The Star-Spangled Banner

Francis Scott Key és a “The Star-Spangled Banner”

Key, aki ügyvéd volt, 1814. szeptember 14-én írta a szöveget, miután végignézte a britek támadását a marylandi McHenry erőd ellen. Key szavait először 1814-ben adták ki egy szélessávban “A McHenry-erőd védelme” címmel. Ezt követően Baltimore környéki újságokban nyomtatták ki azzal a megjegyzéssel, hogy a szavakat a “To Anacreon in Heaven” dallamára kell énekelni. A címet “The Star-Spangled Banner”-re változtatták, amikor még ugyanabban az évben kotta formájában megjelent.

Key dala a polgárháború alatt vált különösen népszerűvé és a hazafiság erőteljes kifejezőjévé, a még mindig új nemzet jelképévé vált tartós nemzeti zászló érzelmes leírásával. 1861-ben a nemzet kettészakadása miatt feldúltan Oliver Wendell Holmes költő ötödik versszakot írt Key dalához. A versszak a háború alatt a dal számos nyomtatásában szerepelt. A dalt 1889-ben ismerte el az amerikai haditengerészet, amely a zászlófelvonáskor és -leengedéskor énekelte, majd 1916-ban Woodrow Wilson elnök az összes fegyveres erő nemzeti himnuszává nyilvánította. A nemzet hivatalos himnuszává azonban csak 1931. március 3-án vált.

A dal számtalan kiadványa az évek során mind a szövegben, mind a zenében eltéréseket mutat. Hivatalos feldolgozást 1917-ben egy Walter Damrosch és John Philip Sousa részvételével működő bizottság készített a hadsereg és a haditengerészet számára. A harmadik strófát a britek iránti udvariasságból szokás kihagyni. Key “The Star-Spangled Banner” eredeti szövege a következő:

O say can you see, by the dawn’s early light,
What so proudly we hail’d at the twilight’s last gleaming,
Whose broad stripes and bright stars through the perilous fight
O’er the ramparts we watch’d were so gallantly streaming?
És a rakéta vörös fénye, a levegőben robbanó bomba,
Az éjjelen át bizonyította, hogy zászlónk még mindig ott van,
Ó mondd, lobog-e még a csillagszóró lobogó
A szabadok országa és a bátrak hazája felett?
A mélység ködén át homályosan látott parton
Ahol az ellenség gőgös serege rettentő csendben pihen,
Mi az, amit a szellő, a tornyos meredély felett,
Amint szeszélyesen fúj, félig elrejt, félig feltár?
Most elkapja a reggel első sugarának fényét,
Most teljes dicsőségében tükröződik a patakban,
Ez a csillagszórós lobogó – lobogjon sokáig
A szabadok országa és a bátrak hazája felett!
És hol van az a csapat, mely oly hivalkodóan esküdött,
Hogy a háború pusztítása és a csata zűrzavara
Egy hazát és egy hazát nem hagy el többé?
Vérük kimosta a szennyet, melybe lépteiket szennyezték.
Semmilyen menedék nem mentheti meg a bérlőt és rabszolgát
A menekülés rémétől vagy a sír homályától,
És a csillagszóró lobogó diadalmasan lobog
A szabadok földje és a bátrak hazája fölött.
Így legyen mindig, ha szabadok állnak
A szeretett haza és a háború pusztulása között!
Boldog győzelemmel és békével dicsérje az ég megmentett föld
A hatalmat, mely nemzetet teremtett és megőrzött bennünket!
Hát győznünk kell, ha igaz az ügyünk,
És ez legyen a mottónk: “Istenben bízunk”
És a csillagszóró lobogó diadalmasan lobogjon
A szabadok földje és a bátrak hazája felett.

Szabadok földje és a bátrak hazája.
Szabadok földje és a bátrak hazája.