Gyorstények
Tudományos név: Coregonus clupeaformis
- A tó fehérhalai általában 17-22 hüvelykig nőnek és 1.5-4 font
- Szilveres színű, halványzöld-barna hátú
- A lazacokkal, pisztrángokkal rokon, és a süllőhöz
- Népszerű és értékes kereskedelmi hal
- A Nagy-tavakban őshonos
Élettörténet
A tavi fehérhalak benti, hűvös vizű halak, amelyek elsősorban Diporeával, néhány kisebb hallal és halikrával táplálkoznak. A fehérhalak novemberben és decemberben ívnak, általában a sekély vizekben. A vízhőmérséklet emelkedésével a tavi fehérhalak a Nagy-tavak sötét, hűvös mélységeiben sereglenek, és néha akár 200 láb mélyre is visszahúzódnak.
A fehérhalakra jellemző, hogy kis fejük van, az alsó állkapocs fölött tompa ormányukkal, és nem olyan feltűnőek, mint lazac és pisztráng rokonaik. Az idősebb halaknál gyakran kialakul egy húsos dudor a vállaknál, ami a kis fejet még kisebbnek tünteti fel.
Az éghajlatváltozás
A vízhőmérséklet és a tavi fehérhalak toborzása (túlélése) közötti kapcsolatnak jelentős következményei vannak a halászatra nézve az éghajlatváltozással összefüggésben. Az éghajlatváltozás várhatóan akár 7°F-kal is megnöveli a Nagy-tavak felszíni vízhőmérsékletét. A tavaszi hőmérséklet és a toborzás közötti pozitív kapcsolat azt sugallja, hogy a Nagy-tavakban megnövekedhet a tavi fehérhal termelés, ha a lárvák számára rendelkezésre állnak a táplálékforrások. Az őszi hőmérséklet és a toborzás közötti negatív kapcsolat azonban, amely valószínűleg a megnövekedett viharos eseményekre vezethető vissza, gátolhatja az ikrák túlélését és a tavi fehérhal termelését. Akárhogy is, a tavi fehérhal-populációban bekövetkező potenciális változások jelentős következményekkel járnak a halászok és az e halászattól függő közösségek számára.
Történet
A szerény, ezüstös-barna hal évezredek óta csendben eltartja az embereket a Nagy-tavakban – és teszi ezt ma is. A korai amerikai őslakosok a Nagy-tavak fehérhalából füstölt port készítettek pörköltbe, levesekbe és halpástétomokhoz; a port friss áfonyával is keverték. Az Ojibwe szó a Nagy-tavak fehérhalára az Atikamig.
A korai felfedezők megismerték a fehérhalat, és nagyszerű táplálékforrásként dicsérték. Antoine de la Mothe Cadillac írta 1695 körül: “Ráadásul ennél jobb halat nem lehet enni, és a legtisztább, legtisztább és legtisztább vízben fürdik és táplálkozik, amit bárhol látni lehet. Ez a legfinomabb hal a tavakban”. (idézet Vernon Kinietz The Indians of the Western Great Lakes 1615-1760 című művéből, University of Michigan Press, 1940).
Kereskedelmi és sporthorgászat
A Nagy-tavak kereskedelmi halászata számára az Egyesült Államokban és Kanadában a fehérhalak termelik a legnagyobb bevételt. A kereskedelmi halászatot nagyrészt a nyíltvízi szezonban kihelyezett csapdahálókkal és kopoltyúhálókkal végzik.
A kereskedelmi fogásokban szereplő átlagos méretű fehérhalak 17-22 hüvelyk hosszúak és 1,5-4 font súlyúak. A legnagyobb feljegyzett egyed súlya meghaladta a 42 fontot, és 1918-ban fogták ki a Superior-tóból.
Noha a tavi fehérhalat általában nem tartják vadászhalnak, az utóbbi években elterjedési területének számos részén aktív sporthorgászat folyik. A horgászok általában halikrával csalizott kis horogra fogják.
A Michigan Sea Grant a Nagy-tavak egész területén együttműködik a kereskedelmi célú fehérhal-halászattal az őshonos faj népszerűsítése érdekében. Ha többet szeretne megtudni ezekről a marketingtevékenységekről, olvassa el a Michigan Sea Grant Upwellings hírlevelének 2009. februári számát.
Asztali ételek
A tavi fehérhal, akárcsak a kezdeti időkben, kiválóan fogyasztható. Édes, könnyű íze van, amelyet sokan, akik “nem szeretik a halat”, is értékelni tudnak. Enyhessége sokféle ételhez illik, miközben szinte bármilyen főzési módhoz alkalmazkodik. A nagy-tavi fehérhal több omega-3 zsírsavat tartalmaz, mint a rózsaszín és a zokni lazac. A gyakori fehérhaltermékek közé tartozik a friss filé, a füstölt filé, a fagyasztott filé, a halpogácsák, a mártások és kenőanyagok, valamint a kolbászok.
Nézze meg a Michigan Sea Grant fehérhal szakácskönyvét, a Wild Caught and Close to Home: Selecting and Preparing Great Lakes Whitefish (Vadon fogott és közel az otthonhoz: A Nagy-tavak fehérhalának kiválasztása és elkészítése) címűt, amely a könyvesboltban kapható.
Restoration
Míg a Nagy-tavak bizonyos részein továbbra is bőséges a fehérhalállomány, más területekről már eltűnt a természetes elterjedési területén belül. Úgy tűnik azonban, hogy az élőhely-helyreállítási kezdeményezések ösztönözték az ívást. Például 2006-ban a kutatók ívó tavi fehérhalakat és megtermékenyített fehérhal ikrákat fedeztek fel a Detroit folyóban, miután számos halszaporodó zátonyt telepítettek, valamint évtizedekig tartó szennyezésmegelőzési és -helyreállítási munkálatokat végeztek. Az általuk talált ikrák voltak az első dokumentált bizonyítékai a Detroit folyóban 1916 óta a tavi fehérhal ívásának.