Blanco törészónaSzerkesztés
A Blanco törészóna a Juan de Fuca gerinc és a Gorda gerinc között húzódó törészóna. A törészóna meghatározó eleme a 150 km hosszú Blanco-gerinc, amely egy nagy szögű, derékszögű, jobb oldali csapás-csúszásos törés, némi dip-slip töréskomponenssel.
Charlie-Gibbs törészónaSzerkesztés
A Charlie-Gibbs törészóna két törészónából áll az Atlanti-óceán északi részén, amelyek több mint 2000 km hosszan húzódnak. Ezek a törészónák összesen 350 km-t tolják el a Közép-atlanti gerincet nyugat felé. A Közép-atlanti gerincnek a két törésvonal közötti szakasza szeizmikusan aktív.
Mendocino törésvonalSzerkesztés
A Mendocino törésvonal több mint 4000 km hosszan húzódik Kalifornia partjainál, és elválasztja a Csendes-óceáni és a Gorda lemezt. A törészóna északi oldalán a bathymetriás mélységek 800-1200 m-rel sekélyebbek, mint a déli oldalon, ami arra utal, hogy a gerinctől északra fekvő tengerfenék fiatalabb. Ezt geológiai bizonyítékok is alátámasztják, mivel a gerinctől északra 23-27 millió évvel fiatalabb kőzeteket találtak, mint délre.
Romanche törésvonalSzerkesztés
A Romanche-árok néven is ismert törésvonal az Atlanti-óceán északi és déli részét választja el. Az árok 7758 m mélyre nyúlik, 300 km hosszú és 19 km széles. A törésvonal több mint 640 km-rel tolja el a Közép-atlanti gerincet.
Sovanco törésvonalSzerkesztés
A Sovanco törésvonal egy dextrális-csúszásos transzformációs törésvonal, amely a Juan de Fuca- és az Explorer-hát között fut a Csendes-óceán északi részén. A törésvonal 125 km hosszú és 15 km széles.