Az a generáció, amely azon nőtt fel, hogy az ember bizonyos vegyi anyagoknak való kitettség révén elképesztő képességekre tehet szert, mindig is lenyűgözött minket, ezért is vonz minket a szuperhős univerzum. A DC-nek megvan a maga genetikailag feljavított gonosztevőinek és hőseinek sora, a Marvel-univerzum pedig rekordokat döntöget a legújabb filmjével, amely földönkívüli, genetikailag feljavított és technológiailag képessé tett hősök egész sorát tartalmazza. De mielőtt a Marvel-univerzum egy egész generációt meghódított volna a szuperhőseinek történeteivel, létezett egy másik hősökből álló készlet, amely követői kultuszt szült.
Nyilvánvalóan az X-Menről és a mutáns műfaj felemelkedéséről beszélünk. Ezek a mutánsok nem laboratóriumi balesetek révén tettek szert a képességeikre, hanem a képességeikkel együtt születtek. Utólag visszatekintve, Magneto állítása, miszerint ezek a mutánsok az emberiség következő lépcsőfoka, valahogyan értelmet nyer bárki számára, aki Darwin által aláveti magát. De mi van, ha ezek a mutánsok inkább valóságosak voltak, mint fikció? Mi van, ha az emberek mint faj lassan, de folyamatosan haladnak a következő evolúciós lépés felé? A szinesztézia vagy a hangok látásának és színének ízlelésének képessége az egyik ilyen képesség. Ez egy olyan neurológiai állapot, amikor az agy ingerekre reagáló területei összeolvadnak, ami azt jelenti, hogy az ember hiperreakciót tapasztal egy ingerre, vagy túlérzékeny az ingerekre.
A szinesztéziát valójában úgy határozzák meg, hogy a hangok vizuális reakciót is kiváltanak, és bizonyos esetekben ízt hagynak maguk után. Sok szinesztéta észre sem veszi ezt az önkéntelen élményt, és feltételezi, hogy mások is hasonlóan élik meg a világot. Ez azonban rendkívül ritka állapot, a világ népességének mindössze 4%-a számol be szinesztéziáról.
Szinesztézia: A History
A szinesztézia két ógörög szóból ered: “syn”, ami “együtt” és “aisthesis”, ami “érzékelést” jelent, ez a szó együttesen azt jelenti, hogy “együtt érezni az érzéseket”. Még ha a szinesztézia kutatása a 18. században kezdődött is, a szinesztézia esetei a történelem során végig jelen voltak. Az ősi kínai szövegek következtetéseket tartalmaznak a dátumok színekkel és ízekkel való korrelációjáról. Az ókori perzsa szövegek színeket tulajdonítottak zenei hangjegyeknek, sőt, Kr. e. 550-ben Püthagorasz azt állította, hogy a zenei skálák számokban mérhetők. Kr. e. 370-ben Platón görög filozófus azt állította, hogy a világnak és a léleknek az alapvető hangjegyekhez hasonló mozgásai vannak. Arisztotelész Kr. e. 350-ben továbbvitte ezt az érvelést, és azt állította, hogy a színek és a hangok harmóniája azonos. Arisztotelész még az egyes színek megfelelő ízét is leírta.
A tudomány különböző emberei az idők során a zenének írták fel a színeket és az azt követő ízeket, köztük Sir Isaac Newton. A szinesztézia mint tudományos kutatási téma hivatalos kutatása a 19. században kezdődött, azonban a pszichológia fejlődésével az emberek a viselkedésre és annak kiváltó okaira kezdtek összpontosítani, a szinesztéziát mint kutatási területet háttérbe szorítva.
Így, amikor a szinesztéták azt állították, hogy látják vagy ízlelik a hangokat, a legtöbb ember lesöpörte állításaikat, mint nagy képzelgést vagy a drogoktól és füvektől elszállt egyének morgását. Az 1980-as években azonban a pszichológusok és neurológusok elkezdték tanulmányozni a mutatott és tapasztalt viselkedéseket és érzéseket bizonyos biológiai hatások miatt, és a szinesztézia ismét sok kutatás és csodálkozás témájává vált. Az 1980-as években olyan kutatók, mint Larry Blake, Richard Cytowic, Simon Baron-Cohen és Jeffrey Gray az emberi viselkedés tanulmányozását vezették az emberi megismerésen keresztül, és azt vizsgálták, hogy a szinesztéziások érzékelései hogyan befolyásolják a valóságot. A szinesztéziához mint kutatási területhez való visszatérés vezetett a szinesztetikusok online társaságainak kialakulásához az 1990-es években, ezek az online fórumok később szinesztézia társaságokká fejlődtek többek között Amerikában, az Egyesült Királyságban és Norvégiában.
A szinesztézia okai és tünetei:
Az emberi agy különböző részei felelősek a különböző ingerekre adott válaszainkért. Úgy vélték, hogy a szinesztétáknál a limbikus rendszerük befolyásolja az érzetek keveredését, ami lehetővé teszi számukra, hogy egy eseményt két vagy több érzékelési ponton keresztül éljenek át. Későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy az agykéreg felelős az ilyen érzékszervi élmények összeolvadásáért. A szinesztéta agyi térképe olyan agyi részek aktivitását mutatja, amelyek egy normális embernél inaktívak maradnak. Mivel a szinesztetikusok egynél több érzést éreznek, amikor ingereknek vannak kitéve, jobb memóriával és asszociációs képességgel rendelkeznek.
A szinesztéziás élmény önkéntelen élmény, az egyéneknél a szinesztézia nagyon fiatal korban alakul ki, és abban a hitben nőnek fel, hogy az emberiség többi része úgy érzékeli a világot, mint ők. Egyes egyének arról számoltak be, hogy nem vették észre a különbséget, amíg rá nem mutattak nekik, míg más egyének bevallották, hogy úgy érzik, mintha egy titokkal élnének. Valójában egyes kutatók azt állítják, hogy minden csecsemő szinesztéta, de amint az egyének felnőnek, a gyermekkori amnézia miatt elfelejtik a különböző érzékszerveik közötti kapcsolatot. A gyermekkori amnézia az oka annak, hogy a legtöbb felnőtt nem hisz embertársainak, amikor azt állítják, hogy hallják a színeket. Ez a feltételezés, miszerint minden csecsemő szinesztéziás, azonban arra szolgál, hogy megmagyarázza a fejsérülés/sérülés okozta szinesztézia kialakulását felnőtteknél. Egy másik érdekes megfigyelés, hogy a legtöbb balkezes ember szinesztetikus. Gyakran nehéz megállapítani, hogy szerettünk szinesztéziás-e vagy sem, azonban itt vannak a szinesztézia tünetei:
- Az azonos kiváltó okok ugyanolyan vizuális vagy szaglási reakciót váltanak ki.
- Mivel a szinesztézia élménye olyan jól beivódott az egyénbe, lehet, hogy észre sem veszi, hogy valami nem stimmel, amíg valamelyik barátja rá nem mutat, hogy a fülei nem látják a hangokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden egyén ugyanazt az érzékszervi választ fogja adni ugyanarra az ingerre, ahol az egyik egyén egy adott szót vagy zenei hangot sárgának lát, a másik esetleg narancssárgának.
- A szinesztetikus érzékelés mindig automatikus és önkéntelen.
- A szinesztetikusok nem bonyolult és bonyolult képzetekben érzékelik a szavakat vagy a zenét. Leggyakrabban szavakat, betűket vagy zenei hangokat látnak egy bizonyos mintázatban vagy sorrendben.
A szinesztézia típusai:
“És akiket táncolni láttak, azokat őrültnek tartották azok, akik nem hallották a zenét”- Friedrich Nietzsche
Nietzsche e szavai tökéletesen illenek a szinesztézia megértéséhez, amely a teljes világ népességének mindössze 4%-ánál fordul elő. A többi 96%-nak, akik nem emlékeznek saját fejlődő napjaikra, nehéz lehet kapcsolatot teremteni a szinesztetikusokkal, vagy megérteni, hogyan érzékelik a világot, néhány művész azonban megpróbált festményeket készíteni arról, hogyan érzékelik a zenét. Az is érdekes, hogy a szinesztéziának különböző típusai vannak:
Projekciós szinesztézia:
A projekciós szinesztézia a szinesztézia leggyakoribb formája, amely a színek kivetítését jelenti bizonyos betűkhöz, számokhoz, a hét napjaihoz vagy szavakhoz. Szavak vagy zene hallatán az egyén képes az előtte lévő szónak vagy zenének megfelelő színeket látni. Bizonyos esetekben azonban ahelyett, hogy az illető az előtte lévő színt látná, ösztönösen látja a színt a lelki szemei előtt. A projekciós szinesztéziát tovább bontják különböző típusokra:
-
Graféma színszinesztézia:
A graféma színszinesztézia a szinesztézia legszélesebb körben vizsgált és leggyakoribb típusa. Az egyén képes bizonyos színekhez számokat vagy betűket társítani. Fontos azonban megjegyezni, hogy nincs két egyén, aki arról számol be, hogy minden betűt vagy számot ugyanolyan színekben lát. Az azonban lehetséges, hogy a legtöbb színgráfém szinesztéziában szenvedő egyén bizonyos betűk esetében ugyanarról a színről számol be, például az “A” betűt egyöntetűen “Piros”-ként jelentik.
-
Kromesztézia:
A kromesztézia a szinesztézia azon formája, amikor az egyén automatikusan színeket tapasztal/érzékel minden hangformához. Több kromesztéziában szenvedő művész olyan remekműveket alkotott, amelyek a zene vizuális hatását ábrázolják rajtuk.
-
Számforma szinesztézia:
Több mint száz évvel ezelőtt Sir Francis Galton volt az egyik első egyén, aki feljegyezte a számforma szinesztéziát. A Sir Galton által készített grafikon a számok leképezését mutatja egy szinesztéta elméjében, minden egyén más-más térképet készít magának a számok közötti különböző térbeli elrendezéssel. Egyes előrehaladott esetekben az egyén a számok csoportjait különböző színekre is feloszthatja.
-
Misofónia:
A misofóniát a szinesztézia azon típusának tekintik, amely negatív reakciót vált ki az egyénből. Bizonyos hangok vagy zene hallatán a személy rendkívüli undort vagy haragot érezhet.
-
Perszonifikáció:
Ez a szinesztézia egy ritka formája, amikor a szinesztéziás képes személyiséget adni a számoknak, betűknek vagy a hét napjainak. Így a péntek lehet gondtalan és mókamániás személyiség, az A ábécé a falka alfahímjének auráját sugározhatja, a 4-es számjegy pedig a számrendszer boldog-boldogtalan gyermeke lehet.
-
Lexikális-ízlelési szinesztézia:
A lexikális-ízlelési szinesztézia a szinesztézia legritkább formája. Az ilyen típusú szinesztéziával rendelkező egyén képes bizonyos szavakat vagy hangokat megízlelni. Így akár a különböző felületekre hulló esőcseppek által keltett hang nemcsak az ízlelést, hanem a hang melegségének ösztönös érzékelését és a nyelven való elhelyezkedését is kiválthatja. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos hangok, mint mondjuk a mennydörgés olyan ízűek lehetnek, mint a kávé, az a-moll zenei hang olyan ízű lehet, mint az egres és így tovább.
Tükörérérintés szinesztézia:
A tükörérintés szinesztézia a szinesztézia egy viszonylag gyakori formája, amikor az ember bizonyos érzéseket tapasztal a bőrén, miközben egy másikat figyel. Például, ha egy ilyen szinesztéta egy emberpárt figyel, ahol az egyik személy megérinti a másik vállát, akkor a szinesztéta is tapasztalhat egy bizonyos érzést ugyanezen a ponton a vállán. Számos nem szinesztéta számolt be arról, hogy fájdalmat érzett a megfelelő testrészén, ha egy másik személy testén lévő sebeket figyelt meg.
Szinesztéziás hírességek:
A további kutatások kimutatták, hogy mivel a szinesztéták érzékenyebbek és tudatosabbak a helyzetükre és a környezetükre, a legtöbb szinesztéta, művészetekkel foglalkozik, hogy jobban kifejezze önmagát és a világról alkotott képét. A legtöbb zenész valóban szinesztéziás, ahogy a legtöbb művész is. Íme egy lista híres emberekről a modern történelem során, akiknek szinesztéziájuk van:
Marilyn Monroe:
Marilyn Monroe életrajzírója azt írta a könyvében, hogy képes volt olyan dolgokat látni, amit az emberek általában akkor látnak, amikor be vannak tépve, ezt a zene és a hangok színlátásának képességére utalva írta.
Jimi Hendrix:
Jimi Hendrix egy híres zenész, aki híres arról, hogy az akkordokat különböző színekben látta, sőt, a “Purple Haze” című dal szövegében leírta, hogy a gitárján lévő akkordot lila színben érzékelte.
Pharrell Williams:
Pharrell Williams a szinesztézia egyik legnyíltabb támogatója. Arra bátorítja az embereket, hogy fogadják el ezt a képességet adottságként. Williams elmondása szerint még a hangokat és a színeket sem tudja szétválasztani, sőt, a zenész úgy véli, ha valaha is képtelenné válna a zenei látásra, abbahagyná a zenélést. A zenész szerint a zenélés segíti őt abban, hogy olyan zenét hozzon létre, amely abban az értelemben egyedülálló, hogy nem árnyékolja be és nem változtatja meg társai művészetét.
Vincent Van Gogh:
A megkínzott művész, akinek története és művészete bárkit elvarázsol, egyszer megpróbált zongorázni tanulni. Zongoratanára megfigyelte, hogy a fiú a zongora hangjegyeit színekkel kapcsolja össze, elmebajra gyanakodva megkérte a híres művészt, hogy távozzon. Elég sajnálatos, hogy az akkori emberek nem értették meg a szinesztéziát, mint emberi állapotot. Egyes pszichológusok azt állítják, hogy Van Gogh összes későbbi pszichológiai problémája az állapotának elfojtásából és tudatlanságából eredt.
Mozart:
Úgy tűnik, hogy az utóbbi idők legtöbb sikeres zenésze szinesztéziás volt. Mozart a zongora minden hangjában különleges színeket látott, ami lehetővé tette számára, hogy szokatlan zenék létrehozásához keverje a színeket.
Vladimir Nobokov:
A Nobokov család szinesztéziás tapasztalata, melyben a regényíró Vladimir, az édesanyja és a fia osztozott, klasszikus példája annak, hogy a szinesztézia genetikai eredetű. Míg maga Vlagyimir az ábécét és a számokat bizonyos színekben látta, addig édesanyja és fia a színeket a zenében.”
A dolgok evolúciós körforgásában egyszer őszintén elgondolkodhatunk azon, hogy a szinesztézia az emberiség következő lépése, hogyan segíti bármelyik embert? De nem szabad elfelejteni, hogy egy szinesztéziásnak felfokozott érzékszervei vannak az információ befogadására, valamint az információ tárolására. A legtöbb szinesztéta mentális várakat épít anélkül, hogy szándékában állna. Tehát hogyan segít ez az emberiségnek? Nem tudjuk biztosan megmondani, de sejtjük, hogy a régi időkben a szinesztéták kiváló vadászcsapatvezetők is voltak, arról nem is beszélve, hogy napjainkban a részletekre való emlékezés képessége, valamint a hangokra és színekre való érzékenység segít nekik abban, hogy empatikusabbak legyenek, és hosszabb memóriával rendelkezzenek.
Szintén olvasható: Hematohidrózis: Emberek, akik képesek véres könnyeket sírni vagy vért izzadni
Hírek a szinesztéziáról:
Egy szinesztéziás nő meg tudja ízlelni a neveket
– 2019. január 22.
Julie Mcdowall Glasgow-ból szinesztéziában szenved, és az internetet is megroppantotta azzal a tweetjével, hogy meg tudja ízlelni a neveket. Miközben az ismeretlen nevek, például az ázsiai vagy indiai eredetű nevek ízének azonosításával küzd, azt állítja, hogy a “Dal” szónak olyan íze van, mint egy ecetbe mártott gumikacsának. A tweetje óta számos megkeresést kapott az emberektől, akik megkérdezték tőle, milyen íze van a nevüknek, és Julie brutálisan őszinte válaszokat adott. Még azt is bevallotta, hogy utálja a Duncan nevet, mert olyan íze van, mint a füstös szalonnás chipsek fogyasztása utáni böfögésnek. A Graham névnek olyan íze van, mint a pörköltnek, míg a Catherine-nek, mint a csokoládéba vagy kávéba mártott pörköltnek. Sőt, a Jézus névnek olyan íze van számára, mint a malteasernek. Többen is kritizálták a válaszait, sőt, azt állították, hogy a válaszainak puszta véletlenszerűsége azt mutatja, hogy ezt csak úgy kitalálja. Furcsa módon azonban a szinesztézia sokkal gyakoribb, mint azt az emberek hinni szeretnék, és bizonyos szavak vagy kifejezések hasonló reakciókat válthatnak ki más emberekből, például 1690-ben John Locke filozófus arról számolt be, hogy találkozott egy vak emberrel, aki nyilvánvalóan a skarlátvörös színt látta, amikor meghallotta a trombita hangját.
A szinesztézia a túlságosan összekapcsolt idegsejtek eredménye lehet:
2018. július 17.
A tudósok sokáig vonakodtak az olyan egyedi orvosi rendellenességek kutatásában, mint a szinesztézia. A hollandiai tudósok azonban végül engedtek a kíváncsiságuknak, és elkezdték a szinesztézia vizsgálatát. Már megállapították, hogy a szinesztézia genetikai eredetű lehet, mivel az esetek általában családokban fordulnak elő. Ezt az egy kulcsfontosságú tényezőt szem előtt tartva a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet tudósai három szinesztetikus családot vizsgáltak. E három családon belül a szinesztetikusok három egymást követő generációjának génjeit vizsgálták, a családban élő nem szinesztetikusok génjeivel együtt. Több körös, szigorú tesztek után kiderült, hogy 37 génből lehetett megjósolni a szinesztetikusok jövőbeli jelenlétét.
A további kutatások azt is feltárták, hogy ebből a 37 génből 6 olyan variáns van, amelyről ismert, hogy az idegsejtekhez kapcsolódik, és “Axonok” néven ismert. Érdekes módon ezek az axonok mind a hang-, mind a látó neuronokhoz kapcsolódnak. Ez az egy felfedezés nagy izgalomba hozta a tudományos közösséget, mert további kapukat nyit meg az autizmus megértéséhez is, mivel a kutatók felfedezték, hogy az autistáknál hiperösszekapcsolt neuronok vannak.