Villa Park

Az Aston Lower Grounds, későbbi nevén Villa Park, nem az Aston Villa F.C. első otthona volt. A korábbi helyszínük, a Wellington Road egyre több problémával szembesült, többek között az egyenetlen pályával, a rossz nézőtéri lehetőségekkel, a megközelíthetőség hiányával és a túlzottan magas bérleti díjakkal. Ennek eredményeként 1894-ben a Villa bizottsága tárgyalásokat kezdett az Aston Lower Grounds, “a kerület legszebb sportpályája” tulajdonosaival. Az Aston Hall, egy jakobinus stílusú kastély egykori területén fekvő Lower Grounds az évek során változatos használatban részesült. Eredetileg az Aston Hall tulajdonosának, Sir Thomas Holte-nak a konyhakertje volt, akiről a Holte End nevet kapta, majd később viktoriánus vidámpark lett, akváriummal és nagy csarnokkal. A jelenlegi pálya a Dovehouse Pool helyén áll, egy dísztavon, amelyet 1889-ben leeresztettek. A medence helyére a Lower Grounds tulajdonosai kerékpárutat és sportpályát építettek, amelyet 1889. június 10-én nyitottak meg egy kombinált kerékpáros és atlétikai versenyen, 15 000 néző előtt. A tárgyalások két évig folytak, mire a Villa bizottsága megegyezett a terület tulajdonosával, Edgar Flowerrel, hogy 21 éves bérleti szerződéssel évi 300 fontért bérbe adják az alsó területet, azzal az opcióval, hogy a futamidő alatt bármikor megvásárolhatják a területet. A bizottság azonnal megbízott egy építészt, aki elkezdte elkészíteni a területre vonatkozó terveket, amelyek között szerepelt egy új, 440 yardos (400 méteres) cementkerékpárút építése a meglévő salakos kerékpárút helyett. A fő lelátó a Witton Lane keleti oldalán épült volna, a pálya és a pálya pedig teljesen körbe lett volna kerítve. A stadion utolsó szakaszának építése 1896 végén kezdődött, miután a kivitelezőkkel az árról tárgyaltak. A majdnem kész stadiont több hónapos késéssel, 1897. április 17-én a Blackburn Rovers elleni barátságos mérkőzéssel nyitották meg, amely 3-0-s győzelemmel ért véget, egy héttel azután, hogy az Aston Villa megszerezte a bajnoki és FA-kupa “dupláját”. Az építési munkálatokkal kapcsolatos problémák kijavítása még hónapokig tartott. Ahogy épült, a stadion 40 000 néző befogadására volt alkalmas, akiknek többsége a szabadban, a bankoknál állt.

A ligabajnokság 1899-es megnyerése után a Villa rekordot jelentő 21 000-es átlagos nézőszáma lehetővé tette a klub számára, hogy egy kétlépcsős talajjavítási programba fektessen. Az első szakasz 887 fontba került a Trinity Road felőli teraszburkolat meghosszabbítása; a második szakasz 1300 fontba került, és a pálya körüli összes teraszburkolat újrafektetésével orvosolták azt a tervezési hibát, amely a nézők többsége számára rossz látási viszonyokat okozott. 1911-ben a Villa 8250 fontért megvásárolta a pálya szabad tulajdonjogát, a régi akvárium és a parkoló területén lévő irodaépületeket 1500 fontért, a kocsifelhajtót és a bowling green-t pedig 2000 fontért. Ez volt az első lépcsőfoka a Villa igazgatója, Frederick Rinder által kidolgozott terveknek, amelyekkel a Villa Park befogadóképességét 104 000 főre növelték. 1914 júniusában a Villa Parkban megkezdődött a fejlesztések újabb szakasza, hogy felvegyék a versenyt az ország más pályáin, köztük az Everton Goodison Parkban végrehajtott fejlesztésekkel, ahol éppen akkor készült el egy új, kétszintes lelátó. A fejlesztések első szakaszában eltávolították a kerékpárutat, új padkát építettek a Holte Hotel Endnél (Holte End), és az összes teraszt újraprofilozták, hogy közelebb kerüljön az újonnan négyzetre állított pályához. Rinder a neves építészhez, Archibald Leitchhez fordult az új Villa Park megtervezésével. Közös terveik között szerepeltek a Holte és a Witton végi nagyméretű lelátók, valamint az eredeti viktoriánus Lower Grounds épületeinek beépítése, beleértve az akváriumot és az újonnan megszerzett bowlingpályát. Az első világháború kitörése súlyosan hátráltatta a tervezési és építési erőfeszítéseket.

Az infláció következtében az 1919-es árajánlatok a háború előtti építési tervek megvalósítására 66 000 fontot tettek ki, szemben az 1914-es 27 000 fontos árajánlattal. 1922 márciusára ez az ár 41 775 fontra csökkent, és az igazgatók továbbvitték az új Trinity Road Stand terveit. Az építkezés 1922 áprilisában kezdődött, és a lelátót részben augusztusban nyitották meg. Az építkezés az 1922-1923-as szezonban is folytatódott, a lelátót 1924. január 26-án hivatalosan az akkori York hercege, a későbbi VI. György király nyitotta meg. Rindernek azt nyilatkozta, hogy “fogalma sem volt róla, hogy létezik egy minden szempontból ilyen jól felszerelt – és a labdarúgásnak szentelt – pálya”. A Trinity Road Tribün elkészültekor az egyik legnagyszerűbbnek számított Nagy-Britanniában, ólomüveg ablakokkal, olasz mozaikokkal, az Aston Hall stílusában készült holland nyeregtetőkkel és egy lendületes lépcsőházzal. Több kommentátor, köztük Simon Inglis is Leitch remekművének tartja; a Sunday Times riportere 1960-ban úgy jellemezte, mint a “futball Szent Pánkrását”. A lelátó és a hozzá kapcsolódó 1922-1924-es pályafejlesztések végső költségét 89 000 fontra becsülték, ez az összeg feldühítette a klub igazgatóit, akik vizsgálatot rendeltek el a költségekről, és 1925-ben Rinder lemondását kényszerítették.

A Villa Park még 30 évig nagyjából ugyanabban az állapotban maradt, és egészen az 1950-es évek végéig nem történt jelentősebb fejlesztés. Az 1930-as években a földből és fából készült, fából készült korlátokkal ellátott teraszokat teljesen felváltották a betonteraszok és fémkorlátok, ezt a folyamatot először Rinder kezdte el. 1936-ban 78 évesen visszaszavazták az igazgatótanácsba, miután a klubot a másodosztályba sorolták vissza. Közel 25 évvel az 1914-es mestertervének elkészítése után Rinder újjáélesztette azt, és a fejlesztések harmadik szakaszát kívánta megvalósítani. 1938 decemberében halt meg (Leitch áprilisban halt meg), és építőipari vállalkozását fiára, Archibald Juniorra hagyta. A Holte End teljes átalakítása és bővítése 1939 elején kezdődött meg, ifjabb Archibald felügyelete alatt. Amikor 1939 szeptemberében kitört a második világháború, országszerte leállt minden építkezés. Az akkori megszorító intézkedések miatt szokatlan módon a Villa különleges engedélyt szerzett a Holte End építésének folytatására; Simon Inglis megjegyzi: “Hogy ezt hogyan érték el, arról nincs feljegyzés”. A munkálatok 1940 áprilisára fejeződtek be, és a lelátót azonnal be is molyolták, ahogy a Villa Park átállt háborús szerepére. A Trinity Road Stand légvédelmi óvóhely és lőszerraktár lett, míg a hazai öltöző a Royal Warwickshire Regiment 9. zászlóaljának lövészszázadának ideiglenes otthona lett. A német bombák 20 000 font értékű kárt okoztak a Witton Lane Tribünben, amelyet 1954-re helyreállítottak.

Az 1950-es évek végén négy projektet jelentettek be. A Trinity Roadon lévő régi Bowling Green pavilonból egészségügyi központ lett, az akvárium épületének alagsorát tornateremmé alakították át, négy nagy reflektoroszlopot állítottak fel, és a Villa Parktól 500 yardra (460 méterre) edzőpályát vásároltak. A reflektorokat először 1958 novemberében használták a skót Heart of Midlothian elleni barátságos mérkőzésen. 1962 közepén 40 000 fontot költöttek a Holte End tetőszerkezetére, amely 1922 óta először nyújtott fedelet a Villa Park közönséges teraszszurkolóinak. A Witton Lane Tribün régi, hordó alakú tetejét, amely az 1897-es Villa Park egyetlen megmaradt eleme volt, 1963 nyarán eltávolították, és a Holte Enddel megegyező stílusú, egyszerű, ferde tetővel helyettesítették. A FIFA azzal a feltétellel választotta ki a Villa Parkot az 1966-os világbajnokság három mérkőzésének megrendezésére, hogy a Witton Lane Tribün csak ülőhelyes lett. A játékosok alagútját ketreccel kellett lefedni, míg a pályát 3 yarddal (2,7 méterrel) kiszélesítették. A rendszeres pályafejlesztések és újítások 1969-től kezdődtek az új elnök, Doug Ellis irányítása alatt, aki hozzálátott a Villa Park modern kori átalakításához. A stadion nagy része leromlott és korszerűsítésre szorult; a Villa látogatottsága és pénzügyi helyzete is romlott, mivel 1967-ben elvesztette az első ligás státuszát, és 1970-ben először esett vissza a harmadik ligába. Ellis korszerűsítette az infrastruktúrát, új hangosbeszélő rendszert szerelt fel, vízvezeték-szerelési munkálatokat végzett, amelyek során új mosdókat szereltek fel, felújította a teraszokat, és új jegypénztárat épített. Az ő idejében a Trinity Road Stand régi irodáit vezetői társalgók váltották fel.

A Witton End lelátó felújítása 1976 nyarán kezdődött, egy évvel azután, hogy a Villa nyolc év kihagyás után visszatért az első osztályba. A lelátón 1924 óta nem végeztek nagyobb munkálatokat, és a hátsó része egy földhalom maradt. A kezdeti felújítások során a földet kiegyenlítették, és új betonteraszokat építettek az alsó szinten, hogy előkészítsék a felső szint építését. A második ütem 1977 februárjában kezdődött, és hivatalosan október végén nyitották meg. A lelátó kialakítása és berendezése az akkori viszonyokhoz képest lenyűgöző volt, olyan újdonságokkal, mint a színes üléseken feliratozott “AV” logó és a dupla sornyi vezetői páholy. Az új Witton End lelátó mellett, amelyet North Standnek neveztek el, a Villa Parkban további felújításokat végeztek az egész pályán. A munkálatok költsége 1,3 millió font volt. Ennek eredményeképpen, akárcsak ötven évvel korábban a Trinity Road Stand építésénél, a Villát ismét adósság terhelte. Egy belső vizsgálat megállapította, hogy az 1,3 millió font értékű számlákból 700 000 font nem volt elszámolva. A Deloitte Haskins & Sells könyvelői által készített későbbi jelentés megállapította, hogy a számlák csak 10%-kal voltak felfújva, de “súlyosan megsértették az ajánlott gyakorlati kódexeket és a gyenge helyszíni felügyeletet”.”

A 96 halálos áldozatot követelő Hillsborough-katasztrófára válaszul az 1990. januári Taylor-jelentés azt javasolta, hogy biztonsági intézkedésként 1994 augusztusáig minden nagyobb pályát alakítsanak át ülőhelyesre. A Taylor-jelentés közzétételét követő néhány hónapon belül az első változtatásokat a jelentésnek megfelelően hajtották végre. Az északi lelátón a teraszok helyett 2900 ülőhelyet helyeztek el az alsó sorban, a Holte End tetejét meghosszabbították, hogy több ülőhelyet tudjanak elhelyezni, a Trinity Road Tribün tetejét kicserélték, a Witton Lane Tribünre pedig több vállalati páholy került. Ekkorra mind a négy reflektoroszlopot eltávolították, hogy helyet csináljanak a páholyoknak, illetve előkészítsék az ülőhelyek elhelyezését, és új reflektorokat szereltek fel a Trinity és a Witton lelátókon lévő új portálokon. 1992 februárjában a klubnak a Tanácshoz benyújtott, a Holte Hotel lebontására vonatkozó engedélykérelmét elutasították. Több hónapos tárgyalások után a Villa engedélyt kapott egy új lelátó építésére a Witton Lane-i lelátó helyett. Az új terv azt jelentette, hogy a klubnak át kellett alakítania a Witton Lane-t, és az építési engedély feltételeként 600 000 fontot kellett fizetnie a Witton Lane mentén lévő házak kötelező megvásárlására, valamint az út B-ről A útra való feljavítására, valamint a közművek áthelyezésére. A lelátó 1994 januárjára 5 millió font költséggel teljesen működőképes lett, 4686 ülőhellyel, amivel a Villa Park befogadóképessége 46 005 főre nőtt. Doug Ellis elnök 70. születésnapi gáláján bejelentették, hogy a lelátót átnevezik “Doug Ellis Stand”-ra, ami némi vitát váltott ki a Villa szurkolói körében, mivel néhányan még mindig Witton Lane Standként emlegetik. Ennek ellenére az 1993-94-es szezonban az újonnan átépített Witton Lane Stand a Doug Ellis Stand nevet kapta. A Holte End volt az egyetlen megmaradt lelátó, amely nem felelt meg a Taylor-jelentés követelményeinek, és egy szerkezeti felmérés kimutatta, hogy a meglévő teraszra nem lenne gazdaságos üléseket helyezni. Ehelyett egy új, két szintből álló új lelátó építéséről döntöttek, mindössze négy évvel az új tető megépítése után. A lelátó bontása az 1993-94-es szezon utolsó napján kezdődött. A helyét 1994 augusztusában kezdték el megnyitni, az első, csak ülőhelyes meccsre a Villa Parkban 3000 ülőhelyet foglaltak el az alsó sorban. Decemberre teljesen működőképessé vált, és 13 501 ülőhellyel rendelkezett, így a Villa Park befogadóképessége 40 310-re nőtt. A Holte befejezésekor a Holte volt a legnagyobb egy végi lelátó Nagy-Britanniában.

A következő fejlesztés a Villa Parkban a Trinity Road Stand volt 2000-ben. Ez 1922 óta állt, és számos felújításon és bővítésen esett át. A régi lelátó lebontása az 1999-2000-es szezon utolsó mérkőzése után kezdődött, amely eseményt olyan megfigyelők szomorúsággal fogadták, mint Simon Inglis, aki kijelentette, hogy “az angol futball tájképe soha többé nem lesz ugyanaz”. Az új lelátó nagyobb volt, mint a régi, így a Villa befogadóképessége 39 399-ről a jelenlegi 42 785-re nőtt. Hivatalosan 2001 novemberében Károly herceg nyitotta meg; nagyapja, VI. György nyitotta meg a régi lelátót, 77 évvel korábban, amikor még York hercege volt.