Regulus:

A Regulus egy fényes csillag az Oroszlán csillagképben. A csillagkép legfényesebb csillaga, és a Föld éjszakai égboltjának legfényesebb csillagai közé tartozik.

A csillag közelében két ismert kísérője van, egy kettőscsillag-csoport, de az elmúlt évek megfigyelései arra utalnak, hogy a Regulus közelében egy fehér törpe is lapulhat. Egy másik rejtély a rendkívül gyors forgásának és furcsa mozgásának forrása.

Mivel a Regulus az ekliptikán, vagyis a Nap és a bolygók útvonalán belülre kerülhet, nagyon ritkán valamelyik bolygó vagy aszteroida fogyatkozik meg. Például 1959-ben a Regulust a Vénusz takarta el.

A tudományos-fantasztikus irodalomban a Regulust olyan televíziós sorozatokban használták, mint a “Star Trek” és a “Babylon 5”. Továbbá Regulus Black a J.K. Rowling “Harry Potter” sorozatának egyik szereplőjének neve. Ő Sirius Black, Harry keresztapjának testvére, akit az ég legfényesebb csillagáról neveztek el.

A Regulus mintegy 70 fényévre van a Földtől, ami David Darling csillagász szerint a bolygónkhoz legközelebbi ilyen típusú csillag. Látszólagos magnitúdója 1,35, ezzel a 21. legfényesebb csillag az éjszakai égbolton. A Regulus helyzete:

• Jobbra felkelés: 10 óra 8 perc 22,3 másodperc
• Declináció:

Regulus a régieknél

A Regulus egyik legkorábbi említése az ókori Perzsiában, Kr. e. 3000 körül történt. A csillag a négy “királyi csillag” egyikeként szerepelt, először Venant, majd Miyan (“a központ”, az Encyclopedia of Astronomy and Astrophysics szerint)

A Leo csillagképet Ptolemaiosz (Kr. u. 100-170) ókori római szövegében, a Tetrabiblosban említik. A szöveg az asztrológiával és az égi események feltételezett hatásával foglalkozott az emberiségre.

A “Regulus” név latinul “kiskirályt” jelent. A Regulus először Nicolaus Copernicus 16. századi csillagásztól kapta a nevét – tette hozzá az enciklopédia -, “jelezve azt a tényt, hogy mintegy 2000 éven át az égbolt egyik vezető csillagának tekintették.”

Az Arábiában a Regulust Malikiyy, “a királyi” néven emlegették Richard Hinckley Allen csillagászati nómenklatúra-szakértő szerint. Más ősi kultúrák is a királyi hatalom hírnökeként tekintettek rá.

A Regulus a modern korban

A modern osztályozások szerint a Regulus egy kék-fehér “B” csillagnak számít, amely a csillagfejlődés fősorozatában helyezkedik el. Bár a Regulus a Naphoz hasonlóan hidrogénből héliummá fuzionál a középpontjában, nagyobb tömegű, mint a Nap, ezért forróbb és fényesebb.

A szabad szemmel nem látható két nagyon halvány kísérője a sokkal nagyobb fényes csillagnak. A kettős pár (két törpe, narancssárga és vörös) körülbelül 4200 Föld-Nap távolságban (csillagászati egység, vagy AU) van a Regulustól, és körülbelül 130 000 év alatt tesznek meg egy pályát, mondta Darling. A törpék körülbelül 95 AU távolságra vannak egymástól, ami több mint háromszorosa a Neptunusz és a Nap közötti átlagos távolságnak.

Valószínűleg van egy másik kísérő is, az egyik kutatócsoport szerint, amely méréseket végzett a Regulus pörgéséről. A csillag forgásának változásai azt jelentik, hogy valószínűleg egy fehér törpe vagy halott csillag lapul a Regulus közelében, állították a csillagászok 2008-ban.

“A kísérő … lehet egy kis tömegű fehér törpe vagy fősorozatú csillag” – olvasható a kutatási tanulmány preprint változatában. “Ha a Regulus egy kölcsönhatásban lévő kettőscsillag tömegátadásával pörgött fel, akkor a donorcsillag maradványa valószínűleg egy kis tömegű fehér törpe … Valóban, a legkisebb tömegű fehér törpék általában olyan kettős rendszerekben találhatók, ahol tömegük jelentős részét elvesztették.”

Bizarr forgás és hőmérséklet

A csillagászok egy 2005-ben publikált tanulmányban részletesen megvizsgálták a Regulus mozgását, és kimutatták, hogy a csillagnak csak körülbelül 10 százalékkal kellene gyorsabban forognia ahhoz, hogy darabokra szakadjon. Hozzátették azonban, hogy nem láttak semmit a rendszerben, ami gyorsabb mozgást okozna.

“Semmi olyanról nem tudunk, ami felgyorsíthatná ezt a csillagot” – mondta akkor egy interjúban Hal McAlister, a Georgia Állami Egyetem csillagásza, aki a csillag tanulmányozását vezette az egyetem Nagy Szögfelbontású Felbontású Központjában (CHARA).

A Regulus forgása 700 000 mph (1,1 millió km/h) sebességgel gyorsul az egyenlítőjénél. (A Nap forgása körülbelül 4 500 mph vagy 7 242 kph.) A 2005-ös tanulmány először vizsgálta a forgás hatásait a kaliforniai Wilson-hegy tetején lévő CHARA teleszkóprendszer segítségével.

A csillagot érintő furcsa hatások közül: A Regulus sokkal forróbb a pólusainál (27 212 F, azaz 15 100 C), mint az egyenlítőjénél (18 032 F, azaz 10 000 C). Ez azért van, mert a csillag annyira eltorzul, hogy csökkenti a gravitáció erejét, ami aztán lefelé fordítja a hőmérsékletet az egyenlítőnél, mondták a kutatók.

Azt, hogy mi okozza a gyors forgást, a csillagászok akkoriban rejtélynek nevezték.

“Fogalmunk sincs, hogy valójában miért csinálja ezt” – mondta McAlister. “A kép elgondolkodtat, milyen lehet egy ilyen típusú csillaggal rendelkező naprendszerben lenni.”