A terepmotorosok gyakran említik az erdő nyugalmát és gyönyörű természetét, mint egyik okot, amiért szeretnek mountain bike-ozni. A singletrack-en a kortárs városi élet kakofónikus nyűgét a kosz és a nedv illatára cserélhetjük. Sokan közülünk meditációt találnak a pedálütésekben, a kísérteties sziklákban, a kitartásban, a mély nyomásban és a fiatalos játékban, ami nem hagy teret másnak, mint a jelenlétnek.
A természeti világot, amely ezeket az élményeket kurátorkodik, szívesen tanulom meg a tekerések között, mivel elmélyíti a kedvenc dolgaim iránti megbecsülésemet és kapcsolatomat. Szeretném itt megosztani néhány laikus kutatásomat, abban a reményben, hogy ez inspirálja az olvasókat arra, hogy többet tudjanak meg a természeti világról, amely a single track ösvényeinket szegélyezi. Egy őszi kedvenccel kezdem, amely az északi félteke hegyei tetején található.
Virágfa (nemzetség: Larix)
A szeptemberi ösvények egyre hangosabbak, törékeny levelekkel szőnyegezve. Az északi félteke számos erdeje az ősz kezdetén megfordul, ahogy a lombhullató (lombhulló) fák megmutatják a világnak, hogy hol állnak.
A vörösfenyő egyike annak a hat tűlevelű fának, amelyek ősszel ledobják leveleiket, hogy minden tavasszal újból kihajtsanak. Összesen tizenöt fafaj bújik a vörösfenyő zászlaja alá. Mindegyik fajnak közös jellemzője, hogy 30-40, szorosan összecsomósodott levél/tű található, amelyek tavasszal élénkzöld színben pompáznak, ám ősszel eltűnnek, így a vörösfenyő a téli hónapokban csupaszon marad.
Habitat
A sokféle talajjal szembeni toleranciája és a hűvösebb, mérsékelt éghajlatra való hajlama miatt a vörösfenyő a legészakibb termőhelyű fafajok közé tartozik, Európa, Szibéria, Kína, Észak-Amerika és Japán északi erdőit borítja. Ritkán találhatók tiszta állományokban, jellemzőbb, hogy természetes fafajok, köztük fenyők, bürök és cédrusok között nőnek, bár szomszédaik változatossága nagyban függ a földrajzi elhelyezkedéstől. A növekedési magasság 500-1 700 méter között mozog, ahol a fák hegyoldalakon és elszórtan völgyekben találhatók.
A nyugati vörösfenyő különösen nagy tűzállóságú, kambiumrétegét ugyanazzal a bazsalikomos kéreggel védi, amely lehetővé teszi, hogy a téli hőmérsékletet akár -57°C-ig is kibírja.
Állati és emberi felhasználás
Az érett tobozok és rügyek fontos táplálékforrást jelentenek a mókusok, nyulak és madarak számára. Rovar- és baktériumtelepek mellett ugyanezek az állatok fészket raknak a vörösfenyőkben.
A világ őshonos kultúrái évszázadok óta használják a fa részeit építkezésre, gyógyításra és rituális gyakorlatokra. A Tamarack faj, más néven keleti vagy amerikai vörösfenyő neve egy algonkin szóból, az akemantakból származik, ami “hócipőkhöz használt fát” jelent.”
A hócipők gyártásán kívül a vörösfenyő fája kemény és erős, így fantasztikus építőanyagot biztosít a legkülönbözőbb felhasználási célokra. Az olaszországi Velence városát a sós víz fölött tartó cölöpök szinte kizárólag vörösfenyőből készültek. A vörösfenyő törzsének egyéb kortárs gyártási felhasználási területei közé tartoznak a koporsók, építőanyagok, telefonpóznák, vasúti sínek, kerítések, bútorok és hajók.
Hogyan ismerjük fel a vörösfenyőt
- 30-40 tűlevelek állnak ki a rövid szárakból örvénylő-fürtös tűmintázatban, az ág mentén felváltva fürtözve
- Tűk 2-5 cm hosszúak, 1 cm alatti szélességűek
- Rövid, többrétegű tobozok, a toboz korától függően vörös vagy sötétbarna, tojásdad vagy ovális alakú
- csavarodó habitus
- Lombhullató
- Identifikációs videó
Vignetta
Egy kedves barátom, akinek egy erdőtűzoltó cége van Dél-Oregonban, egyszer megkérdezte tőlem, hogy be tudom-e azonosítani a kertjében lévő vörösfenyőt. Nemrég költözött új házba, és többet akart tudni a fáról, beleértve azt is, hogy mikor hullanak a tűk az alatta lévő úszómedencébe. Vetettem egy gyors pillantást a toronymagas fára, majd elővettem egy fajismertetőt, hogy adjak néhány tippet a fák azonosításához, mert ez nem vörösfenyő volt, hanem egy hatalmas atlaszcédrus. A tanulság: még a természetben dolgozó emberek is többet tanulhatnak a minket körülvevő növényvilágról.