Miért olyan fontos Ukrajna Oroszország számára?
A két szomszédos ország több mint 1000 éves viharos történelme összefonódott. Ma Ukrajna Oroszország egyik legnagyobb földgázexportpiaca, kulcsfontosságú tranzitútvonal Európa többi része felé, és becslések szerint 7,5 millió orosz nemzetiségű ember otthona – akik többnyire Kelet-Ukrajnában és a Krím déli régiójában élnek. (Összességében Ukrajna 46 millió lakosának mintegy 25 százaléka vallja anyanyelvének az oroszt). Oroszországnak nincsenek természetes határai, mint például folyók és hegyek a nyugati határa mentén, ezért “vezetői hagyományosan a biztonság forrásának tekintik a befolyási övezet fenntartását a környező országok felett” – mondta David Clark, az Oroszország Alapítvány, egy agytröszt elnöke. Ez különösen igaz Ukrajnára, amelyet Oroszország kistestvérének tekint. “Mindenki tudja, hogy az ukránok oroszok” – mondta Szergej Markov, a Kreml tanácsadója. “Kivéve a galíciaiakat” – utalva ezzel a nyugat-ukrajnai ukrán nyelvű lakosokra.
Miért tekintik az oroszok Ukrajnát a sajátjuknak?
Részben azért, mert mindkét nemzet gyökerei az első kelet-szláv államra, a Kijevi Ruszra vezethetők vissza, amely a 9. századtól a 13. század közepéig a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedt. Ezt a középkori birodalmat furcsa módon vikingek alapították – a “rusz” a vörös hajú skandinávoknak adott szláv szó -, akik a 9. században északról söpörtek le, leigázták a helyi szláv törzseket, és fővárosukat Kijevben alapították. A királyság 988-ban tért át a keleti ortodox kereszténységre, megteremtve ezzel a modern orosz egyház alapjait. Egy Ukrajnába küldött francia püspök jelentette: “Ez a föld egységesebb, boldogabb, erősebb és civilizáltabb, mint maga Franciaország”. A 13. században azonban Kijevet mongol hódítók pusztították el, és a hatalom északra, egy Moszkva nevű kis rusz kereskedelmi előőrsre tevődött át.
Mi történt Ukrajnával a Kijevi Rusz bukása után?
A területét a versengő hatalmak felosztották, akik nagyra értékelték a termékeny síkságokat és a gazdag, sötét földet, ami később Ukrajna számára az “Európa kenyérkosara” becenevet hozta. A katolikus Lengyelország és Litvánia évszázadokon át uralta az országot, de a 18. század végére a császári Oroszország megszerezte Ukrajna nagy részét, kivéve Galíciát, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia ellenőrzött. A cárok “kis Oroszországként” emlegették uralmukat, és az 1840-es években megpróbálták eltiporni az erősödő ukrán nacionalizmust, betiltva az ukrán nyelv használatát az iskolákban.
Hogyan szakadt el Ukrajna?
Az első független ukrán államot 1917-ben Kijevben kiáltották ki, miután az első világháború végén összeomlott az orosz és az osztrák-magyar birodalom, de ez a függetlenség rövid életű volt. Az új országot Lengyelország megszállta, és a cárhoz hű erők és Moszkva új bolsevik kormánya, amely az 1918-as oroszországi forradalomban került hatalomra, harcoltak érte. Mire Ukrajnát 1922-ben a Szovjetunióhoz csatolták, gazdasága romokban hevert, lakossága pedig éhezett. A legrosszabb még csak ezután következett. Amikor az 1930-as években az ukrán parasztok megtagadták a kolhozokba való belépést, Joszif Sztálin szovjet vezető tömeges kivégzéseket és 10 millió ember halálát okozó éhínséget rendezett. Ezt követően Sztálin oroszok és más szovjet állampolgárok millióit importálta, hogy segítsenek újra benépesíteni a szénben és vasércben gazdag keletet. Steven Pifer, az Egyesült Államok korábbi ukrajnai nagykövete szerint ez a tömeges migráció segít megmagyarázni, hogy “az ukrán nacionalizmus érzése miért nem olyan mély keleten, mint nyugaton”. A második világháború tovább súlyosbította ezt a megosztottságot.
Mi történt a háború alatt?
Amikor a nácik 1941-ben megszállták Ukrajnát, sok helyi lakos üdvözölte a németeket, mint a szovjetek felszabadítóit, sőt tízezrek harcoltak mellettük, remélve, hogy Adolf Hitler független állammal jutalmazza őket. Később, amikor a nácik rabszolgamunkára kezdték használni az ukránokat, mintegy 2,5 millióan harcoltak Sztálin Vörös Hadseregében. Az ország a második világháború egyik legvéresebb csataterévé vált. Legalább 5,3 millió ukrán halt meg a háborúban – a lakosság mintegy egyhatoda. A megöltek közül mintegy 2,25 millióan zsidók voltak, akiket a nácik és egyes ukrán kollaboránsok egyaránt célba vettek. A háború végén Sztálin a nácikkal való együttműködéssel vádolt ukránok tízezreit deportálta szibériai fogolytáborokba, és további ezreket végzett ki.
Mikor lett Ukrajna valóban független?
1991-ben az ukránok több mint 90 százaléka megszavazta a függetlenség kikiáltását a széteső Szovjetuniótól. Oroszország azonban továbbra is beavatkozott az ország ügyeibe. A 2004-es ukrán elnökválasztáson a Kreml az oroszbarát jelöltet, Viktor Janukovicsot támogatta. A választásokon elkövetett tömeges csalások kiváltották a narancsos forradalmat, amely Janukovicsot távol tartotta a hatalomtól. Az ezt követő vezetők kudarca vezetett Janukovics 2010-es visszatéréséhez. Miután azonban felmondta az Európai Unióval kötött kereskedelmi megállapodást, a múlt hónapban nyugatbarát tüntetők ismét elűzték hivatalából. A világ felháborodása ellenére Vlagyimir Putyin orosz elnök nem valószínű, hogy hagyja, hogy Ukrajna elhagyja országa pályáját. “Oroszország Ukrajna nélkül egy ország” – magyarázza Daniel Drezner, a Tufts Egyetem nemzetközi politika professzora. “Oroszország Ukrajnával együtt egy birodalom.”
Krím: Krím a Kijev és Moszkva közötti harc egyik gyújtópontjává vált, miután orosz csapatok elfoglalták a Fekete-tengerrel határos déli félsziget ellenőrzését. De hogy pontosan miért került ez a régió – amelynek többségi orosz etnikumú lakossága van, és amely Oroszország fekete-tengeri flottájának ad otthont – Ukrajna részévé, az egyfajta rejtély. A félszigetet évszázadokon át Oroszország uralta, amikor Nyikita Hruscsov szovjet vezető 1954-ben hirtelen Kijevnek ajándékozta. Sok orosz úgy gondolja, hogy Hruscsov részegen írta alá a Krím elcsatolását, míg mások szerint az ukrajnai éhínséget próbálta jóvátenni. Az átadás továbbra is mélységesen népszerűtlen az egyszerű oroszok körében, akiknek 56 százaléka a Krímet orosz területnek tekinti, sokkal többen, mint ahányan igényt tartanak Csecsenföldre. “Sokan úgy tekintenek Putyinra, mint aki visszaadta Oroszország erősségeinek egy részét” – mondta Denisz Volkov, egy független orosz közvélemény-kutató. “Szerintem a Szovjetunió elvesztésének gondolatát fogja felhasználni arra, hogy a Krímmel támogatást szerezzen.”