1998-2001: Megalakulás, kereskedelmi küzdelmek és mainstream áttörésSzerkesztés
A H.O.T. és a S.E.S. már befutott csapataival az SM Entertainment egy másik csoportot akart kiadni, hogy kihasználja a két formáció sikereit. A Mun Eric, Lee Min-woo, Kim Dong-wan, Jun Jin, Shin Hye-Sung és Lee Andy tagokból álló csoport a Shinhwa nevet kapta, ami a koreai mítosz vagy legenda szó, és 1998. május 9-én debütált a Resolverrel. Az albumot három kislemezzel támogatták: a címadó szám, az Eusha! Eusha!” (Hangul: “으쌰! 으쌰!”), és a “Sharing Forever” (Hangul: “천일유혼”). A Resolver listás teljesítménye azonban gyenge volt, és a Shinhwa-t azzal vádolták, hogy nem volt eredeti és lemeztársa, a H.O.T. hangzását másolta. A csapat szintén ellentmondásokba keveredett, amikor az 1998-as Sokcho tengeralattjáró incidens történt, és a “Eusha! Eusha!” című dal, amely egy vidám tengerparti kirándulásról szólt, az eseményre emlékeztetett. Bár a Shinhwa megnyerte a legjobb új előadónak járó díjat az Mnet Asian Music Awards-on, a Resolver kereskedelmi szempontból alulteljesített, és a szextett majdnem feloszlott.
A Shinhwa a következő néhány albumával megtalálta a mainstream sikert. Második albumuk, a T.O.P. (1999. április) pozitív kritikákat kapott a címadó dalának és a csapat élesebb koncepciójának köszönhetően. Egy második kislemezt, a “Yo”-t is népszerűsítették, de nem járt hasonlóan jól. Az album a 4. helyen debütált és a 3. helyen tetőzött, 377 500 példányban kelt el és 24 hétig szerepelt a koreai havi listán. A csoport megkapta az Mnet Asian Music Awards-on a legjobb új férfi popegyüttes legjobb zenei videója díját.
Az Only One (2000. május) lett az első olyan albumuk, amely a slágerlista élén debütált. Három kislemezdal, az “Only One”, az “All Your Dreams” és a “First Love” által támogatva több mint 423,000 példányban kelt el, és a Shinhwa három díjat nyert abban az évben: az SBS Gayo Popularity Award, a KMTV song Bonsang Award, és a Popular Singers Award. Abban a januárban a Shinhwa megtartotta első koncertjét, a First Mythology-t. A Shinhwa negyedik albuma, a Hey, Come On! 2001. június 8-án jelent meg, a 3. helyen debütált, és két kislemezzel népszerűsítették: “Hey, Come On!” és a “Wild Eyes”, mely utóbbiból számos táncos feldolgozást készítettek, mivel a koreográfiája székeket tartalmazott. Az album kereskedelmi siker volt, több mint 430 700 példányban kelt el, és a 2001-es év végi listán a 11. helyen szerepelt. A Shinhwa-t több ellentmondással is összefüggésbe hozták abban az időben, beleértve a tag Andy hiánya miatti vizsgálatot és a Shinhwa népszerű kislemezének, a “Hey, Come On!” állítólagos másolását a tajvani fiúbanda, az Energy által.
2002-2003: Történelemcsinálás, menedzsmentváltás és szólótevékenységekSzerkesztés
A zenekar első válogatásalbuma, a My Choice (2002. január) a tagok kedvenc dalait és a legnépszerűbb számaikat tartalmazta. A Hey, Come On! erős eladásaival ellentétben a My Choice mérsékelt sikert aratott, több mint 171,300 példányban kelt el, miközben debütált és a 4. helyen tetőzött, mielőtt lekerült a koreai havi listáról. Az év végi listán a My Choice a 31. helyet foglalta el, összesen 183 000 példányban. Néhány hónappal a My Choice megjelenése után a Shinhwa kiadta ötödik stúdióalbumát, a Perfect Man-t 2002. március 29-én. Az album a tag Andy visszatérését jelentette. A Perfect Man a koreai havi slágerlista élén debütált, ez lett a Shinhwa második listavezető albuma. A címadó dal mellett a csapat az albumot az “I Pray 4 U” című második kislemezzel népszerűsítette. A végleges eladások több mint 355,000 példányban keltek el, és az album a 14. helyen végzett az év végi Top 100 Albums in 2002 Charton, több mint 362,00 eladott példánnyal.
A Shinhwa történelmet írt a koreai zeneiparban azzal, hogy a leghosszabb ideje működő koreai fiúbandává vált a hatodik album, a Wedding megjelenésével (2002. december). Az album a 3. helyen debütált, és több mint 273 700 példányban kelt el. A Wedding egyúttal az SM Entertainmenttel kötött szerződésük lejártát is jelentette, amely Dongwan kivételével minden tagnak második szerződést ajánlott. A csapat kollektíven a Good Entertainment mellett döntött, aminek következtében bírósági csatát vívtak a nevük használatának megtartásáért, amit meg is nyertek. Mivel a Good Entertainmenttel való szerződés csak 2004-ben kezdődött volna, a tagok 2003-ban szóló tevékenységet folytattak: Min-woo “M” néven szólózott, és kiadta első albumát Un-touch-able címmel, míg Hye-sung Kangta-val és Lee Ji-hoon-nal működött együtt az S nevű projektcsoportban, Jun Jin pedig színészkedett a Forbidden Love című drámában Kim Tae-hee színésznő oldalán. Andy és Jun Jin részt vettek a Nonstop 4 című koreai sitcomban, valamint a Banjun Drama-ban. Eric nem sokkal azután kezdett drámákban játszani, hogy több CF-ben szerepelt. A Shinhwa az első, amelynek tagjai szólóművészként népszerűsítik magukat, miközben folytatják a csoportos tevékenységeket. A tagok is törekedtek a szóló tevékenységekre.
A tagok újra összeálltak és 2003. december 30-án kiadták a Winter Story 2003-2004 című válogatásalbumot, melyből több mint 100,000 példányt adtak el. Második koncertjüket, a The Everlasting Mythology-t 2003. április 18. és április 20. között tartották, és elindultak a Winter Story Tour-ra is, mely során hat városba utaztak: Szöul, Pusan, Daejeon, Incheon, Daegu és Kwangju. Később Japánba utaztak a Shinhwa First Live Tokióba, ahol japán rajongótalálkozót tartottak Have Fun With Shinhwa On M.Net Tour címmel.
2004-2006: Kreatív irányítás, kereskedelmi siker és az első ázsiai turnéSzerkesztés
Shinhwa első albuma a Good Entertainmenttel, a Brand New (2004. augusztus) a 3. helyen debütált a havi koreai listán, novemberben az 1. helyen tetőzött és több mint 320.000 példányban kelt el. Az albumon a tagok nagyobb kreatív kontrollt gyakoroltak, Eric és Min-woo hozzájárult a produkcióhoz, Jun Jin pedig a koreográfiához, ami azt eredményezte, hogy több dance dal került a végleges kiadásra a szokásos popzene helyett. Az albumot négy kislemezzel népszerűsítették: “Angel”, “Oh!”, “Crazy” és a címadó dal, és a 2004-es év végi listán a 4. helyen szerepelt. Számos elismerést nyert a csapat, köztük az év legjobb előadójának járó díjat a szöuli Gayo Daesang Awards-on. Néhány héttel később, december 29-én a Shinhwa megkapta második daesang díját a 2004-es SBS Gayo Daejun Awards-on, ezzel a lehetséges négy daesangból kettőt nyertek abban az évben, a másik kettőt Rain és Lee Soo Young kapta. 2004-ben az összes zenei előadó és együttes közül a Shinhwa kapta a legtöbb díjat, összesen tizenhármat vagy annál többet, különböző helyeken: az m.net KMTV Music Video Festival, a Seoul Gayo Daesang, Golden Disc Awards és MBC, KBS, SBS Gayo Awards. Az év legjobb előadóján kívül a legjobb férfi előadó, a legjobb táncművész és az Overseas Choice Award díjak közé tartozott.
A Brand New sikere után a Shinhwa turnéra indult, és egy Korea-Kína-Japán nyári tábort tartott Shinhwa Summer Story 2004 néven. A tábort teljes egészében a nem koreai rajongóiknak szentelték. Bár a Shinhwa 2005-ben többnyire szünetet tartott, két népszerű kislemezt adtak ki, a “How Do I Say”-t és a “Hey Dude!”-t, és megtartották a Tropical Summer Story Festival koncertet. 2005 nagy részében a Shinhwa a Let’s Coke Play Battle Shinhwa! nevű valóságshow házigazdája volt, melyben a következő Shinhwa-t keresték, a győztes csapat pedig a rövid életű Battle nevű fiúbandaként debütált a Good Entertainment alatt. Az év zárásaként a Shinhwa kiadta a Winter Story 2004-2005 című albumot, melyből több mint 102,300 példányt adtak el.
A Good Entertainmenttel való szerződésük további 3 évre történő megújítása után 2006. május 11-én megjelent a csoport State of the Art című lemeze. Az album a slágerlisták élén debütált, és több mint 215 600 példányban kelt el belföldön. A Brand New és a State Of The Art lett az első egymást követő No. 1 albumuk, az utóbbi pedig a harmadik legkelendőbb album 2006-ban, az SG Wannabe The 3rd Masterpiece és a TVXQ “O”-Jung.Ban.Hap. mögött. A tokiói Budokan csarnokban az Mnet Japan alapításának megünneplésére tartott fellépésüket követően, a japán nyelvű albumuk, az Inspiration #1 és a vezető kislemez, a “This is the Sun in Our Hearts” 2006. június 14-én jelent meg. A Japánban augusztus 16-án megjelent album az Oricon Charton a 4. helyen végzett, és egyenként több mint 100.000 példányban kelt el. A Shinhwa később elindult első ázsiai turnéjára, a Shinhwa 2006 Tourra: State of the Art, amely két koncerttel indult a szöuli Olympic Gymnastics Arénában, majd Japánba, Kínába, Szingapúrba, Hongkongba, Thaiföldre és más országokba látogatott. Szeptember 24-én és 26-án a tokiói Budokan Hallban és az Osaka-jo Hallban is felléptek a 2006 Japan Tour Inspiration#1 részeként.
2007-2012: Szóló tevékenységek, 10. évforduló és kötelező katonai szolgálatSzerkesztés
2007-ben a tagok még tovább bővítették szóló tevékenységeiket, amíg a Shinhwa szünetet tartott, és minden tag saját céget alapított – M Rising (Min-woo), New Dream Entertainment (Andy), JF Story Entertainment (Jun Jin), H2 Entertainment (Dong-wan) és Top Class Entertainment (Eric) -, hogy menedzseljék szólókarrierjüket. Dong-wan kiadta első albumát is Kim Dongwan is címmel 2007. július 5-én. Min-woo 2007. július 10-én adta ki harmadik albumát, és bár harmadik albumát az Egyesült Államokban szerette volna kiadni, ehelyett Koreában adta ki. Hye-sung 2007. augusztus 8-án adta ki második albumát.
Noha a kilencedik albumuk 2007 októberében jelent volna meg, végül elhalasztották, és 2007. december 6-án adták ki a Winter Story 2007-et, amely a 3. helyen debütált, és 24 500 példányban kelt el. Röviddel a Winter Story 2007 megjelenése után a Shinhwa megrendezte Ázsia-koncertjét, mely kétnapos volt december 8-án és 9-én a japán Saitamában, amit egy sanghaji koncert követett. Az évfordulójukat ünnepelve a Shinhwa megrendezte 10 éves jubileumi koncertjét és kiadta kilencedik stúdióalbumát, a Volume 9-et. Mivel a koncert volt az utolsó koncert, mielőtt a tagok elmentek a hadseregbe, a koncertre rendelkezésre álló 22,000 ülőhely mindegyike elkelt.
A 10. évfordulójuk és a 9. albumuk kiadása után a tagok folytatták az egyéni tevékenységüket a kötelező katonai szolgálatukig, Eric 2008 októberében, Dong-wan pedig novemberben vonult be Gongju-ban, Chungcheongnam-do-ban Mindketten nem aktív szolgálatot teljesítettek, azaz közmunkások voltak, miután négy hetes alapkiképzésen estek át. Jun Jin 2009. október 22-én vonult be a Chungcheongnam-do tartománybeli Nonsan katonai táborba négyhetes alapkiképzésre, majd közszolgálati munkásként folytatta. Andy 2010. január 11-én vonult be a kötelező katonai szolgálatra, és egyedüli tagként 21 hónap aktív szolgálatot teljesített. Min-woo volt az utolsó a tagok közül, aki 2010 februárjában vonult be. Négyhetes alapkiképzés után nem aktív szolgálatot is teljesített. Hye-sung felmentést kapott a katonai szolgálat alól, mivel súlyos és visszatérő sérüléseket szenvedett a térdén egy 2001-es koncert során.
2010. október 30-án Ericet leszerelték a katonai szolgálat alól. Dong-wan december 17-én szerelt le, miután 24 hónapot szolgált a Seodaemun-gu kerületi hivatal közigazgatási alkalmazottjaként. Andy 2011. október 31-én szerelt le az aktív szolgálatból a szöuli Yongsan-gu-ban található Nemzetvédelmi Minisztériumból. Jun Jin 2011. november 14-én szerelt le, miután a Gangnam Management Corporationnél dolgozott, ahol a kulturális központ fitneszklubját és parkolóját irányította. Ezt követte Min-woo 2012. március 2-án, miután közszolgálati tisztként szolgált a szöuli állomáson.
2012-2017:
A Good Entertainmenttel kötött szerződésük lejárta után a Shinhwa saját céget alapított, hogy csoportként irányítsa tevékenységüket, Eric és Min-woo társ-vezérigazgatóként, a többi tag pedig részvényesként. A tagok egyéni tevékenységét továbbra is a saját ügynökségük irányítja. A Shinhwa visszatérését bemutató sajtókonferenciát 2012. március 5-én tartották a Cheongdam-dong-i CGV moziban, amelyet az Mnet Media élőben közvetített. A csapat 2012. március 23-án adta ki tizedik stúdióalbumát The Return címmel. Az album népszerűsítésére a Shinhwa elindult a 2012-es Shinhwa Grand Tourra Szöulban: The Return, amely 2012. március 24-én és 25-én az Olympic Gymnastics Arénában vette kezdetét, majd Japánban, Kínában, Tajvanon és Szingapúrban folytatódott. Emellett az első exkluzív varietéműsoruk, a Shinhwa Broadcast házigazdái is voltak, amelyet a JTBC kábelcsatorna sugárzott. A producerek nyilvános forgatást és sajtótájékoztatót tartottak a műsor bemutatására.
A következő évben a Shinhwa újraindította zenei tevékenységét csoportként a 11. stúdióalbumuk megjelenésével és a 2013-as Shinhwa 15th Anniversary Concert mellett márciusban a 15. évfordulós koncertjükkel: The Legend Continues a márciusi Olympic Gymnastics Arénában. Ugyanezen a napon jelentek meg a jegyértékesítéssel kapcsolatos információk és egy teaser videó. A 25 000 jegy az árusítást követő öt percen belül elfogyott, több mint 300 000 ember próbálta megvenni a jegyeket. Tizenegyedik albumuk, a The Classic 2013. május 16-án jelent meg, amit egy ázsiai koncertkörút követett, a 2013 Shinhwa Grand Tour: The Classic az album támogatására.
A 16. évfordulós koncertjüket, a Here-t 2014. március 22-23-án tartották az Olimpiai Park Torna Stadionban, melyen 27 000 ülőhelyük elfogyott, és összeomlott a weboldal szervere. Egy szerencsejáték-botrány miatt azonban Andy hiányzott a koncertekről, az utolsó koncerten azonban meglepetésszerűen megjelent, hogy bocsánatot kérjen a közönségtől.
2015-ben a Shinhwa bejelentette, hogy fellép a Seoul Broadcasting System (SBS) 800. Inkigayo epizódjában, beleértve Andy visszatérését a hosszabb szünetről. Ezt követte a több mint két év után megjelent albumuk, a We (2015 februárja). Az LDN Noise által producált “Sniper” című lead-single öt valós idejű zenei slágerlista élére emelkedett: a Bugs, a Genie, az Olleh Music, az Mnet és a Cyworld listáin, a kislemezhez készült klip pedig a dal megjelenését követő két héten belül több mint egymillió YouTube-nézettséget ért el. A Shinhwa 2015. március 11-én megnyerte a Show Championt is a “Sniper” című dalért. Tizenharmadik albumuk, az Unchanging január 1-jén jelent meg, és a World Albums Chart 3. helyén végzett. Március 21-én és 22-én tartották a 17. évfordulós “WE” koncertjüket Koreában, majd tovább koncerteztek Kína különböző részein. Augusztus 22-én és 23-án tartották 17. évfordulós FINALE koncertjüket ‘WE SHINHWA’ címmel Koreában. Május 29-én a Shinhwa 12 év után elnyerte a csoport nevének védjegyjogait. A tagok örömüket fejezték ki, hogy évekig tartó jogi harc után visszakapták a nevüket. Május 29-ét a Shinhwa és rajongóik Shinhwa Changjo néven Shindepence Dayként ismerik 2015 óta.
2018-tól napjainkig: 20. évfordulóSzerkesztés
A 20. évfordulójuk emlékére a Shinhwa kiadta az Only One című albumról az All Your Dreams című daluk újra felvett sötétebb verzióját, emellett új klipet is forgattak hozzá. Március 24-25. között rajongótalálkozó partit is indítottak, hogy jelezzék 20 éves jubileumi projektjük, az All Your 2018 kezdetét, és a KBS Music Bank huszadik évfordulóján más művészekkel együtt léptek fel.
Augusztus 28-án megjelentették Heart című albumukat a “Kiss Me Like That” című címadó számmal, és három egymást követő héten keresztül promózták a zenei műsorokban. A 20. évfordulós koncertjük, az október 6-7-én megrendezésre kerülő Heart Tour in Seoul, 5 percen belül elkelt, és a jegyek megjelenésekor összeomlottak a weboldal szerverei.
2019. április 20-án és 21-én tartották a 21. évfordulós koncertjüket, a CHAPTER 4.