Society, 31. kötet, 1987
• Valószínű, hogy a kitöltőpanelek javítására a szerkezeti faváz javításával együtt kerül sor, ezért lásd még: SPAB Technical Pamphlet No 12, The Repair of Timber Frames and Roofs by James Boutwood

(A fakeretek és tetők javítása, James Boutwood)