A társas viselkedés előnyei
Úgy tűnik, a társas viselkedés számos előnnyel jár azok számára, akik gyakorolják. Tanulmányok kimutatták, hogy sok állat sikeresebben talál táplálékot, ha csoportosan keresnek. Ez különösen akkor igaz, ha a táplálékforrások csak bizonyos helyeken csoportosulnak. Ha több egyed együttműködik a keresésben, nagyobb az esélye, hogy valamelyikük megtalálja a táplálékhalmazt. Bizonyos esetekben a csoportos táplálékkeresés megkönnyíti a zsákmány elfogását. A delfinekről ismert, hogy körbevesznek egy halrajokat, és felváltva ugranak be a közepébe, hogy megegyék a középen rekedt halakat. Sok ragadozó összefog, amikor nagy zsákmányt próbál elkapni. Például farkasok
együtt vadásznak, amikor jávorszarvasra vadásznak, az oroszlánok pedig együtt vadásznak, amikor nagy zsákmányra, például gnukra vadásznak. Amikor ezek az állatok sokkal kisebb zsákmányra vadásznak, gyakran egyedül vadásznak.
Sok állat részben a védelem érdekében él társas csoportokban. Bár egy pávián nem biztos, hogy képes lenne visszaverni egy leopárdot, egy csapat pávián gyakran képes rá. Ráadásul, ha több egyed együttműködik, néhányan őrszemként szolgálhatnak a veszélyt keresve, amíg a csoport többi tagja eszik vagy alszik. A prérikutyáknál és a nagy varjúrajoknál általában néhány egyed őrködik, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy egy prérikutyaváros vagy egy varjúraj ellen lopakodjanak.
Sok zsákmányfaj, mint például a halrajok és a parti madárrajok, olyan csoportokban utaznak, amelyekben a mozgásuk erősen koordinált. Az egész csoport gyorsan mozog, egy egész csoportként suhan egyik irányba, majd a másikba, mintha valamilyen módon fizikailag mindannyian kapcsolatban állnának egymással. Úgy gondolják, hogy ez a viselkedés zavart okoz a ragadozó számára. A ragadozóknak általában egyetlen egyedet kell kiválasztaniuk a csoportból, amelyre összpontosítanak, és megpróbálják elkapni. Úgy vélik, hogy egy gyorsan mozgó és forgó halraj, madárraj vagy antilopcsorda nagyon megnehezíti a ragadozó számára, hogy egyetlen egyedre összpontosítson. Ha azonban egy egyed nem képes lépést tartani a csoporttal, akkor a ragadozó képes lesz rá összpontosítani, és általában sikerül is elkapnia.
Egyes állatok társas csoportokat alkotnak, hogy megkönnyítsék az utazást. A kanadai ludak és más madárfajok jellemzően V alakzatban repülnek. Akárcsak a kerékpárosok, akik egymás mögött haladnak, hogy csökkentsék a légellenállást, a ludak is alakzatban repülnek, hogy csökkentsék a szelet, amivel találkozniuk kell. Ebben a helyzetben a vezető madárnak van a legfárasztóbb feladata, ezért általában több madár felváltva vezeti a V alakzatot. Egyes állatok hideg időben egymás közelében gyülekeznek, hogy melegen tartsák magukat. A kismadarakról néha ismert, hogy olyan szorosan összebújnak, hogy egyetlen nagy madárlabdát alkotnak.