A chum lazac kemény harcos és szívesen lecsap a legyekre.
Fotó: Chris Morgan, www.twosherpas.com
A chum lazac (Oncorhyncus keta) a legtöbb horgász számára csak a vörös, lila és fekete színű, egyedi “tigriscsíkos” minták miatt ismerős, amelyeket az ívó halak az oldaluk mentén alakítanak ki. Mivel ez a faj nem a kiváló étkezési minőségéről ismert, népszerűsége a kívánatosabb kínai lazacokhoz, zokni és coho lazacokhoz képest csekélyebb. A chumlazac azonban méretét tekintve a második helyen áll a kínaiak után, könnyen veszi a legyet, és harciasan küzd a felszerelést felégető futásokkal.
Kiterjedés és élettörténet
A chumlazac egykor talán az összes csendes-óceáni lazacféle közül a legelterjedtebb volt, és még mindig ez a faj rendelkezik a legszélesebb természetes földrajzi területtel: az észak-amerikai és az ázsiai kontinensen egyaránt őshonos, és messzebb ívik a Jeges-tengerben, mint más fajok. Eredetileg a kaliforniai Monterey-ig lehetett megtalálni, de az Arany Államban ma már csak apró, időszakosan ívó populációk élnek. Az Oregon északi részén található Tillamook-öböl ma már a faj tényleges elterjedési területének déli végének számít az Egyesült Államokban, és a washingtoni partok mentén is vannak halászható populációk. Ázsiában a süllő Koreától és Japán északi részétől északra, egészen Szibériáig megtalálható.
A süllő három-hat év után tér vissza szülővizeibe ívásra. A többi csendes-óceáni lazaccal ellentétben a csukák általában a folyók torkolatánál vagy alsó szakaszainál ívnak, két kivételtől eltekintve – a Yukon folyótól és az oroszországi Amur folyótól -, ahol akár 2000 mérföldet is utaznak felfelé a folyón. A Yukon folyóban két különböző, “nyári” és “őszi” csukáknak nevezett futás van, amelyek közül az utóbbiak idősebbek, nehezebbek és messzebbre utaznak a folyón felfelé.
A csukáknak van a legszélesebb elterjedése a csendes-óceáni lazacok közül.
Fotó az nmfs-en keresztül.noaa.gov
A kikelés után a fiatal csukalószok mindössze néhány napot vagy hetet töltenek az édesvízben, mielőtt levándorolnának az óceánba, ahol néhány hónapig sekély angolnafű-ágyakban élnek, mielőtt kimerészkednének a nyílt óceánba. Ezzel szemben más fajok ivadékai akár két évet is eltöltenek az édesvízben.
Mit jelent a név?
A sima lazacot sokféle néven ismerik, amelyek közül néhányat a legtöbb ember félreért. A “Chum”-nak például semmi köze az apróra vágott halcsalihoz, hanem a Chinook Jargon (egy 19. századi kereskedelmi nyelv, amely a Columbia folyó alsó medencéjében élő Chinook indián törzs szókincsén alapszik) tzum – jelentése “foltos” vagy “megjelölt” – szavának angolosítása. A faj neve “kutyalósz” a hím halaknak az ívás során kialakuló jelzett agyarai miatt, nem pedig azért, ahogy egyesek állítják, mert a halak annyira ízetlenek, hogy kutyákkal etetik őket. Oroszországban a faj neve “Keta lazac”, a kelet-szibériai evenki nyelvből. Végül a “calico salmon” egyértelműen az ívó halak többszínű mintázatára utal.
Taktika és legyek
A chum lazacok általában 7 és 15 font között vannak Alaszkában, bár gyakran nagyobbak a British Columbia partvidékén, és kisebbek elterjedési területük déli részein. A világrekord hal – amelyet 1995-ben fogtak a BC-beli Edye Passnál – 35 fontot nyomott. Alaszka nyugati részén július a főszezon, de a csukák általában az utolsó fajok, amelyek a Csendes-óceán északnyugati részén az édesvízbe kerülnek, általában október végén kezdődik. Ugyanaz a taktika, amelyet a kínai lazacok esetében alkalmaznak, mint például a nagy streamerek mélyen, a lágyabb vízben, az áramlás szélén történő lengése, jól működik a folyók alsó szakaszán a csukák esetében is. A legjobb választás az élénk színű legyek – különösen a chartreuse és a rózsaszín -, amelyek sok mozgást mutatnak. Folyásirányban feljebb a holtan sodródó vagy lassan rángatózó fényes legyek finomabb halakat csábíthatnak.