Gyermekkori zavarok
A gyermekkori zavarok típusai – Jelek &Tünetek – Kezelések
Az életük látszólag gondtalan volta miatt eddig úgy gondolták, hogy a gyerekek nem szenvednek mentális és érzelmi zavarokban. Vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a gyermekek valójában szenvednek olyan rendellenességektől, amelyekről általában azt gondolták, hogy csak a felnőtteknél fordulnak elő. A tanulási és viselkedési zavarok, a kábítószerrel való visszaélés, az olyan állapotok, mint az autizmus és a depresszió, valamint az öngyilkosság gyakoriak a fiatal népesség körében.
Amikor a gyermekeknél mentális vagy érzelmi zavarok alakulnak ki, a szülők gyakran magukat hibáztatják. A gyermekkori zavarokat azonban valószínűleg számos tényező kombinációja okozza. Fontos, hogy felismerjük a problémát, és minél hamarabb kezelést keressünk. Gyakran ezek az állapotok hatékonyan kezelhetők, lehetővé téve gyermekeink számára, hogy boldog, produktív felnőttekké váljanak.
A gyermekkori rendellenességek típusai
A gyermekeknél gyakori néhány rendellenesség felismerése és megértése az első lépés.
A hangulatzavarok
A súlyos depresszió, a mániás depressziós zavar (más néven bipoláris zavar) és a mánia olyan zavarok, amelyek a gyermek hangulatváltozását okozzák. A depressziót tartják a leggyakoribb mentális zavarnak. Gyakran összetévesztik a “blues”-sal, és ezért kezeletlenül marad. A depressziót számos tényező okozza, a kémiai egyensúlyhiánytól kezdve a környezeti hatásokon át a genetikáig.
A súlyos depresszió miatt az emberek reménytelennek, kimerültnek és haszontalannak érzik magukat. A súlyos depresszió a hangulati változásokon túl az alvás, az étvágy, az önbecsülés, a mindennapi tevékenységek és a fizikai egészség terén is okozhat problémákat.
A mániás depressziós zavar (bipoláris zavar) a mély depressziótól a kóros elragadtatásig vagy “mámorig” tartó ingadozást okoz. A bipoláris zavarban a mániás epizódok során hiperaktivitás, szétszórt gondolatok, könnyű figyelemelterelés, ingerlékenység és vakmerőség is előfordul.
Szorongásos zavarok
A gyermekeknél gyakoriak bizonyos félelmek. Ha azonban ezek idővel nem múlnak el, akkor szorongásos zavarok jelei lehetnek. A szorongásos zavaroknak sokféle formája van, és minden embernél másképp tapasztalhatók. Közös jellemzőjük azonban az állandó rettegés, félelem vagy aggodalom érzése, amely túlmutat a veszélyre adott normális reakciókon.
A fóbiák olyan tárgyaktól vagy helyzetektől való irracionális félelmek, amelyeket ésszerű magyarázatokkal vagy cselekvésekkel nem lehet legyőzni. Nem tévesztendő össze az egyszerű gyermekkori félelmekkel, amelyek idővel elmúlnak, mint például a sötétségtől való félelem, a fóbiák olyan szélsőségesek, hogy jelentős zavart okoznak az áldozat életében.
A specifikus fóbiák jellemzően bizonyos tárgyaktól vagy helyzetektől való félelmek. A leggyakoribbak az állatoktól való félelem, a magasságtól való félelem, a zárt terektől való félelem és a repüléstől való félelem.
A szociális fóbiák miatt az emberek rettegnek attól, hogy megfigyelik vagy megalázzák őket, miközben valami társas jellegű tevékenységet végeznek, például étkezést vagy beszédet tartanak, mert negatív értékelésre számítanak. A szociális fóbiában szenvedők egy része fél és kerüli a másokkal való érintkezést.
Az agorafóbiában szenvedők gyakran pánikrohamot kapnak, és félnek attól, hogy olyan helyzetekbe kerülnek, amelyekben nem kaphatnak segítséget vagy nem tudnak elmenekülni. Gyakran ez a bénító félelem arra készteti az érintetteket, hogy otthonukban maradjanak elszigetelve.
A szeparációs szorongásos zavarra jellemző az intenzív szorongás vagy pánik, amikor elszakadnak a szüleiktől vagy más szeretteiktől. Ez a zavar olyan szélsőséges lehet, hogy megzavarja a normális tevékenységeket. Gyakran előfordul, hogy a szeparációs szorongásos zavarban szenvedő gyermekek a szüleikbe kapaszkodnak, vagy bárhová is mennek, közel maradnak hozzájuk. Lehet, hogy nem hajlandóak kint játszani, egy barátjukkal tölteni az éjszakát, vagy akár megbízásokat teljesíteni. Ezt a rendellenességet fizikai panaszok is jellemzik, mint például fejfájás, hányinger és hányás, sőt szívdobogás és szédülés. A szeparációs szorongás magyarázhatja, hogy sok gyermek miért nem hajlandó iskolába járni.
A magatartási zavarokat tartják a fiatalok pszichiátriai betegségeinek legnagyobb csoportjának. Gyakran a tinédzserkor előtt kezdődnek, és e problémák tüneteit gyakran összetévesztik a fiatalkori bűnözéssel vagy a felnőtté válás zűrzavarával. Néhány gyakori viselkedésforma a lopás, a következetes hazudozás, a kegyetlenség, a szándékos tulajdonrongálás, a fegyverrel vagy anélkül folytatott verekedés, vagy akár a nemi erőszak.
A magatartászavarok biológiai, pszichológiai és szociológiai okait számos tanulmány vizsgálja, de sok más rendellenességhez hasonlóan a magatartászavarokat is valószínűleg több tényező okozza. A magatartászavarok nem múlnak el az életkor előrehaladtával, ezért a kezelés kulcsfontosságú.
Figyelemhiányos zavar
A figyelemhiányos zavar (ADD) befolyásolja a gyermek koncentrációs, tanulási és normál aktivitási képességét. A túlzott aktivitás, a türelmetlenség, az állandó figyelemelterelés, az egyik tevékenységről a másikra való váltás és a nyugtalan alvás jellemző az ADD-re. Ezek a viselkedésformák azonban más problémák, például a megfelelő látás- vagy halláskárosodás, vagy más fizikai vagy érzelmi betegség következtében is kialakulhatnak. Az orvosnak alapos orvosi vizsgálatot kell végeznie az ADD diagnosztizálásához és/vagy más lehetséges problémák kizárásához.
Autizmus
Az autizmus a pervazív fejlődési zavarok közül a leginkább fogyatékosságot okozó, az intellektuális készségeket; az érzékszervekre adott válaszokat; és a kommunikációs képességet érintő rendellenességek sorozata. Az autista gyermekek nem képesek normális kapcsolatokat kialakítani senkivel, beleértve a szülőket is. Csecsemőként ellenállhatnak a szeretetnek, vagy következetesen ragaszkodnak valakihez. Ahogy idősebbek lesznek, előfordulhat, hogy nem keresnek vigaszt, ha bántják őket, és általában egyedül szeretnek játszani. Az autista gyermekek nehezen kommunikálnak, mert nem fejlődik ki a nyelvi készségük. Előfordulhat, hogy nem használják helyesen a szavakat, vagy kialakíthatnak egy teljesen saját nyelvet.
Néha az autista gyerekek ismétlődő testmozgásokat végeznek. Előfordulhat, hogy bizonyos tárgyakkal lesznek elfoglalva, vagy rendkívül ragaszkodnak azokhoz. Az autista gyermekek általában rendet igényelnek a környezetükben, és általában szigorú rutinokat követnek.
Jelek és tünetek
A mentális vagy érzelmi zavarokban szenvedő gyermekek az alábbi viselkedésformák közül egyet vagy többet mutathatnak:
- Az öngyilkosságról való beszéd vagy mások fenyegetése
- Hosszan tartó intenzív feszültség vagy szorongás érzése
- Az étkezési és/vagy alvási szokások hirtelen megváltozása
- Atipikus gondolatok és beszéd
- A hangulat és a viselkedés hirtelen és/vagy szélsőséges megváltozása
- .
- Megvonulás a barátoktól és a családtól
- A kedvenc tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése Energiavesztés
- Fizikai panaszok, amelyek látszólag ok nélkül jelentkeznek
Kezelések
A mentális egészségügyi szakemberek hatékony terápiák és kezelések széles skáláját kínálják, az eljárások és technológiák jelentős fejlődésére támaszkodva. A felnőttek mentális betegségeihez hasonlóan a gyermekkori zavarok általában gyógyszeres kezelés és támogató pszichológiai terápiák kombinációját igénylik, akár kórházban, akár ambulánsan.
A gyermekkori zavarok kezelésére általában gyógyszeres kezeléseket írnak fel, amelyek egyre hatékonyabb eszköznek bizonyulnak. Ez a fajta kezelés gondos orvosi felügyeletet igényel, és az ezekkel a rendellenességekkel kapcsolatos kémiai egyensúlyhiányt célozza meg. Mint minden gyógyszernek, ezeknek a gyógyszereknek is lehetnek mellékhatásaik.
A pszichoterápia a gyermekkori rendellenességekre adott érzelmi reakciókkal foglalkozik. Az élet stresszes eseményeivel való megbirkózás különösen nehéz a mentális vagy érzelmi betegségben szenvedő gyermekek számára. A pszichoterapeuták segítenek a gyermekeknek megérteni érzelmeiket, és magabiztosabban, egészségesebben kezelni problémáikat.
A támogató terápiák számos kapcsolódó tevékenységet foglalnak magukban, amelyek célja a gyermekkori rendellenességek kezelésének fokozása.
A gyógyszeres, pszichoterápiás és támogató terápiák legsikeresebb kezeléseit a gyermek egyéni szükségleteire szabják egy pszichiáter – a gyermekkori rendellenességekre szakosodott orvos – szoros felügyelete mellett.