Összefoglaló:
Ebben a versben a beszélő egy hangtalan, türelmes pókot figyel meg egy sziklaperemen (az óceán feletti sziklacsúcson). Hálóját szőve nyomot hagy hatalmas környezetén. A második strófában a beszélő a pókot a lelkéhez hasonlítja, amely mindig megpróbál kapcsolatot teremteni a világban. Megszólítja a lelkét, és arra biztatja, hogy folytassa a fonást, mert amikor “a pókfonál valahol elszáll…”, akkor megépíti a szükséges hidakat.
Analízis:
Ez a vers két, egyenként öt soros strófából áll. Szokás szerint nincs megszabott versmérték vagy rímképlet. A strófák szétválasztása ebben a versben a szó szerinti (a beszélő figyeli a pókot, amint hálóját szövi a sziklán) és a képletes (a beszélő a lelkének a világban való kapcsolatteremtési kísérleteihez szól) közötti váltást jelenti. A vers célja a beszélő lelke és a pók közötti összehasonlítás, ezért a két strófa méretben és szerkezetben tükrözik egymást.
Ebben a versben Whitman kiválóan használja a képeket és a metaforát. A beszélő azzal kezdi, hogy szemléletesen leírja azt az élményt, amikor a pókot figyeli, amint szövi a hálóját, így az olvasó is osztozik a rajongásában. A második strófában ezeket a képeket metaforává emeli a lélek képletes vágyainak metaforájává: “a hídhoz kell, hogy megformálódjon” és “amíg a fonalszál, amit elhajítasz, meg nem akad valahol”. Még a vers címe is egy leíró kép; a “hangtalan türelmes pók” kifejezés ennek az apró teremtménynek a képét idézi fel, amint tökéletesen mozdulatlanul ül, és várja a pillanatát.
Ebben a versben a pók és a beszélő lelke is hasonló szorult helyzetben van. Képességeiket arra kell használniuk, hogy kapcsolatokat építsenek, értelmes és hatékony kötelékeket keresve. Az első strófában Whitman a pók jellemzése kissé reménytelennek olvasható – a lény “elszigetelt”, és “örökké tekeri” a hálóját, anélkül, hogy ígéretet kapna arra, hogy hatást gyakorolna “hatalmas” környezetére. Azonban, mint Whitman költészetében gyakran, a vers egy optimista gondolattal zárul. Bár nehéz “szüntelenül” keresni a kapcsolatokat, a lelke végül sikerrel jár, és akkor megpihenhet, akárcsak a pók az elkészült hálóval.