Szevasztopol

Az ókori görög színház romjai Herszonszosz Taurikában

A Kr. e. 6. században, a mai város területén görög kolónia létesült. A görög Chersonesus városa közel kétezer éven át létezett, először független demokráciaként, majd a Boszporánus Királyság részeként. A 13. és 14. században az Aranyhorda többször kifosztotta, végül teljesen elnéptelenedett. A mai Szevasztopolnak nincs köze az ókori és középkori görög városhoz, de a romok népszerű turisztikai látványosságot jelentenek a város szélén.

Az Orosz Birodalom részeSzerkesztés

“Katona és tengerész” Szevasztopol hősies védelmezőinek emlékműve

Az elsüllyedt hajók emlékműve, amelyet a krími háborúban Szevasztopol ostroma során elsüllyesztett hajóknak szenteltek, tervezte: Amandus Adamson

Szevasztopol 1783 júniusában Akhtiar (Fehér Szikla) néven egy hadihajóraj bázisaként jött létre, Thomas MacKenzie (Foma Fomich Makenzi) ellentengernagy, egy orosz szolgálatban álló skót őslakos; nem sokkal azután, hogy Oroszország annektálta a Krími Kánságot. Öt évvel korábban Alekszandr Szuvorov elrendelte, hogy a kikötő mentén földvárakat emeljenek, és orosz csapatokat helyezzenek el ott. 1784 februárjában Nagy Katalin utasította Grigorij Potemkint, hogy építsen ott egy erődöt, és nevezze el Szevasztopolnak. Az eredeti építési tervek megvalósítása Fjodor Uzsakov kapitányra hárult, akit 1788-ban a kikötő és a fekete-tengeri hajóraj parancsnokává neveztek ki. Fontos haditengerészeti bázissá, később pedig kereskedelmi tengeri kikötővé vált. 1797-ben I. Pál császár rendelete alapján a katonai erődítményt ismét Akhtiarra nevezték át. Végül 1826. április 29-én (május 10-én) a szenátus visszaadta a város nevét Szevasztopolnak.

A várost érintő egyik legjelentősebb esemény a krími háború során a brit, francia, piemonti és török csapatok által végrehajtott szevasztopoli ostrom (1854-55), amely 11 hónapig tartott. Az orosz hadseregnek erőfeszítései ellenére el kellett hagynia erődítményét, és egy pontonhídon keresztül evakuálnia kellett az öböl északi partjára. Az oroszok úgy döntöttek, hogy elsüllyesztik az egész flottájukat, hogy megakadályozzák, hogy az ellenség kezébe kerüljön, és egyúttal megakadályozzák a nyugati hajók bejutását az öbölbe. Amikor az ellenséges csapatok bevonultak Szevasztopolba, egy korábban dicsőséges város romjaival találták szembe magukat.”

Az ostromról készült panorámaképet eredetileg Franz Roubaud készítette. Miután 1942-ben, a második világháború alatt megsemmisült, restaurálták, és jelenleg a városban egy külön erre a célra épített kör alakú épületben található. Az ostrom csúcspontján, 1855. június 18-án ábrázolja a helyzetet.

II. világháborúSzerkesztés

A második világháború alatt Szevasztopol 1941-42-ben a németek intenzív bombázását állta ki, akiket olasz és román szövetségeseik támogattak a szevasztopoli csata során. A német erők vasúti tüzérséget – köztük a történelem eddigi legnagyobb kaliberű vasúti tüzérségi lövegét, a 80 cm kaliberű Schwerer Gustavot – és speciális mobil nehéz aknavetőket használtak Szevasztopol rendkívül nehéz erődítményeinek, például a Maxim Gorkij erődöknek a megsemmisítésére. A 250 napon át tartó ádáz harcok után az állítólag bevehetetlennek hitt erődváros végül 1942 júliusában elesett a tengelyhatalmak kezére. Úgy tervezték, hogy a Szovjetunió elleni német győzelem esetén “Theoderichshafen”-re nevezik át (Nagy Theoderichre és arra utalva, hogy a Krím a 18-19. századig germán gótok otthona volt), és a Krím többi részéhez hasonlóan a Harmadik Birodalom általi jövőbeli gyarmatosításra jelölték ki. A Vörös Hadsereg 1944. május 9-én szabadította fel, és egy évvel később elnyerte a Hős Város címet.

Szevasztopol az ukrán SSREdit

A szovjet korszakban Szevasztopol úgynevezett “zárt város” lett. Ez azt jelentette, hogy minden nem lakosnak ideiglenes engedélyt kellett kérnie a hatóságoktól a város látogatására.

1948. október 29-én az Orosz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége ukázt (rendeletet) adott ki, amely megerősítette a város különleges státuszát. A szovjet tudományos kiadványok 1954 óta, beleértve a Nagy Szovjet Enciklopédiát is, jelezték, hogy Szevasztopol, a Krími Oblaszty az Ukrán SZSZK része volt (Nagy Szovjet Enciklopédia 1976, 23. kötet, 104. oldal).

1954-ben, Nyikita Hruscsov alatt mind Szevasztopol, mind a Krím félsziget többi része adminisztratív szempontból az Orosz SZSZK-n belüli területekből az Ukrán SZSZK által igazgatott területekké vált. Közigazgatásilag Szevasztopol a szomszédos Krími Oblasztyból kizárt település volt. A település területe 863,5 km2 volt, és négy rajonra (kerületre) tagolódott. A tulajdonképpeni Szevasztopol városán kívül két város – Balaklava (amely 1957-ig nem rendelkezett státusszal), Inkerman, Kacha városi jellegű település és 29 falu tartozott hozzá.

Az 1955. február 27-i ukrán parlamenti választásokon Szevasztopolt két választási körzetre, Sztalinszkijra és Korabelnyire osztották (eredetileg három Sztalinszkij, Korabelny és Nakhimovszkij választási körzetet kértek). Végül Szevasztopol megkapta az Ukrán SZSZK két, a Verhovna Radába választott népképviselőjét, A. Korovcsenkót és M. Kulakovot.

1957-ben Balaklava városát Szevasztopolhoz csatolták.

A szovjet felbomlás utánSzerkesztés

A Fekete-tengeri Flotta múzeuma

1993. július 10-én az orosz parlament határozatot hozott, amelyben Szevasztopolt “szövetségi orosz várossá” nyilvánította. Akkoriban Borisz Jelcin elnök számos támogatója már nem vett részt a parlament munkájában. 1993. július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte az orosz parlament határozatát. Anatolij Zlenko szerint ez volt az első alkalom, hogy a tanácsnak felül kellett vizsgálnia a cselekedeteket, és elő kellett állnia egy törvényhozó testület minősítésével.

1993. április 14-én a krími parlament elnöksége a Krími Köztársaság elnöki posztjának létrehozására szólított fel. Egy héttel később az orosz képviselő, Valentin Agafonov kijelentette, hogy Oroszország kész felügyelni a krími függetlenségről szóló népszavazást, és a köztársaságot önálló entitásként felvenni a FÁK-ba. 1993. július 28-án a Krími Orosz Társaság egyik vezetője, Viktor Pruszakov kijelentette, hogy szervezete készen áll a fegyveres lázadásra és az orosz közigazgatás létrehozására Szevasztopolban.

Szeptemberben a közös orosz-ukrán Fekete-tengeri Flotta parancsnoka, Eduard Baltin , azzal vádolta Ukrajnát, hogy átalakította flottája egy részét és fegyveres támadást hajtott végre személyzete ellen, és azzal fenyegetőzött, hogy ellenintézkedésként készültségbe helyezi a flottát. (1992 júniusában Borisz Jelcin orosz és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök megállapodott abban, hogy a volt szovjet Fekete-tengeri Flottát felosztják Oroszország és Ukrajna között. Eduard Baltint 1993. január 15-én Jelcin és Kravcsuk nevezte ki a Fekete-tengeri Flotta parancsnokává.)

1997 májusában Oroszország és Ukrajna aláírta a béke- és barátsági szerződést, amely kizárta Moszkva területi követeléseit Ukrajnával szemben. Egy külön megállapodás rögzítette a Szevasztopolban és a Krímben lévő földterület, létesítmények és erőforrások Oroszország általi hosszú távú bérbeadásának feltételeit.

Vlagyimir Putyin Leonyid Kucsma ukrán elnökkel a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajóján, 2001. július

A volt szovjet Fekete-tengeri Flotta és létesítményei felosztásra kerültek az orosz Fekete-tengeri Flotta és az ukrán haditengerészeti erők között. A két haditengerészet közösen használta a város néhány kikötőjét és mólóját, míg másokat demilitarizáltak, vagy bármelyik ország használta. Szevasztopolban maradt az orosz Fekete-tengeri Flotta főhadiszállása, és az ukrán haditengerészeti erők főhadiszállása is a városban volt. Mind Szevasztopolban, mind a krími partvidéken (különösen a szovjet vagy orosz haditengerészet által történelmileg fenntartott és a polgári navigáció támogatására is használt világítótornyok) a haditengerészeti hidrográfiai infrastruktúrával kapcsolatban időszakosan folytatódott a bírósági vita.

A Krím többi részéhez hasonlóan a városban is az orosz maradt az uralkodó nyelv, bár Ukrajna függetlenné válását követően voltak ukránosítási kísérletek, nagyon kevés sikerrel. Az orosz társadalom általában, de még egyes szókimondó kormányzati képviselők sem fogadták el soha Szevasztopol elvesztését, és hajlamosak voltak úgy tekinteni rá, mintha ideiglenesen elszakadt volna az anyaországtól.

2009 júliusában a szevasztopoli városi tanács elnöke, Valerij Szaratov (Régiók Pártja) kijelentette, hogy Ukrajnának növelnie kellene a Szevasztopol városának a külföldi orosz fekete-tengeri flotta befogadásáért fizetett kártérítés összegét, ahelyett, hogy ilyen kötelezettségeket kérne az orosz kormánytól és különösen az orosz védelmi minisztériumtól.

2010. április 27-én Oroszország és Ukrajna ratifikálta az orosz-ukrán haditengerészeti bázisról szóló gázszerződést, amely 2017 után 25 évre (2042-ig) meghosszabbította az orosz haditengerészet krími létesítmények bérleti jogát, 5 éves hosszabbításokkal meghosszabbítható opcióval. A ratifikációs folyamat az ukrán parlamentben heves ellenállásba ütközött, és a parlamenti ülésteremben verekedésbe torkollott. Végül a szerződést 52%-os többséggel – 236 szavazattal a 450-ből – ratifikálták. Az orosz Duma 98%-os többséggel ratifikálta a szerződést (incidensek nélkül).

Szevasztopolt 2014-ben Oroszország annektálta a Krím többi részével együtt, és azóta Szevasztopol szövetségi városként igazgatják.

Azóta Szevasztopol szövetségi városként igazgatják.