MélykutakSzerkesztés
A mélykút jellemzően egy réselt béléssel és egy elektromos búvárszivattyúval ellátott fúrólyukból áll. A mélykútból történő vízszivattyúzás során hidraulikus gradiens alakul ki, és a víz a kútba áramlik, a kút körül egy mélyedési kúpot képezve, amelyben a környező talaj pórustereiben kevés vagy egyáltalán nem marad víz. A mélykutak a legjobban a k = 10-3 m/s és 10-5 m/s közötti áteresztőképességű talajokban működnek; a kúttal elérhető süllyedés mértékét csak a halszivattyú mérete korlátozza.
A mélykutakat egy ásatás köré gyűrűben lehet telepíteni a vízszint csökkentése és a biztonságos, száraz helyszín fenntartása érdekében. Számos egyenlet használható a mélykút víztelenítő rendszerek tervezéséhez, azonban ezek közül sok empirikus adatokon alapul, és időnként hibásan működik. A gyakorlat és a tapasztalat, valamint a víztelenítés alapelveinek szilárd ismerete a legjobb eszköz a sikeres rendszer megtervezéséhez. Egyes víztelenítési helyzetek “annyira gyakoriak, hogy szinte hüvelykujjszabály alapján tervezhetők”.
A mély kutakat a vízadó rétegek vizsgálatára és a talajvíz kutakkal történő elvezetésére is használják.
WellpointsSzerkesztés
A wellpoints kis átmérőjű (kb. 50 mm), alja közelében résszel ellátott csövek, amelyeket a talajba helyeznek, és amelyekből a vizet a víztelenítő szivattyú által létrehozott vákuum szívja el. A kútpontokat jellemzően közeli középpontokban, egy sorban helyezik el egy ásás mentén vagy annak pereme körül. Mivel a vákuum 0 barra van korlátozva, a vízelszívás magassága (a gyakorlatban) körülbelül 6 méterre korlátozódik. A kútpontok szakaszosan telepíthetők, az első szakasz akár öt méterrel csökkenti a vízszintet, a második szakasz pedig alacsonyabb szintre telepítve tovább csökkenti azt. A mély kutak között csordogáló vizet egyetlen sor kútpont gyűjtheti össze a lábánál. Ez a módszer sokkal vastagabb, szivárgási erőktől mentes szélességet biztosít.
A kútpontos lándzsákat általában homokos talajviszonyok esetén használják a talajvíz kivonására, agyagos vagy sziklás körülmények között kevésbé hatékonyak. A lándzsák helyett néha nyílt szivattyúkat alkalmaznak, ha a talajviszonyok jelentős agyag- vagy sziklatartalmat tartalmaznak.
Vízszintes vízelvezetésSzerkesztés
A vízszintes vízelvezető rendszerek telepítése viszonylag egyszerű. Egy árokásó telepít egy perforálatlan csövet, amelyet egy szintetikus vagy szerves anyaggal körbetekert perforált cső követ. A lefolyó hosszát a lefolyó átmérője, a talajviszonyok és a talajvízszint határozza meg. Általában 50 méteres lefolyóhosszúság az általános. A lefolyócső felszerelése után egy szivattyút csatlakoztatnak a lefolyóhoz. Miután a talajvízszintet leengedték, megkezdődhet a tervezett építés. Az építkezés befejezése után a szivattyúkat leállítják, és a talajvízszint ismét emelkedik. Az akár 6 méteres beépítési mélység is gyakori.