A parafíliák áttekintése
A parafíliák definíció szerint deviáns szexuális preferenciák. Vagy azért írják le őket deviánsnak, mert zavarják a dyadikus, kölcsönösen kielégítő szexuális viselkedést (pl. a transzvesztita, akit nem érdekel a partnerekkel való szexuális kapcsolat, mert valójában csak a női ruhák viselése izgatja), vagy azért, mert kényszerítő szexuális tevékenységgel járnak (pl. pedofília, szexuális szadizmus). A parafília diagnózisa háromféleképpen állítható fel. A személyek akkor diagnosztizálhatók parafíliásnak, ha saját maguk számolnak be ilyen preferenciáról, bár a betegek általában nem adják meg önként ezt az információt, és gondos kikérdezésre van szükség. A betegeket akkor lehet parafilnak diagnosztizálni, ha egy jó hírű, publikált vagy rendelkezésre álló érzékenységi és specificitási adatokkal rendelkező, jó hírű fallometriai laboratóriumból származó pozitív fallometriai teszteredményt kapnak (lásd a következő tárgyalást). A személyek akkor is diagnosztizálhatók parafíliásnak, ha olyan viselkedést tanúsítanak, amelyet ésszerűen nem lehet más pszichiátriai diagnózisokkal magyarázni.
Számos specifikus parafíliát azonosítottak. A kutatások kimutatták, hogy ha valaki egy parafíliában szenved, akkor jellemzően több parafíliában is szenved; átlagosan egy parafil beteg két vagy három parafíliában szenved, bár jellemzően az egyik a központi szervező parafília.
A gyakorlatban nem lehetséges, hogy a betegnek minden lehetséges parafíliás preferenciáról kérdéseket tegyünk fel. Javasoljuk, hogy lényegében a leggyakoribb és a leginkább zavaró vagy zavaró parafíliák legyenek a rutinszerű vizsgálat tárgyai azoknál a személyeknél, akik állítólag szexuális visszaélést követtek el. Sok parafília jellemzően specifikus kognitív torzulásokkal jelentkezik; azt javasoljuk, hogy a szexuális érdeklődés mellett a pácienseket kérdezzék meg ezen kognitív torzulások jelenlétéről vagy hiányáról is, mert ezek lesznek a kezelés célpontjai.
A parafíliák szinte kizárólag férfiaknál fordulnak elő. Ha egy nő állítólag problémás szexuális viselkedést tanúsít, nem parafilikus magyarázatot kell keresni a viselkedésre.
Az exhibicionizmust úgy definiálják, mint a nemi szervek felfedésének szexuális preferenciáját. Az exhibicionisták általában megkísérlik ezt a viselkedést olyan módon elkövetni, amely megmagyarázható; például később azt állítják, hogy inkább vizeltek nyilvánosan, minthogy nemi szerveiket felfedték volna, vagy azt állítják, hogy a fürdőköpenyük éppen abban a pillanatban nyílt ki, amikor kinyitották a bejárati ajtót. Az exhibicionisták jellemzően gyakran és ismételten követik el ezt a viselkedést. Gyakran az exhibicionisták számára a kritikus kérdés az áldozataik arckifejezésének megfigyelése lesz. Időnként az exhibicionisták azt állítják, hogy élvezik látni a meglepetést vagy a döbbenetet az áldozataik arcán. Máskor azt vallják, hogy az áldozatok arcán látható kifejezés az exhibicionisták nemi szerveinek csodálata. Az ezt a viselkedést jellemzően kísérő kognitív torzulás vagy torzulások közé tartozik az a meggyőződés, hogy az áldozatot lenyűgözik az exhibicionista szervei, és szexuális kapcsolatba kíván lépni vele.
Az exhibicionisták pedofíliában is szenvedhetnek; ki kell kérdezni az exhibicionistát az áldozatok koráról és neméről, és fel kell jegyezni, hogy az exhibicionista park, játszótér, iskola stb. közelében követte-e el ezt a viselkedést.
A voyeurizmus meghatározása szerint szexuális preferencia mások, jellemzően felnőtt nők intim tevékenységben való megfigyelése (pl., fürdés, vetkőzés vagy szexuális viselkedés). Nem ritkán a kukkolók az erotika különböző formái iránt is érdeklődnek. Céljaik eléréséhez kifinomult technológiát használhatnak, és erről ki kell kérdezni őket (pl. fürdőszobákba szerelt videofelvevő berendezések, cipőre szerelt száloptikás kamerák). A voyeur értékelésének egyik kritikus kérdése, hogy a voyeurista viselkedés volt-e az elkövető elsődleges érdeke, vagy a voyeur mögött valójában szexuális kényszerítő érdek állt, és a nők rejtett megfigyelése(i) a szexuális kényszerítő viselkedés előkészítésének (“nemi erőszak tervezése”) keretében történt(ek).
A frotteurizmus és a toucheurizmus egymással összefüggő, nem konszenzuális szexuális preferenciák; a frotteurnek az az érdeke, hogy a testét, jellemzően a nemi szervét a nem beleegyező, általában felnőtt női áldozathoz dörzsölje. Jellemzően a frotteur a nemi szervét egy felnőtt nő hátsó részéhez dörzsöli, és erre általában viszonylag szűk helyen kerül sor, ahol a cselekmény racionalizálható (pl. egy zsúfolt metrószerelvényen). A toucheur-ok szexuálisan preferálják egy másik személy, jellemzően egy felnőtt nő nem beleegyezésen alapuló szexuális érintését. Leggyakrabban – szintén zsúfolt vagy szűk helyen – a kezüket egy nő fenekéhez vagy melléhez érintik. A frotteurs és a toucheurs jelentős kisebbségének szexuális kényszeres érdeklődése áll a háttérben; erre vonatkozóan ki kell kérdezni őket.
A női ruhák viselésének előzményeivel jelentkező személyeknek nemi identitászavar vagy transzvesztita fetisizmus állhat a hátterében. A nemi identitászavarral küzdő személyek értékelésének áttekintése meghaladja e fejezet kereteit. Ezek a személyek nem szenvednek parafíliában. A transzvesztita fetisiszták olyan személyek, akiknek szexuális preferenciája a női ruhák viselése közbeni maszturbálás. Ezek a személyek jellemzően heteroszexuális férfiak, de a másokkal való kapcsolatokat tekintve általában hiposzexuálisak. A szexuális izgalmat a női ruházat, gyakran az alsóneműk, fehérneműk vagy harisnyanadrágok viselésének érzésével érik el. A transzvesztitizmus előfordulhat olyan személyeknél, akik mazochizmusban vagy szadizmusban is szenvednek; a transzvesztita fetisisztákat ki kell kérdezni ezekről a parafíliákról.
A pedofíliát a prepubertáskorú gyermekek iránti szexuális preferenciaként határozzák meg. A hebofíliát a serdülő gyermekek iránti szexuális preferenciaként határozzák meg. A pedofilok és hebefilek többsége az ellenkező nemű kiskorúakat részesíti előnyben; egy jelentős kisebbség az azonos nemű kiskorúakat részesíti előnyben, és egy másik jelentős kisebbség valójában biszexuális a preferenciája. A pedofil és hebifil személyek nem ritkán olyan tevékenységekben vesznek részt, amelyek során gyermekekkel kerülnek kapcsolatba; szorosan ki kell kérdezni őket az olyan szakmai vagy hivatásos tevékenységek tekintetében, mint a Big Brothers, a cserkészmozgalom, az iskolabusz vezetése, táborok, napközi otthonok, ifjúsági szervezetek stb. A pedofiloknál vagy hebehurgyáknál jellemzően előforduló kognitív torzulások közé tartozik az a meggyőződés, hogy az áldozatot érdekelte, élvezte vagy szexuális élvezetet tapasztalt a szexuális kapcsolat eredményeként. A pedofilok és hebephilek időnként elmondják, hogy úgy érezték, hogy a gyermek vagy a fiatal irányította vagy elcsábította őket, és még azt is hihetik, hogy a viselkedésük hasznos volt a gyermek számára. A pedofilokat és hebephileket a felnőtt nőkkel való kapcsolataikról is ki kell kérdezni; nem ritkán ezek a személyek olyan egyedülálló anyákat keresnek fel, akiknek a pedofil vagy hebephile által preferált korosztályba tartozó gyermekeik vannak, hogy hozzáférjenek ezekhez a gyermekekhez.
A felnőtt nőkkel szexuális erőszakot elkövető személyek heterogén csoportot alkotnak. Ezek a páciensek egy kontinuum mentén helyezkednek el, kezdve azoktól, akik nagyrészt antiszociális vagy pszichopátiás okokból követnek el bűncselekményeket, amelyeket időnként megkönnyít vagy meggátol a kifejezett düh és/vagy a kábítószer-mámor magas szintje, egészen az alapvetően parafil személyekig. Amennyiben a felnőtt nőkkel kényszerítő szexuális magatartást tanúsító pácienseknél nincs bizonyíték antiszocialitásra vagy pszichopátiára, akkor a mögöttes parafília bizonyítékát kell keresni. Számos kognitív torzulást figyeltek meg azoknál a személyeknél, akik felnőtt nőkkel kényszerítő szexuális viselkedést folytatnak; ezek a személyek jellemzően ellenséges attitűdöket táplálnak a férfi-nő kapcsolatokkal kapcsolatban, hajlamosak jelentős gyanakvást és bizalmatlanságot tanúsítani a nőkkel és azok szándékaival vagy szavaival szemben, és/vagy az áldozatot hibáztatják (pl. azt sugallják, hogy mivel az áldozat rövid szoknyát viselt vagy késő este volt kint, valójában ilyen szexuális interakciót keresett). A spektrum parafil végét a szexuális szadizmusban szenvedő betegek alkotják (esetenként kísérő nekrofíliával, azaz az elhunyt személyekkel való szexuális interakciók szexuális preferenciájával). Azokat a személyeket, akik felnőtt nőkkel kényszerítő szexuális viselkedést folytatnak, meg kell kérdezni arról, hogy érdekli-e őket az áldozataik feletti hatalom és ellenőrzés, valamint a fájdalom, megalázás vagy szenvedés okozása. Különösen a fent említettek izgalmi értékét kell kikérdezni; a szexuális szadisták időnként elveszítik erekciójukat, ha az áldozat nem érez elegendő fájdalmat, megaláztatást vagy szenvedést. Egyes szexuális szadisták anélkül okoznak fájdalmat, megaláztatást vagy szenvedést az áldozatnak, hogy bármilyen nyílt szexuális viselkedést tanúsítanának – előfordulhat, hogy egyszerűen csak maszturbálnak, hogy később a tetteikre gondoljanak. A szexuális szadistákat a “beleegyező” partnerekkel való szexuális viselkedésüket illetően is meg kell kérdezni; nem ritkán ezek a személyek olyan szexuális viselkedést folytatnak partnereikkel, amelyet a partnerek indokolatlanul durvának vagy személytelennek írnak le. A kényszerítő vagy szadista szexuális érdeklődésű személyek gyakran – tisztázatlan okokból – az anális szexuális tevékenységet részesítik előnyben. Nem ritkán a beleegyező partnerekkel kötöttséget vagy ehhez kapcsolódó tevékenységeket is szeretnének folytatni, vagy folytatnak. A kötözés, vágás, égetés, behatolás és kézzel vagy kötéllel való fojtogatás iránti érdeklődést szintén meg kell vizsgálni. A nekrofil érdeklődésű személyeknek lehet olyan szakmai vagy hivatásbeli érdeklődésük, amely elhunyt személyekkel hozza őket kapcsolatba (pl. temetkezési vállalatnál való foglalkoztatás), és ezt fel kell mérni.