“A lápok fontos és egyedülálló vizes élőhelytípusok. A lápok tőzegképző vizes élőhelyek, amelyek a talajvízre támaszkodnak, és több ezer évre van szükségük a kialakulásukhoz, és ha egyszer elpusztultak, nem lehet őket könnyen helyreállítani. A lápok a biológiai sokféleség gócpontjai is. Gyakran ritka növényeknek, rovaroknak és kisemlősöknek adnak otthont. Az ilyen típusú vizes élőhelyeken nagyobb állatok, mint a szarvasok és a haszonállatok legelnek. A lápok az ember számára is értékesek. Fontosak a talajvíz lefolyásának helyszíneiként, és jó indikátorai a sekély víztartó rétegeknek. A növényzet minden vizes élőhelyen fontos szerepet játszik a tápanyagok újrahasznosításában, az erodálódó talaj visszatartásában és a szennyező vegyi anyagok, például a nitrátok kiszűrésében. Ezen túlmenően a lápok a CO2 okozta globális változás szinte minden forgatókönyvében kiemelt szerepet játszanak, mivel a légköri szén jelentős elnyelői.”
Weixelman & Cooper 2009
A lápok a vizes élőhelyek egyik típusa. A vizes élőhelyek olyan ökoszisztémák, ahol a talajvízszint a legtöbb évben a vegetációs időszak nagy részében a talajfelszínen vagy annak közelében van, és ennek következtében az aljzat rosszul levegőztetett, és a belvíz vagy a telítettség elég hosszú ideig tart ahhoz, hogy a domináns növények azok legyenek, amelyek nedves és redukáló körülmények között is képesek létezni. A hosszú ideig tartó anaerob körülmények korlátozzák a növényi gyökerek, levelek és szárak bomlását, és idővel ez a szerves anyag tőzegtalajt alkotva felhalmozódik. A vizes élőhelyek közé tartoznak a patakok és folyók szegélyei, valamint a tavak partjai. A vizes élőhelyeknek több típusa létezik: mocsarak, lápok, lápok és lápok.
Mocsarak
A mocsarak olyan vizes élőhelyek, amelyekben fás növények dominálnak. A mocsárban a víz a talajvízből vagy vízfolyásokból származik, a talajvízszint jóval a felszín alatt van, így a felszíni réteg levegőztetett, és támogatja a fák és más magas fás növények gyökereit.
Mocsarak
A mocsarak olyan vizes élőhelyek, amelyeket gyakran vagy folyamatosan elönt a víz, és amelyekben az ilyen hidrológiai viszonyokhoz alkalmazkodott lágyszárú növényfajok dominálnak. A víz nagy részét a felszínről kapják, de egy részük talajvíz. A tápanyagok bőségesek, a pH pedig a savanyútól a lúgosig terjedhet. Bőséges a növény- és állatvilág.
Floridai édesvízi mocsár. U.S. Government image.
Nedves mocsárterület a Sacramento folyó kanyarulatánál. A kép az U.S. Backroads jóvoltából.
Mocsarak
Nem minden vizes élőhelyen vannak olyan körülmények, amelyek lehetővé teszik a tőzeg felhalmozódását, de a mocsarak és lápok igen. Mindkettő a tőzeglápok típusa.
A tőzeg olyan szerves anyag (a növények elhalt maradványai), amely vízzel átitatott körülmények között rakódik le a nem teljes bomlás eredményeként. A tőzeg felhalmozódása azért következik be, mert a szervesanyag-termelés mértéke meghaladja a talaj vízzel való elázása miatti bomlás mértékét. A tőzeglápok csak ott alakulnak ki és maradnak fenn, ahol a hidrológiai rendszer tartósan telített talajt eredményez.
A tőzegláp az Egyesült Államokban és Kanadában a talajprofil felső 80 centiméterén belül legalább 20-40 centiméternyi tőzeg felhalmozódásával rendelkező bármilyen tőzeggel borított terület. Európában 30 centiméternyi tőzeg elegendő ahhoz, hogy a területeket tőzeglápnak minősítsék. A tőzeg vastagsága kritikus az ökoszisztéma működéséhez. A tőzegnek elég vastagnak kell lennie ahhoz, hogy nagy mennyiségű vizet tartson meg, és a tőzegben gyökerező növényeknek minden vagy majdnem minden vizüket és tápanyagukat a tőzegtömegből kell nyerniük.
Negyven centiméteres tőzeg, talajprofil a Narthecium területéről, First Fen, Plumas National Forest. Fotó: Catie és Jim Bishop.
Globálisan a vizes élőhelyek 50-70 százaléka tőzegláp. A tőzeglápok az összes vizes élőhelytípus közül a legelterjedtebbek és leggazdagabbak. Több mint négymillió négyzetkilométert, vagyis a szárazföld felszínének három százalékát borítják, és az összes édesvíz tíz százalékát, valamint a világ talajszénjének egyharmadát tartalmazzák, ami kulcsfontosságúvá teszi őket a légköri szén-dioxid szabályozásában. A tőzeglápok a boreális régiókban a legelterjedtebbek. A mohák jól fejlett talajrétegének jelenléte a bőséges bokrokkal vagy üledékekkel együtt, gyér vagy egyáltalán nem fásodó faállomány mellett nagyon egyedivé teszi ezen ökoszisztémák ökológiáját.
A tőzeglápok globális elterjedése. Kép a Nemzetközi Tőzegláp Társaságtól.
A tőzeglápok funkciója a víztárolás, a helyi mezőgazdaság támogatása az állattartás formájában, turisztikai lehetőségek biztosítása, létfontosságú természetvédelmi területek a növények és állatok, különösen a veszélyeztetett fajok számára, valamint a tudományos kutatás. A tőzeglápok közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a helyi közösségeket azáltal, hogy szabályozzák az édesvíz minőségét és mennyiségét, valamint a hidrológiai integritást. Az őslakosok a tőzeglápokat vadnövények gyűjtésére és vadászatra használták.
Mocsarak és lápok
A tőzeglápokat általában két kategóriába sorolják: lápok és mocsarak. Mindkettő állandóan telített vizes élőhely.
A mocsarak csak a légköri csapadékból kapnak vizet és tápanyagot. Így a lápok csak olyan területeken találhatók meg, ahol bőséges a csapadék.
Ponemah Kettle Hole, egy példa a tőzeglápra, Amherst, New Hampshire. Fotó: Linnea Hanson.
A lápok jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot kapnak egy földi vízforrásból. Kaliforniában a nyári száraz éghajlat lehetetlenné teszi a lápok kialakulását. A talajvízzel táplált lápok azonban széles körben elterjedtek a Sierra Nevada hegységeiben, a partvidéken és a Cascades déli részén.
Láp a Pillangó-völgyben tavasszal, Plumas Nemzeti Erdő. Fotó: Harold Carlson.
Mezők
A kaliforniai hegyekben háromféle rét létezik: száraz rétek, nedves rétek és tőzeglápok. Valamennyi rét gyéren vagy egyáltalán nem fásított, és legalább szezonálisan telített talajjal rendelkezik. A tőzeglápokat fentebb tárgyaltuk.
Sáraz rétek
A száraz rétek csak a hóolvadás után néhány hétig nedvesek.
Száraz rét, Cedar Flat, Plumas National Forest. Linnea Hanson fotója.
Nedves rétek
A nedves rétek a nyár egy-két hónapjáig nedvesek, a tőzeglápok pedig jellemzően egész nyáron át telítettek.
Nedves rét, Butterfly Valley Meadow, Plumas National Forest. Fotó: Linnea Hanson.
Mindhárom típus előfordulhat önálló réteken belül és rétkomplexumokat alkotva. A lápok biológiai sokféleségük és hidrológiai jellemzőik miatt fontosak az erdei ökoszisztémában.
Meadow Complex: tó, láp és nedves rét, Helgramite Fen és Shorebird Fen, Plumas National Forest. Catie és Jim Bishop fotója.