A szerzőség egyre bonyolultabb kérdéssé válik, mivel a kutatási együttműködések egyre szaporodnak, az idézetek fontossága a kinevezés és a támogatások szempontjából továbbra is fennáll, és nincs konszenzus a definícióról. Ez a kérdés etikai következményekkel jár, mivel a tudományos integritás szempontjából alapvető fontosságú annak egyértelmű meghatározása, hogy ki a felelős a közzétett munkáért.
Nagyszámú folyóirat jelenleg az orvosi folyóiratok szerkesztőinek nemzetközi bizottsága (ICMJE) irányelveit követi, amely négy kritériumot állapított meg, amelyeknek egy cikk minden szerzőjének meg kell felelnie:
- Jelentős részvétel a vizsgálat koncepciójában/tervezésében, az adatgyűjtésben vagy az adatok elemzésében/értelmezésében;
- Részvétel a kézirat megfogalmazásában vagy átdolgozásában;
- A kézirat végleges változatának jóváhagyása a közzétételre; és
- Felelősség a kutatás minden szempontjának pontosságáért és integritásáért.
Töltse le a szerzőségről szóló ingyenes fehér könyvünket, amely tartalmazza ezeket a kritériumokat és a szerzők megfelelő kiválasztására vonatkozó javaslatainkat.
Az ICMJE meghatározása szerint továbbá a szerzőknek “képesnek kell lenniük azonosítani, hogy mely társszerzők felelősek a munka meghatározott egyéb részeiért… bízniuk kell a társszerzők hozzájárulásának integritásában”. E leírás és a negyedik kritérium alapján a szerzőség nemcsak a kutatási projekthez való korábbi egyéni hozzájárulást jelenti, hanem a projektért való folyamatos közös felelősségvállalást is. Ennek eredményeként a szerzők a munka érvényességétől függően osztozhatnak a hírnévben vagy a hírhedtségben.
Az ICMJE azt is megjegyzi, hogy a szerzőnek “érdemi szellemi hozzájárulást” kell nyújtania a kézirathoz. A kreatív hozzájárulás tehát inkább jogosult a szerzőségre, mint a tisztán mechanikus munka. Egy technikus, aki csupán adatokat szerez, egy vezető kutató, aki csupán finanszírozást szerez vagy felügyeletet biztosít, egy munkatárs, aki csupán új reagenseket vagy mintákat biztosít, és más, a kutatással kapcsolatos, de nem kreatív feladatok önmagukban nem érdemlik meg a szerzőséget. Ezeket a személyeket és hozzájárulásukat inkább a köszönetnyilvánítás szakaszban lehetne megemlíteni.
A világosan körvonalazott definíció ellenére számos probléma (köztük etikai aggályok) merült fel a szerzőség tulajdonításával kapcsolatban. Ezek a kérdések részben azért merültek fel, mert számos folyóirat továbbra is ragaszkodik a saját iránymutatásaihoz vagy az ICMJE kritériumainak különböző módosított változataihoz (lásd például a 2. táblázatot ebben az EMBO Reports cikkben), részben pedig azért, mert az ICMJE iránymutatásai elégtelenek lehetnek, amint azt a 2012-es International Workshop on Contributorship and Scholarly Attribution (Nemzetközi workshop a szerzői hozzájárulásról és a tudományos szerzők hozzárendeléséről) is kifejtette. A kifejezetten az akadémiai szférát érintő témákból a következő a válogatás:
A hozzájárulás kétértelműsége
Az egyes szerzők konkrét szerepe egy kutatási projektben nem mindig egyértelmű, különösen akkor, ha egy kéziratot egy nagy csoportnak tulajdonítanak. E probléma megoldására számos folyóirat (például a PNAS) megköveteli az egyes szerzők konkrét hozzájárulásának nyilvános közzétételét. Néhányan javasolták egy adatbázis létrehozását vagy a meglévő kutatói közösségi hálózatok (például a ResearchGate) használatát a hozzájárulások nyomon követésére. Ez a nyomon követés különösen fontos, mivel a tudományos teljesítményt egyre inkább a papír idézésén túlmutató mérőszámok (más néven altmetrikák) határozzák meg. A szerzők szerepének további tisztázása és az integritás ösztönzése érdekében egyes folyóiratok nyilvános garanciavállalót írnak elő minden egyes cikkhez, vagy olyan szerzőt, aki felelősséget vállal a teljes kutatási projektért, beleértve a koncepciót, az adatgyűjtést és -elemzést, valamint a publikálást. A szerzőséggel kapcsolatos kétértelműség abból is adódhat, hogy azonos nevű kutatók publikálnak cikkeket, de ez az ORCID-azonosító használatával minimalizálható.
A szerzői sorrend
A szerzők listasorrendjének jelentése egy cikken belül szakterületenként eltérő. Bizonyos területeken a lista betűrendes, míg más területeken a konvenció szerint minden olyan személyt meg kell említeni, aki valamilyen módon hozzájárult a projekthez (ami ellentétes lehet az ICMJE irányelveivel). Számos tudományágban a szerzők sorrendje a hozzájárulás nagyságát jelzi, az első szerző adja a legnagyobb értéket, az utolsó szerző pedig a legidősebb, túlnyomórészt felügyelői szerepet tölti be. Ebben a modellben viták merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy ki érdemli meg az egyedüli vagy megosztott első szerzőséget. A publikációs etikai bizottság azt ajánlja, hogy a kutatók a projekt kezdetétől a kézirat benyújtásáig vitassák meg a szerzői sorrendet, szükség esetén vizsgálják felül, és minden döntést írásban rögzítsenek. Továbbá a szerzőséggel kapcsolatos döntések megkönnyítése érdekében a hozzájárulásokat számszerűsíteni lehetne, például egy pontrendszer alapján (előfizetés szükséges).
A tiszteletbeli szerzőség
A tiszteletbeli szerzőséget annak ellenére kapja meg egy személy, hogy nem járult hozzá érdemben a kutatási projekthez. Egyik formája, az ajándék szerzőség, az egyén iránti tiszteletből vagy hálából adományozható. Az ázsiai kultúrákban például tanszékvezetőket vagy vezető kutatókat a kutatásban való részvételüktől függetlenül hozzáadhatnak egy tanulmányhoz. Egy másik formája, a vendégszerzőség, többféle céllal használható, például egy ismert név hozzáadásával növelni a tanulmány látszólagos minőségét, vagy egy tudományos szerző bevonásával elrejteni a tanulmány ipari kötődését. A tiszteletbeli szerzőséggel kapcsolatos további problémák a szerző engedélye nélküli szerepeltetése a kéziratban (amit gyakran megakadályoznak a folyóirat irányelvei, amelyek minden szerző beleegyezését megkövetelik), valamint a kényszerítő szerzőség, amely jellemzően abból áll, hogy egy rangidős kutató (például a disszertáció tanácsadója) kényszerít egy fiatalabb kutatót (például egy végzős hallgatót), hogy ajándék vagy vendégszerzőt szerepeltessen a kéziratban.
A tiszteletbeli szerzőség komoly etikai problémát jelent a tudományos publikációban, mivel ezt a tisztességtelen gyakorlatot 2008-ban hat orvosi folyóiratban a cikkek mintegy 18%-ában találták meg. A folyóiratok szempontjából a konkrét közreműködések felsorolása segíthet e gyakorlat minimalizálásában, csakúgy, mint az arra való emlékeztetés, hogy minden szerző felelős a közzétett munka integritásáért. A kettős vak szakértői értékelés intézménye szintén csökkenthetné a szerzők szakterületen betöltött kiemelkedő szerepének befolyását a folyóirat elfogadására. A kutatóintézetekben az irányelvek a tiszteletbeli szerzőséget egyenlővé tehetnék a kutatási kötelességszegéssel. Továbbá, az automatikus szerzőség elvárása nélküli erőforrás-adományozást egy projekthez ösztönözni lehetne azáltal, hogy a hozzájárulásokat, beleértve a köszönetnyilvánítási részekben felsoroltakat is, a teljesítmény mércéjeként használnák, amint azt fentebb tárgyaltuk.
A kéziratok szerzőségére vonatkozó általánosabb normák minden itt leírt esetben döntő fontosságúak lesznek a helyes gyakorlatok előmozdítása szempontjából.
A kéziratok szerzőségére vonatkozó általánosabb normák minden itt leírt esetben döntő fontosságúak lesznek a helyes gyakorlatok előmozdítása szempontjából. A kéziratok írása és bírálata során emlékezzen az ebben a fehér könyvben található legjobb gyakorlatokra, és fontolja meg, hogyan hívhatja fel kollégái és olvasói figyelmét a szerzőség elismerésére és az elszámoltathatóságra.