By Harry A. Bade, III, MD, FACS
A sípcsonttörés vagy medialis tibialis stressz szindróma a sportolók által használt kifejezés, amely a láb elülső proximalis vagy distalis medialis oldalát érintő elülső sípcsontfájdalom leírására szolgál.
A hátsó sípcsonttörés a hátsó sípcsonti izmot és inat érinti, és a medialis malleolus vagy a medialis bokacsont felett és kissé hátrébb jelentkezik. Fiatalabb futóknál általában vagy az izom mikroszakadásait, vagy az izomrostok csonton való eredését érintő szakadásokat jelent, amit periostitisnek neveznek.
Gyakran fájdalmas és érzékeny mind a sípcsont medialis, mind a distalis sípcsont hátsó részén, a sípcsont hátsó ínt, súlyosabb esetekben pedig a flexor digitorum longus és a flexor hallucis longus inakat is érinti. A fájdalom erősebb, ha lábujjhegyre emelkedik vagy a lábfejet kifordítja, ezáltal nyújtva az ín myofascia izomkomplexet.
Az első kockázati tényező, amit figyelembe kell venni, a túledzés vagy a fiatalabb vagy kezdő futót érintő normál edzés. Fontos a futó edzéstervének értékelése. Ez magában foglalja mind az edzés-, mind a versenyprogram cipő viselését. A hiperpronáció is hozzájárulhat a problémához, ezért fontos a cipő értékelése. A pronáció szabályozására magasan értékelt cipők hasznosak lehetnek.
A futófelületnek támogatónak kell lennie, mint például a minden időjárási körülményeknek megfelelő mesterséges pályáknak vagy a tömörített földnek. Kerülje a túlzottan kemény és puha felületeket. Az általános hátsó nyújtó gyakorlatok és a futást követő jégfürdő némi enyhülést nyújthat. Ezek nem gyógyító hatásúak.
A túlzott pronáció is hozzájárul ehhez a problémához, ezért a túlzott pronációt szabályozó ortézisek vagy sarokemelések némi enyhülést nyújthatnak. Kerülje a ferde felületen való futást, mert a felfelé irányuló lábfej túlzott pronációt mutat a lábfejre ható teljes teherhordó erő alatt.
Az edzést azonnal csökkentse, és találja meg azt a távolságot, amelyet a túlzott fájdalom megismétlődése nélkül futhat. Alternatívát jelenthet a keresztedzés, amely magában foglalhatja az úszást, a kerékpározást és a medencés futást. A fizikoterápia is segíthet, hogy magában foglalja a nyújtást, az erősítést, az elektromos stimulációt és az ultrahangot. Megfelelő gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés is alkalmazható.
Az elülső sípcsonttörés az elülső sípcsonti izmot és az inat érinti, és a proximális elülső oldalsó sípcsont mentén jelentkezik körülbelül négy-öt hüvelyk hosszúságban. Ennek a túlterhelési problémának a differenciáldiagnózisaként nagyobb eséllyel fordul elő vagy a stressztörés, vagy a rekeszszindróma problémája. Ez ismét egy lágyrészsérülés, amely a tibialis anterior izom izomeredetét érinti mind a csonton, mind a csonthártyán.
A hátsó és az elülső izomcsoportok között általában mechanikai egyensúlyhiány van. A hátsó izomcsoportok általában túl feszesek és viszonylag túl erősek. A sarokütéskor (a láb kezdeti érintkezése a talajjal) az elülső izmoknak úgy kell működniük, hogy lassítsák a láb előre vagy lefelé irányuló plantarflexióját. Ez egy lassító funkció. Ha a hátsó izomcsoportok túl feszesek és erősek, akkor arra kényszerítik az elülső izmokat, hogy keményebben és hosszabb ideig dolgozzanak a lábfej irányítása érdekében.
A második egyensúlyhiány a lábujjhegyre lépéskor jelentkezik, amikor ismét az elülső izmok túlterhelődnek, hogy felemeljék vagy dorsiflexálják a lábfejet, hogy az a láb előrehajtásakor szabaddá váljon a talajtól. Ahogy az elülső izomfogás kifárad, diszfunkcionálissá válik, ami túlzott traumát vagy izom-mikroszakadást/-húzódást eredményez.
Ezt az egyensúlyhiányt fokozza a lefelé futás, ami csak súlyosbítja az elülső lábizmok túlterhelését. A keményebb felületeken való futás szintén gyakrabban okoz problémát az elülső sípcsonttörésnél.
A túledzés és a nem megfelelő cipő szintén felgyorsíthatja ezt a problémát. A cipőknek megfelelő ütéscsillapítással kell rendelkezniük, és a túledzés ismét csak ront a helyzeten. Az izmok természetesen fáradékonyabbá és diszfunkcionálisabbá válnak, ami még több sérülést okoz.
A kezelés hasonló, mint a poszteromediális sípcsontrándulás esetében. Magában kell foglalnia a lábszár és a vádli hátsó izmainak nyújtását, beleértve a combfeszítőket is, a cipőcserét lengéscsillapítóbb vagy puhább cipőre a pronációt szabályozó cipővel szemben, valamint a lejtőfutás és a kemény betonszerű felületeken való futás kerülését.
Ha a tünetek továbbra is fennállnak, a futást csökkenteni kell vagy abba kell hagyni. Megfelelő orvosi vizsgálatot is meg kell fontolni a stressztörés és az elülső rekesz szindróma kizárása érdekében. Gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés is alkalmazható a fizikoterápia mellett.
Ezek az állapotok gyakoriak a középiskolás futóknál, és a korai felismerés és kezelés alapvető fontosságú a sportoló versenyzési képességének megőrzése szempontjából.