“Ha általában elegendő számú szentáldozási segédlelkész van jelen a szentáldozás kiosztásához, nem lehet rendkívüli szentáldozási segédlelkészeket kinevezni. Sőt, ilyen körülmények között azoknak, akiket esetleg már kineveztek erre a szolgálatra, nem szabad azt gyakorolniuk. Elítélendő azoknak a papoknak a gyakorlata, akik, bár jelen vannak az ünneplésnél, tartózkodnak az áldozás kiosztásától, és ezt a feladatot laikusokra bízzák.”
A rendkívüli szentáldozó csak akkor szolgáltathatja ki az áldozást, ha a pap és a diakónus hiányzik, ha a papot gyengeség, előrehaladott kor vagy más valódi ok akadályozza, vagy ha az áldozáshoz érkező hívek száma olyan nagy, hogy maga a szentmise celebrálása indokolatlanul elhúzódna. … Egy rövid elhúzódás, figyelembe véve a hely körülményeit és kultúráját, egyáltalán nem elegendő ok.”
Egy ideig az Egyesült Államokban a rendkívüli szentáldozási segédkezők tisztíthatták meg az áldozási edényeket (mint például a cibóriákat és a kelyheket), egy olyan művelet, amelyet a Római Misekönyv 2010-es Általános Utasítása kifejezetten a pap, a diakónus és a beiktatott akolitus számára tart fenn. Az ezt a gyakorlatot 2002-től kezdődően három évre engedélyező különleges indultumot nem újították meg.