Self-Reports Definíció
Az önbeszámolók kifejezés olyan információkra utal, amelyeket a vizsgált események, érzések vagy meggyőződések egyéni leírásából gyűjtenek. Az önbeszámolók számos különböző módszerrel gyűjthetők: például felmérésekkel és kérdőívekkel, elektronikus naplókkal és klinikai interjúkkal. Az önbeszámolók azért különböznek más adatgyűjtési módszerektől, mert egyetlen forrásuk a válaszadó személyes beszámolója.
Az önbeszámolók használatát övező kérdések
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy naivitás azt hinni, hogy minden önbeszámoló teljesen pontos. Ugyanakkor az is leegyszerűsítő, ha azt feltételezzük, hogy mivel az önjelentések hibásak lehetnek, ezért nem értékesek vagy informatívak. Jobb megközelítés a különböző kognitív és motivációs tényezők szoros figyelemmel kísérése, amelyek befolyásolják az emberek azon képességét és hajlandóságát, hogy beszámoljanak hiedelmeikről, érzéseikről és tevékenységeikről. Számos ilyen tényezőt azonosítottak. Bár e tényezők némelyike nyílt megtévesztésre vonatkozik (pl. amikor a pontos önbevallás kínos vagy káros lenne), az önbevallásokat gyakrabban torzítják az emberek információ tárolására, elmentésére, felidézésére és összefoglalására vonatkozó képességének korlátai. A kutatások például kimutatták, hogy amikor arra kérik az embereket, hogy írják le a múltbeli eseményeket, hajlamosak arra, hogy az adott pillanatban legkönnyebben hozzáférhető információt közöljék, függetlenül attól, hogy ez az információ helyes-e vagy kísérleti manipulációval tették hozzáférhetővé.
Az önbeszámolókról az is ismert, hogy az egyén motívumai, céljai és személyisége torzítja őket. Például a magas neuroticizmus személyiségjegyű emberek hajlamosak arra, hogy életük eseményeit (például a mindennapi stresszhatásokat, fájdalomtüneteket) nyomasztóbbnak éljék meg és írják le, mint az alacsony neuroticizmusú emberek.
Ahol csak lehetséges, hasznos az önjelentéseket más forrásokkal alátámasztani, például történelmi feljegyzésekkel, tájékozott barátok és családtagok beszámolóival, pszichofiziológiai felvételekkel vagy viselkedéses megfigyeléssel. Az önjelentések szisztematikus összehasonlítása ezekkel az egyéb adatforrásokkal értékes betekintést nyújthat azokba a folyamatokba, amelyek hozzájárulnak az önjelentések pontosságához és pontatlanságához. Mindazonáltal számos fontos fogalom vagy eredendően szubjektív és belső, és ezért csak önbevallásokon keresztül mérhető (például fájdalom, pillanatnyi hangulat, attitűdök, egy másik személyre vonatkozó érzések), vagy pragmatikus okokból lehetetlen másként értékelni (például egy hónapos viselkedés, távoli múltbeli események). Ezért jelentős erőfeszítéseket tettek olyan eszközök és eljárások kifejlesztésére, amelyek maximalizálják az önbevallások érvényességét.