A The Lancet Series on Renal Medicine utolsó tanulmánya a vese regenerációjának kutatásával foglalkozik, valamint azzal, hogy hogyan és lehetséges-e ez az embernél is, mint a halaknál. A cikk szerzői Giuseppe Remuzzi, Ariela Benigni és Marina Morigi, Mario Negri Gyógyszerkutató Intézet, Bergamo, Olaszország.
A növény- és az állatvilág tagjai egyaránt túlélik a károsodásokat olyan regenerációs stratégiáknak köszönhetően, mint például az őssejtes fülkék megőrzése felnőttkorban vagy az őssejt-potenciál indukálása differenciált sejtekben – vagyis olyan sejtekben, amelyek már kialakították végleges formájukat és funkciójukat. Az axolotl – egy Mexikóban található szalamandra – képes végtagjainak elvesztése után regenerálódni. A végtagregeneráció során a szalamandra felnőtt szövetei az amputáció síkjának közelében differenciálatlan progenitor* sejtek zónájává, úgynevezett blastemává alakulnak át, amely a végtag különböző szöveteit alakítja át.
A vese esetében, amely korlátozott belső regenerációs képességgel rendelkezik, a specifikus vese progenitor* vagy őssejtek keresése folyamatban van. Számos vizsgálat jelezte, hogy mindkét sejt létezhet. Az őssejtek esetében a vizsgálatok az őssejtmarkereket kifejező sejtek azonosítására, valamint az őssejtek funkcionális tulajdonságaival rendelkező sejtek megtalálására összpontosítottak a vesében.
A csontvelőből származó felnőtt őssejtek hozzájárulhatnak a vese számos kompartmentjének turnoveréhez és regenerációjához. Ismert, hogy a csontvelősejtek a vesébe vándorolnak, és részt vesznek a normál tubuláris epithelsejt-forgalomban és az akut vesekárosodást követő helyreállításban.
A szerzők szerint: “A vese javítási mechanizmusainak jobb megértése arra ösztönözte a kutatókat, hogy tisztázzák, vajon az akutan sérült vesébe befecskendezett kiegészítő sejtek segíthetik-e a sérült szövetek javítását és regenerálódását, ezáltal felgyorsítva és fokozva a folyamatban lévő természetes gyógyulási folyamatot. A csontvelőből származó vagy vese eredetű felnőtt őssejtek részt vehetnek az akut vesekárosodást követő sejtjavításban és szöveti remodellingben.”
A szerzők azonban azt is megkérdőjelezik, hogy a krónikus vesekárosodás – amelynek számos különböző oka van – szintén javítható-e vagy sem. Tárgyalják az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlókkal és az angiotenzin II I. típusú receptor blokkolókkal (ARB) végzett gyógyszeres kezelés fontosságát a vesekárosodás megelőzésében és regressziójában, azáltal, hogy csökkentik a vesén belüli magas vérnyomást és a vesék fehérje-kiválasztását. Wilmer és munkatársai arról számoltak be, hogy 8 éves ACE-gátló kezelés hat 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegnél stabilizálta a vesefunkciót, és hogy a nefrotikus szindróma egyébként hónapok alatt előre jelezte a végstádiumú vesebetegség progresszióját. Az ebből és más vizsgálatokból származó bizonyítékok arra utalnak, hogy az ACE-gátlók elősegíthetik a vese javulását és regenerálódását – vagyis a közvetlen hatások mellett lehetővé tehetik az őssejtek számára, hogy a vesén belül helyreállítsák az alapjául szolgáló kóros károsodást. E pozitív eredmények ellenére évekig tartó ilyen gyógyszeres kezelésre van szükség ahhoz, hogy a veseműködésben klinikailag érzékelhető előnyök jelentkezzenek. A szerzők szerint az egyik stratégia az ACE-gátlók alkalmazása lehet a vérnyomás-szabályozásra általában ajánlottnál jóval nagyobb dózisban, ARB-vel és diuretikummal kombinálva. Egy ilyen stratégia 112 betegen történő kipróbálása során 56 betegből csak 2 betegnél alakult ki végstádiumú vesebetegség, míg a kontrollcsoportban 56 betegből 17 betegnél.
A szerzők következtetése: “Az emberen végzett vizsgálatok javítani fogják a krónikus vesebetegség progresszióját és regresszióját irányító genetika és a kedvező kimenetelhez kapcsolódó gének megértését. A már rendelkezésre álló, renoprotektív képességgel rendelkező gyógyszerek hatásmechanizmusának jobb megértése megnyitja az utat a vese helyreállításában esetleg szerepet játszó új útvonalak feltárásához. A humángenetikából és a renoprotektív mechanisztikus vizsgálatokból származó felismerések együttesen hozzájárulnak majd a regeneráció patofiziológiája szempontjából releváns génekre irányuló molekulák tervezéséhez, amelynek célja a dialízis vagy veseátültetés helyett a vese regenerációja.”
Giuseppe Remuzzi, Mario Negri Gyógyszerkutató Intézet, Bergamo, Olaszország. T) +39-035 319888 E) [email protected]
Ariela Benigni, Mario Negri Institute for Pharmacological Research, Bergamo, Olaszország. T) +39-035-319888 E) [email protected]
A teljes sorozat 3. tanulmányát lásd: http://press.thelancet.com/renal3.pdf
Jegyzet a szerkesztőknek: * Felnőtt őssejtek vagy progenitor sejtek – jelen vannak a felnőtt szövetekben; klonogén, önmegújító képességgel rendelkeznek, és a származási szövet terminálisan differenciált sejtjeit és más különböző vonalú sejteket hoznak létre. Egyéb meghatározásokért lásd a panel 1311. oldalán a teljes dokumentumot.