Készülünk August Wilson American Century Cycle című történelmi felolvasó- és hangfelvételi sorozatának elindítására a Greene Space-ben, amely augusztus 26-án kezdődik és szeptember 28-ig tart. Az évek óta készülő projekt az első alkalom, hogy egy szervezet megkapta a Pulitzer-díjas drámaíró afroamerikai életről szóló, évszázadot átfogó krónikájának mind a 10 darabjának rögzítési jogát.
Mielőtt elkezdenénk Wilson örökségének ünneplését – és mielőtt egy új generációval ismertetnénk meg műveit – frissítsük fel a drámaíróról szerzett ismereteinket a rövid alapismeretekkel.
1. Wilson 101
August Wilson amerikai drámaíró, aki leginkább a 20. századi afroamerikai tapasztalatokat megörökítő, 10 darabból álló, példátlan ciklusáról ismert. Mindegyik darab más-más évtizedben játszódik, és együttesen Century Cycle néven váltak ismertté. “Tedd össze őket” – mondta egyszer Wilson – “és máris megvan a történelem”. (Fotó: Sarah Krulwich)
2. Az évszázad-ciklus
Wilson egy évszázadnyi afroamerikai küzdelmet és diadalt tár fel darabjaiban, kezdve a századfordulós szabadság összetett narratívájával (Gem of the Ocean) és befejezve az 1990-es évek asszimilációjával és az elidegenedés érzésével (Radio Golf). (Fénykép: Joe Turner Come and Gone című darabja a Yale Repertory Theatre-ben. William B. Carter, 1986. A Yale Repertory Theatre jóvoltából.)
3. The Hill District
Egy kivételével Wilson összes darabja – Ma Rainey’s Black Bottom – Pittsburgh Hill Districtjében játszódik, abban a gazdaságilag nyomott negyedben, ahol Wilson 1945-ben született, és ahol fiatal éveit töltötte. “Mint a legtöbb embernek, nekem is van egyfajta gyűlölet-szerelem viszonyom Pittsburghhöz” – mondta egyszer. “Ez az otthonom, és időnként hiányzik, és borzasztóan izgalmasnak találom, máskor pedig el akarom kapni az első dolgot, aminek kerekei vannak”. (Fotó: August Wilson gyermekkori otthona)
4. Pulitzer-díjak
Wilsonnak két darabja is elnyerte a Pulitzer-díjat drámáért – a Fences (1987) és A zongoralecke (1990). (Fénykép: James Earl Jones és Mary Alice a Fences című filmben. Paul J. Penders, 1985. A Yale Repertory Theatre jóvoltából)
5. A tíz darab
Wilson valójában nem egy tíz darabos ciklust akart írni. Elmondása szerint megírta az 1971-ben játszódó Jitney-t, az 1941-ben játszódó Fullerton Streetet és az 1927-ben játszódó Ma Rainey’s Black Bottomot. Wilson azt mondta, azt gondolta magában: “Három darabot írtam három különböző évtizedben, miért ne folytathatnám ezt?”. (Fénykép: Theresa Merritt a Ma Rainey’s Black Bottom című darabban a Yale Repertory Theatre-ben. William B. Carter, 1984. A Yale Repertory Theatre jóvoltából)
6. Wilson a Broadwayn
Wilson kilenc darabját mutatták be New Yorkban a Broadwayn, kezdve az 1984 októberében bemutatott Ma Rainey’s Black Bottom című darabbal. A mai napig a Jitney az egyetlen Wilson-darab, amelyet még nem mutattak be a Broadwayn. (Fénykép: August Wilson “Jitney” című darabja a True Colors Theatre-ben, Atlanta 2010. A True Colors Theatre jóvoltából)
7. A négy B
August Wilson soha nem tanult hivatalosan színházat. Gyakran magyarázta, hogy a négy B-ből kapta az oktatását: a bluesból, Romare Bearden festőművész művészetéből, valamint Amiri Baraka költő és Jorge Luis Borges író/költő írásaiból. “A drámaírásom alapja a költészet” – mondta egyszer Wilson.”
8. A blues és Bessie
Wilson a blues nagyja, Bessie Smith “Nobody in Town Can Bake a Sweet Jelly Roll Like Mine” című dalát tartotta a munkásságára legnagyobb hatással lévő dalok között. Azt mondta, hogy meghatározó pillanat volt, amikor először hallotta: felismerte a költészetet a fekete Amerika mindennapi nyelvében, és ez adta neki az ihletet és a szabadságot, hogy ezt a nyelvet használja a saját írásaiban.
9. Wilson közönsége
Wilson gyakran mondta, hogy nem a fekete vagy a fehér közönségnek ír, hanem inkább az amerikai fekete tapasztalatról. “És ebben a tapasztalatban, mivel emberi tapasztalatról van szó” – mondta – “minden egyetemesség benne van.”
10. Wilson harcosai
Wilson nagy hatással volt azoknak a színészeknek a karrierjére, akik az ő darabjaiban kezdték pályafutásukat. Ahogy John Lahr, a New Yorker drámakritikusa írta: “Az ő közönségvonzereje egymaga ledöntötte a falat más fekete művészek előtt, akik közül sokan egyébként nem dolgoznának a mainstreamben”. (Fénykép: Mary Alice, James Earl Jones és Courtney Vance a Fences című darabban a Yale Repertory Theatre-ben. William B. Carter, 1985. A Yale Repertory Theatre jóvoltából)
11. Egy lyuk az amerikai színházban
2005. április 28-án, egy nappal Wilson 60. születésnapja után, a Yale Repertory Theatre-ben megnyílt Wilson utolsó darabciklusa – Radio Golf-. Augusztusban jelentette be, hogy operálhatatlan májrákot diagnosztizáltak nála, és alig két hónappal később, október 2-án meghalt. Halálának hatásáról Peter Marks, a The Washington Post munkatársa azt írta, hogy Wilson “nem egyszerűen egy űrt hagyott az amerikai színházban, hanem egy hatalmas, tátongó sebet, amely arra vár, hogy egy még fel nem bukkanó, tágas, költői drámaíró összevarrja.”
