Viszkozitás, egy folyadék (folyadék vagy gáz) ellenállása az alakváltozással vagy a szomszédos részek egymáshoz viszonyított mozgásával szemben. A viszkozitás az áramlással szembeni ellenállást jelöli. A viszkozitás reciprokát nevezzük fluiditásnak, az áramlás könnyűségének mértékegysége. A melasznak például nagyobb a viszkozitása, mint a víznek. Mivel a folyadék mozgásra kényszerített része bizonyos mértékig magával ragadja a szomszédos részeket, a viszkozitásra úgy is gondolhatunk, mint a molekulák közötti belső súrlódásra; ez a súrlódás ellenáll a folyadékon belüli sebességkülönbségek kialakulásának. A viszkozitás fontos tényező azon erők meghatározásában, amelyeket a folyadékok kenése és csővezetékekben történő szállítása során le kell küzdeni. Szabályozza a folyadék áramlását olyan folyamatokban, mint a permetezés, a fröccsöntés és a felületbevonás.
Sok folyadék esetében az áramlást okozó érintőleges vagy nyírófeszültség egyenesen arányos a keletkező nyírófeszültséggel, vagyis a deformáció sebességével. Más szóval, a nyírófeszültség osztva a nyírási alakváltozás sebességével állandó egy adott folyadék esetében, rögzített hőmérsékleten. Ezt az állandót dinamikus vagy abszolút viszkozitásnak vagy gyakran egyszerűen viszkozitásnak nevezik. Az így viselkedő folyadékokat Newton-folyadékoknak nevezik Sir Isaac Newton tiszteletére, aki először fogalmazta meg a viszkozitás e matematikai leírását.
A dinamikus viszkozitás dimenziói: erő × idő ÷ terület. A viszkozitás mértékegysége ennek megfelelően newtonmásodperc négyzetméterenként, amit az SI-egységekben általában pascal-másodpercben fejeznek ki.
A folyadékok viszkozitása a hőmérséklet növekedésével gyorsan csökken, a gázok viszkozitása pedig a hőmérséklet növekedésével nő. Így melegítéskor a folyadékok könnyebben, míg a gázok lassabban áramlanak. Például a víz viszkozitása 27 °C-on (81 °F) és 77 °C-on (171 °F) 0,85 × 10-3, illetve 0,36 × 10-3 pascal-szekundum, de a levegőé ugyanezen hőmérsékleten 1,85 × 10-5, illetve 2,08 × 10-5 pascal-szekundum.
Egyes alkalmazásoknál a kinematikai viszkozitás hasznosabb, mint az abszolút vagy dinamikus viszkozitás. A kinematikai viszkozitás a folyadék abszolút viszkozitása osztva a tömegsűrűségével. (A tömegsűrűség egy anyag tömege osztva a térfogatával.) A kinematikai viszkozitás dimenziója a terület osztva az idővel; a megfelelő mértékegység a méter/másodperc. A kinematikai viszkozitás mértékegysége a centiméter-gramm-szekundum (CGS) rendszerben, amelyet Nagy-Britanniában stokesnak, az Egyesült Államokban pedig stoke-nak neveznek, Sir George Gabriel Stokes brit fizikusról kapta a nevét. A stoke-ot másodpercenként egy centiméter négyzetméterben határozzák meg.