Robinson-Patman Act, teljes nevén Robinson-Patman Act of 1936, más néven Anti-Price Discrimination Act, 1936-ban életbe lépett amerikai törvény, amely a kisvállalkozásokat védi a piacról való kiszorulástól azáltal, hogy tiltja a nagy franchise cégek árképzésben, promóciós juttatásokban és reklámokban való megkülönböztetését. A Robinson-Patman törvény célja továbbá a nagykereskedők védelme a beszerzési láncból való kiszorulástól. A nagykereskedők nem akarják, hogy az ilyen franchise cégek megkerüljék őket, és közvetlenül a gyártóktól vásároljanak termékeket. A Robinson-Patman-törvény az 1914. évi Clayton-törvényben található trösztellenes jogszabályok része.
A nagyvállalatok és vállalkozások jelentős árengedményeket kapnak nagykereskedelmi beszállítóiktól. Ha a kisebb vállalkozások nem kapnak ugyanilyen kedvezményeket, nem tudják ugyanazokat a termékeket versenyképes áron kínálni. Végül ezek a kisvállalkozások kiszorulnak a piacról. Például egy óriási barkácsáruház olyan városban telepszik le, ahol két hasonló, de kisebb bolt van. Hogy megszerezze a piac irányító részesedését, a megabolt folyamatosan alákínál a két versenytársának azzal, hogy sokkal alacsonyabb árakat kínál a népszerű, nagy forgalmú cikkekre, például a kellékekre és a szerszámokra. A kisebb üzletek nem tudnak megfelelni a versenytársuk hirdetett árainak, mert nem tudják elviselni a működési bevételeik tartós veszteségét.
Ezt a gyakorlatot nevezik ragadozó árképzésnek. A megabolt a rövid távú veszteségeket a helyi versenytársak kiszorításának szükséges funkciójaként veszi fel. Az eredmények kettősek. Először is, a területi versenytársak kiszorulnak, így biztosítva a megabolt haszonkulcsát. Másodszor, miután az új belépő megnövelte piaci erejét, az árakat a korábbinál magasabb szinten állapítják meg. Hosszú távon a bevételek helyreállnak.
Egy alapértelmezett kiskereskedelmi monopólium alakulhat ki, mivel a korábbi veszteségek megtérülése érdekében az árakat felemelik. A megaboltok vezetősége számára a ragadozó árképzés az “agresszív marketinghez” hasonlít az intenzív versenykörnyezetben. Az árdiszkrimináció viszont kisvállalkozások bezárását és csődbejelentéseket eredményezhet.
Az árdiszkriminációra és a ragadozó árképzésre vonatkozó állításokat nehéz bizonyítani. A Robinson-Patman törvénynek 10 alapvető követelménye van, amelyet meg kell állapítani a diszkriminációra vonatkozó hatékony állításhoz. Ezek közé tartozik többek között a szándék bizonyítása, az államközi kereskedelem, a “hasonló minőségű és minőségű” áruk, valamint a versenyre gyakorolt káros hatások. Ennek eredményeképpen a Robinson-Patman törvény összetett, nehezen alkalmazható és többféleképpen értelmezhető. Árdiszkriminációval kapcsolatos kereseteket nyújtottak be például könyvkereskedők, élelmiszerüzletláncok, mezőgazdasági szövetkezetek és franchise-kiskereskedők ellen.
A pereket jellemzően magánszemélyek és kisvállalkozások indítják, akik felfaló árképzésre és diszkriminációra hivatkoznak. A Robinson-Patman-törvénnyel szemben azonban számos agresszív védekezés létezik, ezek közé tartozik a költségigazolás, a versenynek való megfelelés, a hirdetési igazság, a hozzáférhetőség és a funkcionális kedvezmények. A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság felelős a Robinson-Patman törvény rendelkezéseinek fenntartásáért, de ezt a törvényt a kormányzat ritkán hajtja végre.