Anaerob légzés
A sejtlégzés első lépése minden élő sejtben a glikolízis, amely molekuláris oxigén jelenléte nélkül is lezajlik. Ha a sejtben jelen van az oxigén, akkor a sejt ezt követően a TCA-cikluson keresztül az aerob légzés előnyeit kihasználva sokkal több hasznosítható energiát tud előállítani ATP formájában, mint bármely anaerob útvonal. Mindazonáltal az anaerob útvonalak fontosak, és sok anaerob baktérium számára az egyedüli ATP-forrást jelentik. Az eukarióta sejtek is anaerob útvonalakhoz folyamodnak, ha az oxigénellátásuk alacsony. Például amikor az izomsejtek nagyon keményen dolgoznak, és kimerítik az oxigénkészletüket, akkor a tejsavvá alakuló anaerob útvonalat használják, hogy továbbra is biztosítsák az ATP-t a sejtműködéshez.
A glikolízis önmagában két ATP-molekulát eredményez, így ez az anaerob légzés első lépése. A glikolízis terméke, a piruvát felhasználható a fermentációban etanol és NAD+ előállítására vagy laktát és NAD+ előállítására. A NAD+ előállítása döntő fontosságú, mivel a glikolízishez szükség van rá, és a készlet kimerülésekor leállna, ami a sejtek pusztulásához vezetne. Az anaerob lépések általános vázlata az alábbiakban látható. Ez a Karp-féle szervezést követi.
Az anaerob légzés (mind a glikolízis, mind a fermentáció) a citoplazma folyékony részében zajlik, míg az aerob légzés energiatermelésének nagy része a mitokondriumokban. Az anaerob légzés sok energiát hagy az etanol- vagy laktátmolekulákban, amelyeket az izomsejtek nem tudnak felhasználni, és ki kell választaniuk. A laktát egy része a véráram útján eljut a májba, és a Cori-cikluson keresztül visszaalakulhat glükózzá. Az etanol a májban metabolizálható, de rossz előanyag a glükoneogenezishez, és hipoglikémiához vezethet.