A szkíphozoák általában négyrészes szimmetriát mutatnak, és egy mezoglea nevű belső zselatinos anyaggal rendelkeznek, amely a csontvázhoz hasonló szerkezeti integritást biztosít. A mezoglea mozgékony amőboid sejteket tartalmaz, amelyek az epidermiszből erednek.
A szkíphozoáknak nincsenek tartós kemény részeik, beleértve a fejet, a csontvázat és a légzésre vagy kiválasztásra specializált szerveket. A tengeri medúzák akár 98%-ban is vízből állhatnak, ezért ritkán találhatók meg fosszilis formában.
A hidrozoás medúzákkal, a Hydromedusae-vel ellentétben a Scyphomedusae-ból hiányzik a vellum, vagyis az ernyő alatti körkörös hártya, amely segít a (rendszerint kisebb) Hydromedusae vízben való mozgatásában. A mezogleán belül azonban a kupola pereme körül egy izomrostokból álló gyűrű található, és a medúza úgy úszik, hogy ezeket az izmokat felváltva összehúzza és elernyeszti. Az időszakos összehúzódás és elernyedés mozgatja a medúzát a vízben, lehetővé téve számára, hogy elmeneküljön a ragadozók elől vagy elkapja zsákmányát.
A száj egy központi gyomorba nyílik, amelyből négy, egymással összekapcsolt divertikulum indul kifelé. Sok fajnál ez sugárirányú csatornarendszerrel van továbbfejlesztve, a kupola széle felé egy további gyűrűs csatornával vagy anélkül. Egyes nemzetségeknek, mint például a Cassiopea, még további, kisebb szájnyílások is vannak a szájkarokban. Az emésztőrendszer bélése további szúrós nematocisztákat tartalmaz, emésztőenzimeket kiválasztó sejtekkel együtt.
Az idegrendszer általában sejtek elosztott hálózatából áll, bár egyes fajok szervezettebb ideggyűrűkkel rendelkeznek. Az ideggyűrűkkel nem rendelkező fajokban az idegsejtek ehelyett a rhopáliáknak nevezett kis struktúrákba tömörülnek. Ezekből a kis lebenyekből négy és tizenhat között van az ernyő pereme körül elrendezve, ahol koordinálják az izomműködést, amely lehetővé teszi az állat mozgását. Minden rhopaliumhoz jellemzően egy pár érzékelő gödör, egy statociszta és néha egy pigmentcsésze ocellus társul.
SzaporodásSzerkesztés
1-3 Lárva keresi a helyét
4-8 Polip növekszik
9-11 Polip strobilizálódik
12-14 Medúza növekszik
A legtöbb faj gonokoristának tűnik, külön hím és nőstény egyedekkel. A gonádok a gyomornyálkahártyában helyezkednek el, és az érett ivarsejtek a szájon keresztül ürülnek ki. A megtermékenyítés után egyes fajok a szájkarokon lévő tasakokban költik ivadékaikat, de gyakrabban planktonikusak.
Növekedés és fejlődésSzerkesztés
A megtermékenyített ikrából planktonikus lárva fejlődik, amely a legtöbb fajnál gyorsan a tengerfenékre tapad. A lárvából fejlődik ki az életciklus hidroid szakasza, egy apró szesszilis polip, az úgynevezett scyphistoma. A scyphistoma aszexuálisan szaporodik, hasonló polipokat hoz létre rügyfakadással, majd vagy medúzává alakul át, vagy a felső felületéről több medúzát bimbózik le egy strobilációnak nevezett folyamat révén. A medúzák kezdetben mikroszkopikusak, és évekig is eltarthat, amíg elérik az ivarérettséget.