Ha a Pink Floyd a “Dark Side of the Moon” előtt soha nem vett volna fel albumot, és utána sem vett volna fel többet, ez az 1973-as klasszikus bőven elég lett volna ahhoz, hogy a zenekar még évekig a rekordok könyvében (és a pénzben) maradjon.
A “Dark Side”, mínusz az utolsó, később komponált “Eclipse” című dal, valójában egy négy koncertből álló sorozat során debütált a nyilvánosság előtt a londoni Rainbow Színházban 1972 februárjában, egy évvel az album megjelenése előtt, 1973. március 17-én az Egyesült Államokban és március 24-én az Egyesült Királyságban.
A megjelenési dátum úgy tűnik, némi vita tárgya, sokan március 24-ét állítják az amerikai dátumnak; március 13-át is jelentették már amerikai dátumként. A zenekar hivatalos webáruháza (https://shop.pinkfloyd.com/store) március 1-jére állapodott meg. Március 17. és 24. a Capitol Records hivatalos dátuma. Mindenesetre furcsa, hogy 1973-ban mind a 17., mind a 24. szombatra esett!!!
Az első nyilvános előadás idején az egész darabot valójában “Eclipse”-nek hívták. A nevet “Dark Side of the Moon”-ra változtatták, annak ellenére, hogy a Medicine Head együttes már a Floyd előtt kiadott egy albumot ugyanezzel a címmel.
A zenekar első összefüggő “konceptalbuma”, a “Dark Side” azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a modern élet mindennapi nyomása hogyan vezethet őrülethez.
Voices
Elszórtan, látszólag véletlenszerű párbeszédek, néha gyakorlatilag a tudatküszöb alatt keverve. A részleteket a zenekar által készített, be nem próbált interjúk sorozatából származnak, amelyeket olyan emberekkel készítettek, akik történetesen az EMI Abbey Road stúdiójában tartózkodtak abban az időben. Zenészeket, roadokat, még a létesítmény portását is leültették egy mikrofon elé, és olyan kérdéseket tartalmazó kártyákat mutattak nekik, mint “Mikor voltál utoljára erőszakos?” és “Mikor ütöttél meg utoljára valakit?”. A válaszaikból részleteket szórtak az albumra.
A mániákus nevetés Roger the Hat-tól, egy másik zenekar road managerétől származott, míg a portás Jerry Driscoll volt az, aki a lemezen a következő mondattal búcsúzott: “A Holdnak nincs sötét oldala, tényleg. Ami azt illeti, minden sötét”, miközben a második oldal végén a szívdobbanás lassan elsötétül. A Beatle Paul McCartney-t is meginterjúvolták, bár az ő gondolatai nem kerültek fel az albumra.
A “Dark Side”-t 1972. június 1. és 1973. január között készítette a zenekar, a hangmérnöki munkát pedig Alan Parsons végezte. Parsons, akárcsak a Floyd egykori producere, Norman Smith, már dolgozott a Beatles-szel, és később megalapította a The Alan Parsons Project stúdióegyüttest, amelynek volt egy maroknyi slágere, és a Floydhoz hasonlóan a Hipgnosis tervezőcsapatot alkalmazta számos albumborítójának elkészítéséhez. Parsons emellett Al Stewart, az Ambrosia, Paul McCartney és a Hollies számára is készített anyagokat.
Parsons, aki heti 35 font fizetést kapott a szerepéért, nagyrészt felelős volt számos hangeffektért, leginkább az első oldalon található “Time” című számot bevezető óra-montázsért. A montázst azért vette fel, hogy demonstrálja a kvadrofonikus hangzás erejét. (A Floyd készítette a “Dark Side” quad változatát, valamint az 1970-es “Atom Heart Mother”-t és az 1975-ös “Wish You Were Here”-t.)
Kereskedelmi siker
Az album volt az együttes első number one-ja az Egyesült Államokban. A “Money”, az “Any Colour You Like”-val alátámasztva a 13. helyig jutott az amerikai Billboard kislemezlistán. 45-ös számként jelent meg az “Us and Them”, amely eredetileg “The Violent Sequence”-ként íródott a “Zabriskie Point” filmzenéjéhez, de a rendező elutasította, a “Time”-mal alátámasztva, amely a 101. helyig jutott. De végül az album hosszú élettartama lesz az, ami a Pink Floyd és az egész zeneipar számára is olyan jellegzetessé teszi, mint bármi más.
A “Dark Side” végül rekord hosszú ideig, 15 évig, összesen 724 hétig maradt az amerikai Billboard albumlistán, mielőtt 1988. július 23-án lekerült onnan. Bár az album már korábban is rendszeresen kiesett a listáról, hogy aztán egy újabb héten visszatérjen, a Billboard listájának felépítésében bekövetkezett változás biztosította, hogy ezúttal az album nem térhetett vissza. (Valójában a “Dark Side”-nak volt egy fenomenálisan hosszú egymást követő futása: Minden idők negyedik legkelendőbb albuma maradt, Michael Jackson “Thriller”-je, a “Saturday Night Fever” filmzenéje és a Fleetwood Mac “Rumours”-ja mögött. Ironikus módon az album csak azért kapta meg a félmillió eladott példányt jelölő aranylemezt, mert 1976. január 1-je előtt jelent meg, amikor a lemezipar bevezette a “platina” jelölést, ami egymillió eladott példányt jelent.”
Ikonikus grafika
A borító, amely egyike a Hipgnosis által a zenekar számára készített számos borítónak, az együttes elképesztő fényjátékáról szóló hírnevére utal. Ez volt az egyik a sok közül, amit a tervezőcsapat az együttes számára készített. Amikor bemutatták a zenekarnak, pillanatok alatt a többi közül ezt választották ki.
Az LP-kapufa felnyitásakor – igen, az LP-knek vannak bizonyos előnyei a kompakt lemezekkel szemben! – a spektrum a borító belső oldalán folytatódik, majd ismét körbejárja a hátlapot, és végül ismét összekapcsolódik az elülsővel. Ily módon a design az albumot kezdő és lezáró szívdobbanást jelzi, egy olyan ciklikus mintát hozva létre, amelyet a Floyd más albumokon is megismételt, leginkább az 1979-es “The Wall”-on.
A minta ráadásul akkor is megismétlődik, ha több LP-t nyitunk fel, és egymás mellé helyezzük őket. A Hipgnosis korábban már használta ezt a mandala-koncepciót az East of Eden “New Leaf” (1971) és a The Nice 1970-es “Five Bridges” című albumának tervezésénél. Folytatná a témát a “Tales of Mystery and Imagination” című albumon: Edgar Allan Poe” (1976), a The Alan Parsons Project első albuma.
Véletlenül, ha alaposan megnézzük a prizmán megtörő fényt, észrevehetjük, hogy egy szín, a lila, hiányzik. Storm Thorgerson, a Hipgnosis munkatársa elmondta, hogy a csapat szándékosan hagyta ki az árnyalatot, mert úgy gondolta, hogy az nem olvasható megfelelően.
A “Dark Side” pszichológiai hatása a zenekarra jelentős volt. Az album kereskedelmi és kritikai siker volt, és – nem meglepő módon – nehéz volt követni.