A combcsontot érintő sántaság meglehetősen gyakran fordul elő lovaknál, de gyakran kihívást jelenthet ezen állapotok pontos diagnosztizálása. Először is, az összetett anatómia megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy értékelni tudjuk, hogy a lábszárban milyen struktúrák sérülhetnek.
A lábszár a ló legnagyobb ízülete, és az emberi térdnek felel meg. Hasonló csontokkal, szalagokkal és lágyrészekkel rendelkezik, beleértve a térdkalácsot, a meniszkuszokat és a keresztszalagokat. Az ízület stabilitását nagyban segítik az erős patella szalagok, amelyek a patellát a combcsont medialis condylusa fölött rögzítik. A ló lábszárának sajátossága, hogy ez a középső combcsontízület sokkal nagyobb, mint az oldalsó. A három patella szalag segít beakasztani a patellát a helyére, így a ló órákig tud állva pihenni anélkül, hogy az izmait használná, ez a hátsó végtag úgynevezett “maradó apparátusának” része. A lábszárban két ízület található, a legnagyobb a femoropatelláris ízület, valamint a két kisebb laterális és medialis femorotibialis ízület.
Mindkét ízületet összetett szalagok sora támasztja alá, és a combcsont és a sípcsont között meniszkuszok vannak, amelyek segítik, hogy ezek a csontok simán siklanak egymáson, amikor a ló mozog.
Mint mindig, az állatorvos klinikai vizsgálata segít megállapítani, hogy a sántaság oka a lábszár, és az ízületi duzzanatra, a hajlítási tesztekre adott válaszra és gyakran (de nem mindig) a sántaság javulására támaszkodik, miután helyi érzéstelenítőt fecskendeztek az ízületekbe. A röntgen és az ultrahang a leghasznosabb módszerek a lábszárproblémák diagnosztizálására, de csontvizsgálat, és néhány nagy lókórházban MRI és CT is alkalmazható.
A lábszár nagy mozgású ízület, amely nagy sebességnél vagy ugráskor hajlamos a sérülésre. A lábszárat érintő sérülések és állapotok listája széleskörű, de mi most néhány példára koncentrálunk a leggyakoribb problémákra, amelyek az Ön lovát érinthetik.
A fenti táblázatra kattintva kinagyítható.
A történet a hirdetés alatt folytatódik
Ebben a cikkben a lábszársérülések két fő kategóriájával foglalkozunk
1: Femoropatelláris állapotok:
A patella záródása vagy felfelé rögzülése:
A patella záródása nagyon gyakori betegség, különösen póniknál és fiatal lovaknál. Felnőtteknél is előfordulhat, különösen azoknál, akiknek egyidejűleg traumás lábtörzssérülése van, vagy olyan teljesítménylovaknál, amelyeket hirtelen kivesznek a munkából és bokszolnak. Súlyos esetekben az állapot egyszerűen diagnosztizálható, ha megfigyeljük, hogy a végtagot a ló háta mögé tartva a lábszárat “zárva” tartjuk, a ló általában képes magától feloldani ezt a zárat, és a térdkalács egy csattanással felszabadul. Kevésbé súlyos esetekben a patella felszabadulása késhet, és ezek a lovak a hátsó végtagjaik meglehetősen rángatózó mozgását mutathatják. Más enyhe esetekben az egyetlen látható jel lehet a galoppozásra való nem hajlandóság, vagy a gyakori vezetésváltás és a galoppban való ugrálás. A záródó patella kezelése az állapot súlyosságától függ. Kezdetben konzervatív kezelésre kerül sor, amelynek célja a ló kondíciójának és a hátsó végtag izmainak erősítése. A ló helyzetétől függően napi gyakorlás javallott, a legsikeresebb kezelés a hegyi munka, vagy a tüdőzés, lehetőleg puha homokos felületen. Kerülni kell az istállóba zárást, és amennyire csak lehetséges, a karámban való forgolódás ajánlott. Ha ez a konzervatív kezelés nem vezet eredményre, a következő kezelés az állatorvos által az ínszalagok megvastagítására és feszesítésére szolgáló injekció beadása, a leggyakrabban használt szer a mandulaolajban lévő jód. Az esetek többsége reagál e kezelések egyikére vagy másikára. A refrakter esetekben műtétet kell végezni. A jelenlegi módszer lényege, hogy több apró bemetszést ejtenek a patellaszalagba, szintén a szalag megvastagítására és összehúzására tett kísérlettel. Sokáig a választott kezelés a patellaszalag középső részének átvágása volt, de ez súlyos szövődményekkel járhat, például a patellaszalag végének széttöredezésével, és ezért már nem javasolt.
Osteokondrózis
A femoropatelláris ízület különösen hajlamos az osteokondrózisra, és bár úgy véljük, hogy ez már nagyon fiatal korban kialakul, a ló nem mindig mutat klinikai tüneteket, amíg nem kezd teljes értékű munkát. Az ehhez az állapothoz kapcsolódó sántaság változatos lehet, a nagyon enyhe járáshibától a súlyos sántaságig. Az ízület gyakran duzzadt, különösen csikóknál és fiatal lovaknál, és előfordulhat izomsorvadás a negyedek felett. A diagnózis leggyakrabban röntgenvizsgálattal állítható fel. A csontritkulás leggyakoribb helye a lábszárban az oldalsó trochlearis gerinc. A kezelés a sebészi eltávolítás kulcslyuksebészeti beavatkozással (artroszkópia), különösen azoknál a lovaknál, amelyeknél diszkrét töredék van jelen. A prognózis az elváltozások súlyosságától függ. Enyhe elváltozások esetén, amelyek kizárólag pihenéssel és fogva tartással kezelhetők, a prognózis általában jó. A súlyosabban érintett, artroszkópos eltávolítással és öblítéssel kezelt lovak kb. 70%-a lesz képes atletikusan teljesíteni.
A történet a hirdetés alatt folytatódik
Patelláris törések:
A térdkalács törések leggyakrabban a díjlovaglásban versenyző lovaknál fordulnak elő, és általában az okozza, hogy a ló megüti a lábszárát egy terepkerítésen. Ezek a lovak súlyosan sántítanak, és a patella régiója megduzzad. A röntgenvizsgálat megerősíti a diagnózist. A kisebb törésdarabok artroszkópos műtéttel eltávolíthatók, a nagyobb töréseket sebészeti implantátumokkal, például csavarokkal kell helyreállítani. A kis törésdarabok prognózisa jó. Ha a patella több darabra töredezik, a prognózis rossz.
2: Femorotibialis ízületek:
A femorotibialis ízületeket érintő főbb állapotok az arthiritek, csontciszták, meniszkuszszakadások és szalagsérülések.
Artritisz
A combízületi artritisz leggyakrabban a femorotibialis ízületekben fordul elő, de érintheti a femoropatelláris ízületet is. Gyakran más betegségek, különösen a koponya keresztszalag sérülése vagy súlyos trauma következtében alakul ki. Az ízületi gyulladást leggyakrabban röntgenfelvételen diagnosztizálják, de korai esetekben az ízületi nyálkahártyán belüli gyulladás és az ízületi folyadék növekedése ultrahangvizsgálattal is láthatóvá tehető. Mivel ez egy nagy mozgású ízület, az ízületi gyulladás kezelése különösen nehézkes lehet, de az esetek többsége kedvezően reagál az ízületen belüli gyógyszeres kezelésre. E kezelések közé tartoznak az olyan gyógyszerek, mint a kortikoszteroidok és a hialuronsav injekciói, vagy újabban az IRAP® alkalmazása. Az IRAP® egy speciális eljárást alkalmaz, amely felerősíti a szervezet saját gyulladáscsökkentő mediátorait, amelyeket aztán visszaforgatnak az ízületekbe.
Ciszták
A ciszták (szubkondrális csontciszták) leggyakrabban a combcsont medialis condylusában alakulnak ki. Ezek a ciszták jelentős sántasággal és az ízület duzzanatával járhatnak. Jellemzően 4 éves vagy annál idősebb lovaknál fordulnak elő, de bármilyen korú lovaknál előfordulhatnak. Mivel ezek a ciszták általában kapcsolatban állnak az ízülettel, gyakran reagálnak ízületi blokkolásra, bár a közvetlenül a porc alatt lévő csont mennyisége miatt ez nem mindig hatékony a sántaság megszüntetésében. A szubhondrális csontcisztákat röntgenfelvételekkel diagnosztizálják, és a kezelésükre többféle kezelést is alkalmaztak. Sok ló reagálhat az istállóban vagy karámban való pihenésre, a közvetlenül az ízületbe kevéssé vagy egyáltalán nem bejutó cisztákkal rendelkező lovak jól reagálnak erre a konzervatív megközelítésre. A gyógyszerek befecskendezése közvetlenül a cisztákba akár az artroszkópiás műtét idején, akár ultrahangos irányítással, jó sikerarányt mutat a lovak sportszerű állapotának visszaállításában. Legújabban a cisztákba közvetlenül őssejteket is befecskendeznek, de a mai napig nincsenek nagy tanulmányok, amelyek dokumentálnák ennek a kezelésnek a prognózisát.
A történet a hirdetés alatt folytatódik
Meniszkusz-sérülések:
A meniszkusz sérülése a ló lábszárának legsúlyosabb sérülése. A meniszkusz-sérülést szenvedett lovak kezdetben nagyon sánták, de a sántaság idővel gyakran javul. Lovaknál leggyakrabban a medialis meniszkusz sérül, és majdnem minden meniszkuszszakadással rendelkező lónál a meniszkuszt a helyén tartó szalag is sérült. A meniszkusz-sérülések okozta sántaságot szinte mindig súlyosbítják a hajlítási vizsgálatok. Az ultrahang és a röntgen egyaránt értékes eszköz a lovak meniszkusz-sérüléseinek diagnosztizálására, de a legjobb diagnosztikai módszer a lábszár artroszkópia. Ha a sántaság súlyos, vagy ha nem reagálnak erre a konzervatív terápiára, akkor sebészi feltárás szükséges. A lovak körülbelül 50%-ánál lehet visszatérni a teljes értékű sportmunkához, és ez a műtét során észlelt sérülés súlyosságától függ. A lágyrészsérülések kezdeti kezelésének a pihenésnek és az elzárásnak kell lennie, ellenőrzött edzésprogrammal, hogy a lovak fokozatosan visszatérjenek a teljes munkába.
Keresztszalag-sérülések:
Ezek a sérülések leggyakrabban traumás eredetűek és súlyos sántaságot okoznak, duzzanattal a lábszárízületekben. E szalagok sérülését nehéz diagnosztizálni, mivel a szalagok mélyen az ízületben helyezkednek el, bár a jó minőségű röntgenfelvételeken gyakran látható új csontképződés ott, ahol a szalagok a sípcsont elülső részén elhelyezkednek. Leggyakrabban a koponyacsonti keresztszalag érintett, bár bármelyik szalag sérülése előfordulhat, és az emberekkel ellentétben a szalagok részleges szakadása sokkal gyakoribb, mint a szalagszakadás. A legjobb diagnosztikai eszköz az artroszkópiás műtéti feltárás. Még e részleges szakadások esetén is kifejezett ízületi instabilitás lép fel, ami másodlagos ízületi gyulladáshoz vezet. E szövődmény miatt a sportteljesítmény prognózisa ilyen esetekben rossz.
Kollaterális szalagsérülések:
Az erős kollaterális szalagok tartják össze a lábszárízületet. Általában a medialis oldalszalag érintett, de az oldalsó szalag is sérülhet. Ezeket a sérüléseket trauma okozza, és az érintett területen jelentkező fájdalom és duzzanat miatt lokalizálhatók a szalagra. Ezek ultrahanggal tovább jellemezhetők. A szalagok enyhe ficamainak jó a prognózisa 4-6 hét pihenés és további 4-6 hét ellenőrzött testmozgás mellett. Az oldalszalagok teljes szakadásának prognózisa rossz.
Következtetés:
Reméljük, hogy a lábszárat érintő állapotok vázolt leírása hasznos támpontot nyújt, ha a ló lábszársántaságban szenved. Mint bemutattuk, a leghasznosabb diagnosztikai segédeszköz továbbra is a röntgenfelvétel, bár az ultrahang és a szcintigráfia is sokat segíthet. A krónikus esetek prognózisa gyakran bizonytalan, és a másodlagos ízületi gyulladás mindig potenciális probléma ezekben a lovakban.
Ez a The Horse Magazine 2011. júliusi számában jelent meg
.